A limbikus rendszer az idegrendszer azon része, amely elsősorban a memóriáért és az érzelmekért felelős. A limbikus rendszer a huszadik század második felében alakult ki, de ma már egyre több tudós érvel amellett, hogy valóban el kellene tűnnie, legalábbis az idegrendszer egyes részlegeiből. Tudja meg, miért van ez így, és nézze meg, hogy mi a limbikus rendszer funkciója, és milyen problémák adódhatnak az egyes alkotóelemeinek károsodásából.
Tartalom:
- A limbikus rendszer felépítése
- A limbikus rendszer funkciói
- A limbikus rendszer károsodása
A limbikus rendszertlimbikus vagy marginális rendszernek is nevezik, és az orvosi világban már 1878-ban megjelentek róla az első említések - akkor Paul Pierre Broca említette a limbikus lebenyet, amely az agykéreg része.
Egy sokkal tágabb fogalom – a limbikus rendszer – jóval később, 1952-ben jött létre, és szerzője Paul D. Maclean volt. A limbikus rendszer - a hozzá rendelt funkciók miatt - sok tudós érdeklődésének tárgya volt, és továbbra is az.
Valójában azonban ennek a rendszernek a nézete megváltozott az évek során. Korábban a limbikus rendszerhez tartozó struktúrákat egyértelműen megkülönböztették az agy más elemeitől.
Jelenleg a kutatók körében az az uralkodó nézet, hogy a limbikus rendszert nem szabad megkülönböztetni a központi idegrendszer anatómiai felosztásaiban. Ennek a szerkezetnek a helye a fiziológiai felosztásokban látható, vagyis azokban, amelyek az agy egyes struktúráit funkcióik szerint osztják fel.
A limbikus rendszer felépítése
Nincs olyan speciális besorolás, amely megkülönböztetné a limbikus rendszer különböző struktúráit. Egy dolog azonban közös bennük: a hippokampusz és az amygdala a rendszer legfontosabb elemei. Rajtuk kívül a limbikus rendszer a következőket is tartalmazza:
- átlátszó partíció,
- szaglóagy,
- extrém perem,
- a talamusz magjainak része,
- hipotalamusz.
Hogyan kezelik a limbikus rendszer gyulladását?
Az agyi betegségek típusai
Hogyan épül fel az agy?
Elrendezési funkcióklimbikus
A limbikus rendszer szerepe két jelenség szabályozása: a memória és az érzelmek. Ezek közül az elsőért túlnyomórészt a hippocampus a felelős. Az agynak ez az eleme (vagy tulajdonképpen elemei, mert két hippokampuszunk van – egy-egy az agyféltekén) az, amelyik a hozzánk eljutó friss információk feldolgozásáért felelős.
A hippokampuszban a rövid távú memória feldolgozásával kapcsolatos folyamatok (közismertebb nevén friss) zajlanak - ennek a szerkezetnek köszönhető, hogy az adott pillanatban olvasott szöveg megjegyezhető. Ennek az az oka, hogy a hippokampuszban a memória konszolidációja megy végbe, és a korábban a rövid távú memóriában lévő információk megőrizhetők a hosszú távú memóriában.
Az amygdala a limbikus rendszer második legfontosabb szerkezete. Ez az elem pedig elsősorban az érzelmekhez kapcsolódik. A környezetből hozzánk érő különféle tényezők hatására az amygdala az, amely azzal a ténnyel jár, hogy elégedettséget, örömöt vagy eufóriát érzünk, de ellentétes érzéseket is - félelmet vagy szorongást -
Ez a szerkezet a limbikus rendszer sok más elemével is kapcsolatban áll, de a hippocampusszal való kapcsolata különösen érdekes. Ennek köszönhetően különféle érzelmek, amelyeket átélünk, így emlékezetesek maradhatnak (itt az ún. érzelmi emlékezetről beszélünk).
Ezek azonban nem az egyetlen funkciói a limbikus rendszernek. Ez az alkotás többek között megfelel a térbeli tájékozódásra is, de hatással van az autonóm idegrendszerben vagy az endokrin (endokrin) rendszerben zajló folyamatokra is
Befolyást gyakorol az impulzív tevékenységekre is, pl. az ételfogyasztásról és a szexuális viselkedésről. Azt is tartják, hogy a limbikus rendszer az, amely a különféle tevékenységek iránti motivációnk fellépésével függ össze, de azt is megemlítik, hogy az emberekben különféle függőségek kialakulásához kötődik.
A limbikus rendszer funkcióinak ilyen széles skálája abból adódik, hogy az egyes elemei között számos kapcsolat van.
A limbikus rendszer károsodása
Bár sok kutatót érdekelt a limbikus rendszer, ez még mindig meglehetősen rejtélyes az orvostársadalom számára. Ez az oka annak, hogy még mindig és még mindig sok kutatás foglalkozik ezzel a struktúrával – beleértve az ún. a limbikus rendszer különféle rendellenességeire vonatkoznak, amelyek különféle betegségek forrásai lehetnek.
A lehetséges kapcsolatot már sok embernél észrevették. Legalábbis egy karakter soránepilepszia - temporális epilepsziáról beszélünk - meglehetősen gyakran figyelhetők meg a betegeknél a hippocampus szklerotikus elváltozásai. A limbikus rendszeren belüli degeneratív elváltozások összefüggésbe hozhatók demencia rendellenességekkel, például Alzheimer-kórral.
A limbikus rendszer különböző rendellenességei is befolyásolhatják a különböző mentális zavarok előfordulását. Itt mindenekelőtt a pszichotikus, szorongásos vagy affektív zavarok és az ADHD kerül szóba.
Az előbbiek esetében, amelyek közé tartozik például a skizofrénia, olyan betegekről számoltak be, akiknél a limbikus rendszer struktúráinak térfogata - az egészségesekhez képest - csökkent. Valószínűleg még várnunk kell konkrét információkra a limbikus rendszer károsodása és a különböző kóros folyamatok kapcsolatáról. Egy dolog nagy meggyőződéssel kijelenthető - a limbikus rendszer működése rendkívül fontos működésünk szempontjából.
Források:
1. V. Rajmohan, E. Mohandas, A limbikus rendszer, Indian J Psychiatry. 2007 ápr-jún. 49 (2): 132-139
2. Emberi anatómia. Tankönyv hallgatóknak és orvosoknak, szerk. II. és kiegészítette W. Woźniak, szerk. Urban & Partner, Wrocław 2010
3. Neurology, tudományos szerk.: W. Kozubski, Paweł P. Liberski, szerk. PZWL, Varsó 2014
4. A University Queensland Australia anyagai, on-line hozzáférés: https://qbi.uq.edu.au/brain/brain-anatomy/limbic-system
A szerzőrőlÍj. Tomasz NęckiA Poznańi Orvostudományi Egyetem orvosi karán végzett. A lengyel tenger csodálója (leginkább fejhallgatóval a fülében sétál a partján), macskák és könyvek. A betegekkel való munka során arra összpontosít, hogy mindig meghallgassa őket, és annyi időt töltsön, amennyire szükségük van.