A méhnyálkahártya, vagyis a méh nyálkahártyája az a szövet, amely a nő méhének belsejét béleli. Felépítése és funkciói a menstruációs ciklus következő fázisaiban időszakosan változnak. Az endometrium alkotja a méhfal azon rétegét, amely a menstruációs vérzés során szisztematikusan hámlik. Az endometrium megfelelő működése szükséges az embrió megtermékenyítés utáni beágyazódásához és megfelelő fejlődéséhez a terhesség lefolyásával együtt. Tudja meg, hogyan épül fel az endometrium, hogyan működik, és milyen betegségek alakulhatnak ki benne.

Endometriumaz endometrium. Vastagsága nemcsak a menstruációs ciklus egyes fázisaitól függően változik, hanem a nő életkorától is.

Az endometrium felépítése

A méhfal három alapvető rétegből áll:

  • a peritoneumból, kívülről lefedi az egész szervet
  • izmos, a rétegek közül a legvastagabb, aminek köszönhetően lehetséges a méhösszehúzódás
  • nyálkahártya, legbelső helyen található (más néven méhnyálkahártya)

Az endometrium a többi nyálkahártyához hasonlóan hámsejtekből, kötőszövetből, valamint erekből, idegekből és az immunrendszer sejtjeiből áll. Szerkezetének nagyon fontos eleme a váladékot termelő mirigyek. A méhnyálkahártya működése két rétegre oszlásával függ össze: alapvető és funkcionális.

Az endometrium bazális rétegemélyen fekszik, szerkezete állandó és nem változik a menstruációs ciklus alatt

Az endometrium funkcionális rétegeciklikus rekonstrukción megy keresztül - váltakozó növekedés és hámlás. Ezeknek a változásoknak az a szerepe, hogy felkészítsék a méhet az embrióbeültetésre. A menstruáció utáni funkcionális réteg rekonstrukciója a folyamatosan jelenlévő „bázis”, azaz a bazális réteg alapján lehetséges.

Endometriális ciklus

Az endometrium nagyon érzékeny a női nemi hormonok: az ösztrogének és a progeszteron hatására. Koncentrációjuk változása a szervezetben a havi ciklus során az endometrium rekonstrukcióját eredményezi.

Az endometrium szerkezetének időszakos változásait endometrium ciklusnak nevezzük. Ennek a ciklusnak a következő fázisai:

  • proliferációs (vagy sokszorosítási) fázis
  • titkos (azaz szekréciós) fázis
  • menstruációs fázis (azaz hámlás)

A menstruáció végét követő 5. naptól a petefészkek intenzíven elkezdenek ösztrogént termelni. Rajtuk keresztül történik a méhnyálkahártya funkcionális rétegének szisztematikus rekonstrukciója, amely a megelőző menstruáció során hámlott.

A ciklus 14. napján megtörténik az ovuláció, ami azt jelenti, hogy a tüszőből egy petesejt szabadul fel. Ez a buborék aztán ún A sárgatest, amely egy másik nagyon fontos hormont, a progeszteront termel.

A progeszteron feladata a méh nyálkahártyájának előkészítése az embrió beültetésére. Ennek köszönhetően a méhnyálkahártya vastagabbá válik és jól ellátott vérrel. A mirigyek kitágulnak, a fennmaradó sejtek pedig tápanyagokat tárolnak.

Ha nem sikerül megtermékenyíteni, összehúzódnak az endometriumba vért szállító erek. Az ischaemiás nyálkahártya menstruációs vérzésként elhal és lehámlik. Ezután a teljes méhnyálkahártya ciklus elölről kezdődik.

Endometrium terhesség alatt

Ha a petesejt a havi ciklus során megtermékenyül, a megfelelően előkészített méhnyálkahártya válik az embrió beágyazódási helyévé. A méh nyálkahártyája további átalakuláson megy keresztül, és manapság temporálisnak nevezik.

Temporális, pontosabban annak egyik rétege (ún. temporális bazális) a placenta anyai része. Megfelelő működését az állandó vér- és tápanyagáramlás biztosítja, amely lehetővé teszi a magzat fejlődését. A temporális testnek is fontos immunfunkciói vannak – a benne lévő immunsejtek eltérő működésének köszönhetően az anya szervezete nem ismeri fel idegenként a magzatot, és így megakadályozza a terhesség kilökődését

Az időbeli másik szerepe a hormonháztartásra gyakorolt ​​hatása - egyrészt erősen befolyásolják a terhesség alatt termelődő hormonok, másrészt képes hormon- és jelzőmolekulákat leadni a véráram.

Endometriumvizsgálatok

Számos módszer áll rendelkezésre az endometrium állapotának vizsgálatára. A vizsgálati módszer megválasztása az orvosi javallatoktól függ: a beteg egészségi állapotától, észlelt betegségeitől és az orvos által gyanított betegségektől. Az endometrium betegségeinek diagnosztizálásában leggyakrabban használt tesztek a következők:

  • ultrahangvizsgálat (USG)

Az ultrahangvizsgálat non-invazív vizsgálat. Elsődleges célja az endometrium vastagságának mérése. Általában az ún Transzvaginális ultrahang. A nyálkahártya vastagságaa méh a menstruációs ciklus lefolyásával változik.

A legvékonyabb méhnyálkahártya a közvetlenül a menstruáció vége után végzett vizsgálaton látható - vastagsága ekkor nem haladhatja meg az 5 mm-t. A ciklus következő szakaszaiban az endometrium szisztematikusan megvastagodik. A perovulációs időszakban elérheti a 7-10 mm-t. Közvetlenül a menstruáció előtt figyeljük meg az endometrium legnagyobb vastagságát - általában 10-15 mm. A menopauza után az endometrium vastagsága nem haladhatja meg az 5 mm-t.

Az ultrahang különösen hasznos a kóros folyamatok kizárására – ha a méhnyálkahártya vastagsága nem haladja meg a riasztó értékeket, általában nincs szükség további diagnosztikára. Másrészt, ha a vizsgáló orvos a méhnyálkahártya rendellenes megvastagodását, további elváltozások (pl. polipok) vagy egyéb kórképek jelenlétét állapítja meg, általában további vizsgálatokra utalja be a beteget.

  • endometrium biopszia

A méhnyálkahártya biopsziája magában foglalja az endometrium egy töredékének vételét speciális tükör segítségével, majd a kapott fragmentum mikroszkópos vizsgálattal történő elemzését. Az endometrium biopszia indikációi közé tartoznak a menstruációs zavarok, a meddőség, a hüvelyi vérzés (beleértve a menopauza utáni vérzést is), valamint a daganatos folyamat gyanúja.

Egy invazívabb módszer a méhnyálkahártya-töredékek mikroszkópos vizsgálatra történő kinyerésére a méhüreg küretezése. Ezt a műtétet általában általános érzéstelenítésben végzik. Az orvos speciális eszközökkel kiszélesíti a nyaki csatornát, majd a méh nyálkahártyáját lekaparja és mikroszkópos vizsgálatra küldi. Az ilyen kezelés után a méhnyálkahártya öt napon belül teljesen regenerálódik

A küretezés nagyobb szövődménykockázattal járó eljárás, másrészt nagy mennyiségű vizsgálati anyag beszerzését teszi lehetővé. Ennek köszönhetően nagyobb esély van letölteni azokat a töredékeket, amelyekben a betegség folyamata zajlik.

  • hiszteroszkópia

A hiszteroszkópia egy olyan sebészeti eljárás, amelyben egy kis kamerát helyeznek be a méh belsejébe, amely lehetővé teszi a méhüreg belsejének betekintését belülről. A hiszteroszkópia során lehetőség nyílik az endometrium részletes megtekintésére, valamint lehetséges patológiáinak láthatóvá tételére: polipok, összenövések és hiperplasztikus elváltozások

A hiszteroszkópia kombinálható a biopsziához szükséges anyaggyűjtéssel. Ennek a kombinációnak nagyon jelentős előnye van - az endometrium töredékeit nem "vakon" veszik, hanem kifejezetten azokról a helyekről, amelyek az orvosok gyanúját keltik. A diagnosztikai alkalmazások mellett a hiszteroszkópia során szimultán kezelés is lehetségessebészeti - például polipok eltávolítása

Endometriumbetegségek

A méhnyálkahártya nem megfelelő működése és a benne lejátszódó kórfolyamatok menstruációs zavarok, kóros vérzés, teherbeesési problémák, fájdalom formájában jelentkezhetnek. A leggyakoribb méhnyálkahártya-betegségek a következők:

  • endometritis

Az endometritis leggyakrabban nőgyógyászati ​​műtétekkel jár: császármetszés, méhüreg-küretázs vagy hiszteroszkópia. Az endometrium fertőzése a szülés utáni időszakban is előfordulhat. Az ilyen gyulladások tipikus tünetei a hasi fájdalom, a láz és a hüvelyi vérzés.

A gyulladás az endometriumon kívül a petevezetéket és a petefészket, valamint a környező szerveket is érintheti. Az endometritist okozó leggyakoribb tényező a baktériumok, ezért a leghatékonyabb kezelési módszer általában a megfelelően kiválasztott antibiotikum terápia.

  • méhnyálkahártya tapadások

Az összenövések hegek a méh üregében. Bonyolíthatják a sebészeti beavatkozásokat, valamint a gyulladást vagy a szülést. Jelenlétük problémákat okozhat a teherbe eséssel és a terhesség megtartásával kapcsolatban.

Az összenövések előfordulásával összefüggő betegségek legsúlyosabb típusa az ún. Asherman szindróma. Ez a méh üregének teljes atresiájából áll, általános hegesedés következtében. Az első tünet általában a menstruáció hiánya vagy nagyon csekély vérzés. Ez az állapot leggyakrabban a méh túl radikális küretének eredménye. Minden típusú összenövés kezelésére műtétre van szükség; általában speciális késsel vagy lézerrel távolítják el.

  • endometriális polipok

Az endometrium polipjai olyan kocsányos struktúrák, amelyek túlnőtt méhnyálkahártyából alakulnak ki. Ezen elváltozások túlnyomó többsége jóindulatú, bár az eltávolításuk után minden polipot mikroszkópos vizsgálatnak vetnek alá - ritka esetekben daganatos gócokat találnak bennük. A polipok mérete általában nem haladja meg a néhány centimétert. A polipok nem okozhatnak klinikai tüneteket. Azonban gyakran abnormális vérzésként nyilvánulnak meg.

Kialakulásuk okát nem teljesen ismerték - többek között hormonális tényezők hatását is sejtik, bár tudományos vizsgálatok még mindig nem igazolták teljes mértékben. A polipokat leggyakrabban ultrahanggal, valamint más olyan eljárásokkal mutatják ki, amelyek lehetővé teszik az endometrium megjelenítését (pl. hiszteroszkópia). Polipok kezeléseoperatív eltávolításukban áll. Egyes esetekben hormonterápiát alkalmaznak, és néha az ilyen változásokat csak megfigyelni kell.

  • endometrium hiperplázia

Endometrium hiperpláziában a mirigysejtek túlzott mértékben növekedhetnek és szaporodhatnak. Az endometrium ekkor túlnőtt és megvastagszik. Ennek fő oka, hogy az ösztrogén túlságosan stimulálja az endometriumot, és nem egyensúlyozza ki a progeszteron hatása. Az ilyen rendellenességek kockázati tényezői a következők:

  • elhízás
  • ösztrogén tartalmú gyógyszerek használata (pl. hormonpótló terápia során)
  • egyéb, az ösztrogénkoncentráció növekedését okozó betegség

A méhnyálkahártya rendellenes vastagsága>5 mm a menopauza utáni nőknél (>8 mm hormonpótló terápiát alkalmazó nőknél). A méhnyálkahártya puszta megvastagítása nem elegendő a betegség folyamatának felméréséhez. A diagnosztika nagyon fontos eleme az endometrium egy töredékének mikroszkópos vizsgálata, amelyet például biopszia során nyernek. A mikroszkópos (kórszövettani) vizsgálat során kétféle eredményt kaphatunk: hyperplasia atípia nélkül vagy atípusos hyperplasia.

Atípia nélküli hyperplasiában az endometrium megvastagodott, de a sejtek normálisak. Ez a fajta növekedés a rák kialakulásának nagyon alacsony kockázatával jár. Kezelése leggyakrabban hormonterápia (progeszteron és származékai alapú gyógyszerek) alkalmazásával jár. Néha a kezelést abbahagyják, mert az ilyen változások maguktól is megszűnhetnek.

Az atipikus endometriális hiperpláziasokkal súlyosabb állapot. Fennáll az endometriumrák kialakulásának kockázata. Emiatt az atípusos méhnyálkahártya hiperplázia kimutatása a profilaktikus méheltávolítás indikációja. Ha ilyen típusú hiperpláziát diagnosztizálnak olyan betegnél, aki a jövőben teherbe kíván esni, általában hormonterápiát vezetnek be, és gondos monitorozást végeznek az esetleges rák korai diagnosztizálása érdekében.

  • endometriumrák

Az endometriumrák a női reproduktív rendszer második leggyakoribb rosszindulatú daganata (ebben a csoportban a leggyakoribb rák a méhnyakrák). A legtöbb esetet az élet hatodik és hetedik évtizedében diagnosztizálják (50 és 70 év között).

E daganat kialakulásának fokozott kockázata a hormonális zavarokban szenvedő betegeket érinti (az ösztrogén aktivitás túlsúlya). Az ilyen típusú rendellenességek legnagyobb valószínűsége elhízott nőknél fordul elő a perimenopauzális időszakban.

Ez idő alatt a petefészkek csökkentik a nemi hormonok termelését (a progeszteron koncentrációja csökken), míg a zsírszövet más hormonokat aktívan ösztrogénné alakít át. Az egészséges testsúly megőrzése, a megfelelő étrend és a testmozgás ezért az egyik módja annak, hogy csökkentsük az endometriumrák kialakulásának kockázatát.

Egyéb kockázati tényezők a következők:

  • ösztrogén tartalmú gyógyszereket szed
  • cukorbetegség
  • nincs utód

Az endometriumrák a fejlődés korai szakaszában kóros méhvérzés formájában jelentkező tüneteket okozhat. Minél hamarabb észlelik a rákot, annál nagyobb az esély a sikeres gyógyulásra. A terápia legfontosabb módja a műtét. A kiegészítő kezelések közé tartozik a sugár- és kemoterápia, valamint a hormonterápia (progeszteronszármazékok).

A prognózis, csakúgy, mint más rosszindulatú daganatok esetében, attól függ, hogy a betegség milyen stádiumban van a diagnózis idején. Ha a kezelést kellően korán elkezdik, nagy esély van arra, hogy a daganatot teljesen kivágják, és a beteg teljesen felépül. Másrészt, ha a daganatos folyamat az endometriumon túl a környező szövetekre és nyirokcsomókra is kiterjed, a prognózis romlik.

  • endometriózis

Endometriózisban az anyaméh nyálkahártyája ott jelenik meg, ahol általában nem kellene. A leggyakoribb helyek a méh közelében találhatók: petevezetékek, petefészkek vagy környező szövetek. Ritkábban előfordulhat méhnyálkahártya szövet a hüvelyben, a hólyagban vagy a vastagbélben, és extrém esetekben a tüdőben vagy az agyban is.

A rendellenesen elhelyezkedő méhnyálkahártyát ugyanúgy befolyásolják a hormonok, mint a normál endometriumot. Az endometriózis jellemzően nagyon fájdalmas menstruációkat, meddőséget és fájdalmat okozhat a szexuális együttlét során. Azonban gyakran teljesen tünetmentes marad.

Számos elmélet magyarázza a betegség lehetséges mechanizmusait, de a konkrét ok még mindig ismeretlen.

A betegség krónikus és visszaesésre hajlamos. A terápia módszerei között a beteg stádiumától és életkorától függően hormonkészítményeket vagy az endometriózis gócok műtéti eltávolítását alkalmazzák. A hormonkezelés célja, hogy gátolja az ösztrogének serkentő hatását az endometriumra. A terápiás folyamat során nagyon fontos a betegség különösen tartós hatásainak korlátozása is, például a fájdalom kezelése súlyos betegségek esetén.

  • méhnyálkahártya atrófia

Sorvadása méhnyálkahártya olyan állapot, amelyben a méh nyálkahártyája elvékonyodik az anyaméhben lévő sejtvesztés következtében. A méhnyálkahártya atrófiája leggyakrabban annak az eredménye, hogy az ösztrogének nem stimulálják. Ez a helyzet meglehetősen fiziológiás lehet, például posztmenopauzás nőknél. Reproduktív korú nőknél előfordulhat, hogy az atrófiás méhnyálkahártya nem képes befogadni a petesejtet, ami másodlagos meddőséghez vezet.

A méhnyálkahártya-sorvadás diagnosztizálásához szükséges a hormonális rendellenességek alapos diagnosztizálása, amelyek ennek az állapotnak az okai lehetnek. Természetesen nagyon fontos egy részletes interjú is, amely lehetővé teszi annak megállapítását, hogy az alapbetegség nem például az ösztrogén hatását gátló gyógyszerek szedése.

A szerzőrőlKrzysztof BialaziteA krakkói Collegium Medicum orvostanhallgatója, aki lassan belép az orvosi munka állandó kihívásainak világába. Különösen érdekli a nőgyógyászat és a szülészet, a gyermekgyógyászat és az életmódgyógyászat. Az idegen nyelvek, az utazás és a hegyi túrázás szerelmese.

Olvasson további cikkeket a szerzőtől

Kategória:

Női betegségek