Az immunszuppresszánsok olyan gyógyszerek, amelyek csökkentik a szervezet ellenállását (immunszuppresszió). A farmakológiai immunszuppresszív kezelést transzplantáció után alkalmazzák a transzplantátum kilökődésének megelőzésére, valamint allergiás és autoimmun betegségek kezelésére. Hogyan hatnak pontosan az immunszuppresszánsok? Milyen mellékhatásai vannak használatuknak?
Tartalom:
- Immunszuppresszív gyógyszerek - akció
- Immunszuppresszánsok - típusok
- Immunszuppresszánsok transzplantáció után
- Immunszuppresszánsok autoimmun betegségekben
Immunszuppresszív szerekolyan gyógyszerek, amelyek a szervezet immunitásának átmeneti vagy tartós csökkenéséhez vezetnek – az orvosi terminológiában ezt immunszuppressziónak nevezik. Az immunszuppresszánsok a szervezet immunitásának csökkentésének egyik módja.
Az immunszuppresszió egyéb módszerei a műtét (az immunrendszer szerveinek, pl. a csecsemőmirigy kimetszése) és a fizikai eszközöket alkalmazó módszerek, pl. röntgen.
Az immunszuppresszió viszont az immunrendszer modulálásának egyik módja, amelyet profilaktikus és terápiás célból (immunterápia vagy specifikus immunterápia) végeznek. Az immunterápiában az immunszuppresszión kívül létezik immunstimuláció (az immunrendszer stimulálása) és immunrekonstrukció (az immunrendszer helyreállítása) is.
Immunszuppresszív gyógyszerek - akció
Az immunszuppresszánsok az immunrendszer válaszának gyengüléséhez vagy elnyomásához vezetnek (az orvosi terminológiában ezt az állapotot immunszuppressziónak nevezik), mivel gátolják az immunsejtek termelését és érését.
Az immunszuppresszió súlyossága és időtartama a következőktől függ:
- egyéni érzékenység
- immunérettség
- az antigén típusa és mennyisége
- immunszuppresszív gyógyszerek adagja és gyakorisága
- immunválasz típusa
Immunszuppresszánsok - típusok
Az immunszuppresszív gyógyszereknek a következő csoportjai vannak:
- glükokortikoszteroidok
- citosztatikus gyógyszerek
- monoklonális antitestek
- immunofilinekre ható gyógyszerek: ciklosporin, takrolimusz, szirolimusz (rapamycin), everolimusz
- besorolatlan gyógyszerek:interferonok, TNF (tumor nekrózis faktor) kötő fehérje és mikofenolsav
Immunszuppresszánsok transzplantáció után
Az átültetés után fennáll annak a veszélye, hogy az immunrendszer az átültetett szervet idegen testként kezeli, és megpróbálja kilökni (graft versus host). Ennek megakadályozása érdekében szükséges az immunrendszer elnyomása. Ez leggyakrabban immunszuppresszánsok segítségével történik.
Általában több gyógyszert is alkalmaznak egyidejűleg meghatározott sémákban, az átültetett szervtől, az immunkockázat mértékétől, az anyagcserezavarok súlyosságától, a társbetegségek jelenlététől és a transzplantáció funkciójától függően. A transzplantáció működésének fenntartásához szükséges immunszuppresszánsok adagja a műtét utáni első néhány hónapban csökken. Ezekből a gyógyszerekből azonban mindig szükség van egy minimális mennyiségre, még sok évvel a transzplantáció után is. Az immunszuppresszió alkalmazása a szerv átültetésének pillanatától a funkciójának megszűnéséig szükséges
Immunszuppresszánsok autoimmun betegségekben
Az autoimmun betegségek, más néven autoimmun betegségek olyan betegségek, amelyek során az immunrendszer tévesen ellenségként ismeri fel saját testrészeit, és támadni kezd. A következmény maradandó károsodás.
Az immunszuppresszánsok gátolják az immunrendszer nem megfelelő válaszát saját szövetei ellen
Immunszuppresszív gyógyszereket használnak, többek között során:
- rheumatoid arthritis
- szisztémás lupus erythematosus
- pemphigus
- colitis ulcerosa
- Crohn-betegség
Immunszuppresszánsok - mellékhatások
A kívánt terápiás hatás mellett az immunszuppresszánsok alkalmazása számos mellékhatással járhat.
1) Fertőzésekre való fogékonyság
A legveszélyesebbek a krónikus vírusfertőzések, amelyek szervkárosodást okoznak, mint például a krónikus hepatitis vagy a humán papillomavírussal összefüggő krónikus bőrelváltozások.
Az immunszupprimált betegek krónikus fertőzését olyan vírusok okozzák, amelyek tünetmentesen megfertőzik a lakosság nagy részét. De immunhiányos betegeknél ez a vírus általában aktiválódik, szaporodik és károsodást okoz.
A transzplantáció recipiensének szervezete nem küzd hatékonyan a vírusfertőzéssel, és legtöbbjüknél nem figyelhető meg a vírus spontán eliminációja
2) Daganatok
A leggyakrabban kialakuló daganatok vírusfertőzéssel járnak, így:
- bőrrák
- méhnyakrák
- hólyagrák
- limfómák (egyesek az Epstein-Barr vírussal kapcsolatosak)
- veserák
- májrák (B vagy C vírusok által okozott krónikus hepatitishez kapcsolódóan)
3) Magas vérnyomás, fekélyek
Az életkor előrehaladtával az immunszuppresszív gyógyszereket szedő betegeknél metabolikus, csont- és kardiovaszkuláris szövődmények alakulnak ki. Az évek óta szedett gyógyszerek többsége elősegíti a hiperlipidémia, a cukorbetegség, az artériás magas vérnyomás és ezáltal az érelmeszesedés kialakulását
Egyre gyakoribb az is, hogy a betegek aktív transzplantációval halnak meg egyéb, elsősorban szív- és érrendszeri okok miatt.
Az immunszuppresszánsok a magas vérnyomáson, a diszlipidémián és a hiperglikémián kívül gyomorfekélyt, valamint gyakran nagy intenzitású máj- és vesekárosodást okoznak.
A szerzőről
Monika MajewskaEgészségügyi kérdésekre szakosodott újságíró, különösen az orvostudomány, az egészségvédelem és az egészséges táplálkozás területein. Hírek, útmutatók, szakértőkkel készített interjúk és riportok szerzője. Résztvevője a legnagyobb lengyel nemzeti orvosi konferenciának „Lengyel nő Európában”, amelyet az „Újságírók az egészségért” Egyesület szervezett, valamint az Egyesület által szervezett szakmai műhelyek és szemináriumok újságíróknak.
Olvasson további cikkeket a szerzőtől