Az otoakusztikus emisszió (otoakusztikus emisszió, OAE) egy non-invazív, objektív, könnyű hallásvizsgálat, amely lehetővé teszi a cochlearis szenzorineurális halláskárosodás kimutatását. Ha a középfül megfelelően működik, a hang eléri a belső fület. Hogyan történik ez az audiológiai vizsgálat?
Otoakusztikus emisszió( OAE ) egyébkéntotoakusztikus emisszióa regisztráción alapul nagyon halk jel, amely a külső szőrsejtek összehúzódása miatt a fülkagylóban (a belső fül legfontosabb része, csigaházra emlékeztető része) termelődik.
Az OAE tanulmány egy azonos nevű fiziológiai jelenségen alapul, amelyet David Kemp fedezett fel 1978-ban.
Otoakusztikus emisszió: jelzések
- a belső fül állapotának felmérése,
- hallásszűrés babáknak,
- hallássérülések topodiagnosztikája,
- hallásváltozások figyelése ototoxikus gyógyszerek alkalmazása után,
- funkcionális süketségérzékelés,
- fülzúgás diagnosztika
otoakusztikus emisszió: tesztfolyamat
A vizsgálatot hangszigetelt helyiségben végezzük. A vizsgált személy fülébe mérőszondát helyezünk, melyben a hangot továbbító hangszóró és a cochlea otoemisszióját fogadó érzékeny mikrofon található
Újszülötteknél és csecsemőknél a vizsgálat legjobban fiziológiás alvásban végezhető el (lerövidíti a vizsgálati időt), de nem szükséges
A megfelelően működő fülben a hangszórón keresztül továbbított rövid hang a vevő által regisztrált jel visszaadását idézi elő. Ennek köszönhetően lehetőség nyílik a fülkagyló állapotának felmérésére, valamint a belső fül lágy hangokra adott reakcióinak vizsgálatára. Ha nincs visszajelzés, az lehet halláskárosodás.
Az otoemisszió nem ad információt a hallás hatékonyságáról, illetve arról, hogy hol található az esetleges hiba. Ezen túlmenően, ha a középfülben zavarok vannak, ez megakadályozhatja a jel rögzítését. Ezt a hallásvizsgálatot leggyakrabban újszülötteken és kisgyermekeken végzik.
Az eredményt a teszt után grafikon (DP-gram) és leírás formájában adjuk ki