Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!
A halogatás (diák szindróma) olyan embereket érint, akik nehezen tudnak dolgozni, és folyamatosan halogatják egy feladat elvégzését „holnapra”. Ezt az állapotot nemrégiben mentális zavarként ismerték fel, de egyesek úgy vélik, hogy a halogatás okos kifogás azok számára, akik semminek érzik magukat. Mi is pontosan a halogatás, és hogyan lehet megkülönböztetni a puszta lustaságtól? Mi ennek az állapotnak a kezelése? Mindig szükség van terápiára?
Halogatás(latinprocrastinatio- halasztás, késés), egyébkéntdiákszindrómaegy kóros hajlam arra, hogy egy adott tevékenység végrehajtását a végrehajtás lehetősége ellenére folyamatosan későbbre halasszák.A halogatóknaknehézségeik vannak a munkakezdéssel, nem tudják beosztani az idejüket úgy, hogy az adott feladatot időben el tudják végezni, és folyamatosan késleltetik annak befejezését
A halogatása közelmúltban mentális zavarnak minősül. Vannak azonban még mindig olyanok, akik úgy vélik, hogy a halogatók puszta lustaság, és az akaraterő és ambíció hiányának tulajdonítják őket. Ennél nagyobb baj nem is lehetne. A kutatók megfigyelései szerint ez az állapot a tehetséges (vagy vélt) embereket és általában a fiatalokat érinti – leggyakrabban az utolsó pillanatban vizsgázó diákokat (ezért a halogatást néha diákszindrómának is nevezik).
Halogatás – okai
A pszichológusok szerint sok oka lehet ennek a betegségnek. Közülük a leggyakoribb a feladat nagy nehézségi foka és az ezzel járó kudarctól való félelem. Az érintett azért kerülheti el a feladat elvégzését, mert véleménye szerint nem rendelkezik a feladat ellátásához szükséges kompetenciákkal. Véleménye szerint ez egyet jelent a kudarccal, amely a saját értékének aláásásával, leépítésével jár. Következésképpen minél kisebb az esély a sikerre, annál tovább késik. Ez különösen igaz a perfekcionistákra. A tökéletesség próbálkozással és hibával érhető el, ez utóbbit a perfekcionista nem engedheti meg magának. Ezért, hogy ne bukjon el, semmit sem tesz a feladat elvégzése érdekében.
Ami abszurdnak tűnhet, az ellenkező helyzet lehet az oka a halogatásnak, azaz a sikertől való félelemnek – attól, hogy a munka elvégzése utánvalaki, pl egy főnök, még több feladatot ad nekünk, ami szintén sokkal nehezebb lesz, mint az előzőek. Ezért nem lesz lehetséges velük találkozni.
A halogatás további oka lehet az adott munka azonnali eredményének hiánya vagy egy nem vonzó feladat. Ekkor minden figyelem az érdekesebb munkára összpontosul.
A boulderi Colorado Egyetem kutatói viszont úgy vélik, hogy a génekben rejlik az a tendencia, hogy egy adott tevékenység végrehajtását folyamatosan későbbre halasztják. Mint érvelnek, mindenért a genetikailag meghatározott impulzivitás a hibás. Azok az emberek, akiket ez a jellemvonás jellemez, nem tudnak összpontosítani, könnyen elvonják a figyelmüket, ezért - későbbre halasztják a munkát. Amerikai tudósok szerint ez atavizmus – visszatérés abba az időbe, amikor az impulzusoknak való engedelmeskedés segíthet a túlélésben. Azonban nem minden ősök késztetéses döntése volt helyes. Ez annak a képességnek a kifejlődéséhez vezetett, hogy bizonyos ügyeket időben el lehet halasztani. Coloradói tudósok szerint a halogatás az ősök túlságosan elhamarkodott döntéseinek evolúciós mellékhatása.
Halogatás – tünetek
Először egy adott személy úgy dönt, hogy végrehajt egy cselekvést. Megvan hozzá a képessége és a hajlandósága. Egyszer azonban különféle okokból (de nem lustaságból) úgy dönt, hogy időben elhalasztja a kivégzést, általában holnapra. Másnap ismét úgy dönt, hogy később elvégzi a tervezett tevékenységet. Ily módon valaminek „holnapra” halasztása örökké tart. Az igaz, hogy ez a személy tudatában van egy adott tevékenység végzésének folyamatos késésének, de ennek ellenére nem kíván rá koncentrálni, és továbbra is késlelteti a munkakezdést. Mindezt azért, mert a feladatellátás időbeni meghosszabbítása növeli a csüggedés és a tehetetlenség érzését, ami még nehezebbé teszi a feladat elvégzését, mint az elején. Közben mentséget keres tetteire. Végül nyomás és stressz hatására az utolsó pillanatban munkába áll, és szó szerint a megadott idő előtt teljesíti a feladatot. Gyakran előfordul azonban, hogy a munkát túl későn vagy egyáltalán nem fejezik be, ami kellemetlen következményekkel jár (pl. elbocsátás). Végül a személy úgy dönt, hogy a jövőben nem teszi ezt. Sajnos a minta megismétlődik a következő feladatnál.
Érdemes tudni, hogy a halogatás gyakran társul az ún elkerülő személyiségzavar - olyan személyiségzavar, amely rendkívüli félénkségben és zárkózottságban nyilvánul meg. Az ilyen emberek szorongással reagálnak, amikor megtudják, hogy egy fontos eseményen vesznek részt,projekt vagy feladat
Halogatás - kezelés
Elsősorbanpszichológiai terápia
javasolt, melynek célja a bántalmak okának feltárása, vagyis annak magyarázata, hogy az adott feladat elvégzése miért elhalasztották. Ön is rákényszerítheti magát a munkára, és fokozatosan leküzdheti azokat a nehézségeket, amelyeket egy adott cselekvés a halogatók számára jelent. A dolgok megkönnyítése érdekében megtehet néhány lépést, például feloszthat egy feladatot több kisebb lépésre, megkérhet valakit, hogy segítsen a munka elvégzésében (de ne fejezze be a feladatot). Hasznos a munkakörnyezet gondozása is, pl. rendeljen az asztalon. Ez különösen igaz azokra az emberekre, akik könnyen elterelődnek. Az is jó motiváció lehet, ha jutalmat találsz ki a munka elvégzéséért. Egyes pszichológusok azt javasolják, hogy ne a feladatok elvégzésére, hanem azok megkezdésére koncentráljon.