A lófarok szindróma számos alsótesti betegséggel jár, beleértve érzékszervi zavarok és jelentős fájdalom. A betegség oka lehet sérülések és daganatos folyamatok a gerincvelő szerkezetében. Mi a cauda equina szindróma kezelése?
Cauda Equina szindrómaegy tünetegyüttes, amely a végfonalak és a gerincvelői idegek alsó gyökereinek károsodásából ered. A gerincvelő, amely a gerinccsatornán belül fut, az első vagy a második ágyéki csigolyának megfelelő szinten végződik. Az idegrendszer struktúrái azonban még tovább nyúlnak – ez alatt a terület alatt találhatók a gerincvelői idegek alsó gyökerei. Együtt az ún A végfonalnál ezeket a gyökereket lófarknak nevezik, szerkezetükhöz hasonló szerkezetük miatt. Bár a cauda equina összetevőit a gerinccsatorna struktúrái védik, mégis károsodhatnak, aminek egyik tünete cauda equina szindrómaként ismert. A cauda equina szindróma diagnózisát a lehető leghamarabb fel kell tenni, mert amikor egyes betegeknél lehetséges a farmakoterápia és állapota gondosan nyomon követhető, más esetekben sürgős műtéti beavatkozások szükségesek.
Lófarok szindróma – Okok
A Cauda Equina szindrómát gyakorlatilag minden olyan rendellenesség okozhatja, amely a gerinccsatorna szűkülését eredményezi, ezáltal összenyomja az idegstruktúrákat. A következő egységek a betegség leggyakoribb okai:
- a gerinc ágyéki és/vagy keresztcsonti részének sérülése (különösen kísérő törésekkel vagy hematóma képződéssel a gerinc régiójában),
- nucleus nucleus hernia,
- gerincvelő daganatok (pl. meningiomák, asztrocitómák),
- áttét a gerincvelőben (a tüdő-, emlő- és vesedaganatok leggyakrabban erre a testrészre adnak áttétet),
- gerincvelői fertőzés (pl. tuberkulózis, szifilisz),
- a gerinccsatorna belső szűkülése születési rendellenességek miatt
A szindróma kevésbé gyakori okai közé tartoznak a gerincvérzések (szupra- és szubdurálisan egyaránt), az arteriovenosus malformációk éssarcoidosis és sclerosis multiplex
A Cauda Equina szindróma bizonyos orvosi eljárások után is szövődmény lehet. Például spinális érzéstelenítés alkalmazása okozza – ilyen helyzetben iatrogén cauda equina szindrómát diagnosztizálnak.
Cauda Equina szindróma: Tünetek
A betegség viszonylag hirtelen jelentkezhet és alattomosan fejlődhet ki, ezért a cauda equina szindróma klinikai képe változó. A tárgy alt egységgel kapcsolatos betegségek általában a következők:
- fájdalom a hát ágyéki régiójában, de az isiász típusú tünetek is (az ágyékból a fenékbe, a comb hátsó részén és a lábszáron át a lábfejbe sugárzó fájdalom),
- érzékszervi zavarok, amelyek elsősorban a fenéket, a perineumot és a comb hátsó részét, a lábszárat és a lábfej belső részét érintik; érinthetik a test egyik felét, de mindkettőt is,
- az alsó végtag izomzatának gyengülése (szimmetrikus vagy aszimmetrikus),
- záróizom diszfunkció (főleg a húgyhólyag záróizom, ami a túl sok vizelet hólyagban való visszatartásának hajlamával függ össze; előrehaladott esetekben a székletürítés szabályozásáért felelős záróizom működése is károsodhat).
Bár sokkal ritkábban fordulnak elő, mint a fent említettek, szexuális diszfunkciók is megjelenhetnek cauda equina szindrómában szenvedő betegeknél. A betegek érzékelési zavarokat tapasztalhatnak a nemi szervek területén, különösen a csikló vagy a pénisz területén. Az ilyen szindrómában szenvedő férfiaknál merevedési zavar léphet fel.
Lófark szindróma: diagnózis
A cauda equina szindróma diagnózisa a fizikális vizsgálattal (azaz anamnézis) és fizikális vizsgálattal kombinálva gyanítható. Az előforduló rendellenességek közé tartozik a pozitív Laseque-tünet (amikor a hátán fekvő beteg fájdalmat érez, miközben felemeli alsó végtagját). A cauda equina szindróma diagnosztikájában végzett neurológiai vizsgálat a páciens érzéseinek ellenőrzéséből és izomerejének felméréséből áll. A reflexeket is meg kell vizsgálni: a szindróma során a térd- és bokareflexek megszűnnek, a cauda equina szindróma fennállására vonatkozó feltételezések képalkotó vizsgálatok elvégzésével igazolhatók. A betegség feltételezett etiológiájától függően a gerinc röntgenfelvételét és a mágneses rezonancia képalkotást (MRI) alkalmazzák. A röntgensugárzás lehetővé teszi például az MRI során észlelt korábbi törések nyomainak feljegyzésétviszont megmaradhat a rák vagy a fertőzéses járvány.
Cauda Equina szindróma: Kezelés
A cauda equina szindróma kezelésének megválasztása attól függ, hogy mi okozta a legalsó ideggyökerek összenyomódását. Ha a szindróma oka fertőző gócok a gerincvelő területén, a betegek antimikrobiális szereket kapnak (például antibiotikumokat bakteriális fertőzések esetén). Azoknál a betegeknél, akiknél a szindróma múltbeli sérüléssel jár, a sérült terület kezelése (beleértve a csontdarabok eltávolítását is) szükséges, egyes betegeknél sürgős idegsebészeti műtétre van szükség. Különösen akkor javasolt, ha a cauda equina szindróma tünetei hirtelen jelentkeznek, és oka például a gerincoszlop területén fellépő vérzés vagy a csigolyaközi porckorong elmozdulása. Az ilyen típusú kezeléseket a probléma diagnosztizálásától számított 48 órán belül végzik el, és a ló farokszerkezetének dekompresszióját célozzák. Az idő itt azért fontos, mert a műtét elhalasztása a ló farkának ideggyökereinek maradandó tönkremenetelét eredményezheti, és egy másik terápiás megközelítés alkalmazható a daganatos betegséggel járó szindrómában szenvedő betegeknél. Ha a cauda equina szindrómát okozó elváltozás operatív, akkor a reszekciót a tervezett időpontban végezzük. Abban az esetben, ha a daganat műtéti úton nem távolítható el (például a gerincvelő sérülésének veszélye miatt), a betegek sugárterápiát kaphatnak.