Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!

A skizoaffektív rendellenességek során a betegek egyidejűleg két különböző entitásra jellemző rendellenességeket tapasztalnak, nevezetesen a skizofrénia tüneteit és az affektív zavarok tüneteit. Bár csaknem egy évszázad telt el a pszichiátriai osztályozásban való megkülönböztetésük óta, a skizoaffektív rendellenességek okai még mindig meglehetősen tisztázatlanok. A legfontosabb dolognak a skizoaffektív rendellenességek helyes diagnosztizálása tűnik, mivel az orvostudománynak hatékony módszerei vannak ennek a problémának a kezelésére.

A skizoaffektív zavara skizofrénia és az affektív zavarok határvonalán lévő probléma. Ez egy meglehetősen heterogén entitás, mivel a skizoaffektív rendellenességgel diagnosztizált betegek különféle betegségeket és problémákat vethetnek fel. Általánosságban elmondható, hogy ennek az egységnek a során a betegek a skizofrénia tüneteit és hangulati zavarokat egyaránt tapasztalnak (depressziós vagy mániás epizódok formájában), de ezek olyan súlyosak, hogy nem lehet "tiszta" diagnózist felállítani. " skizofrénia vagy bármilyen specifikus rendellenesség. affektív.

A „ skizoaffektív pszichózis ” kifejezés először 1933-ban jelent meg az orvosi világban, Jakub Kasanin javasolta. A skizoaffektív rendellenességek továbbra is meglehetősen rejtélyes probléma, például pontos gyakoriságuk ismeretlen. Ennek a helyzetnek az oka valószínűleg többek között az a tény, hogy a betegeknek eltérő diagnózisuk lehet, például skizofrénia vagy hangulati zavarok. Eddig azt tapaszt alták, hogy a gyerekek ritkán szenvednek skizoaffektív rendellenességektől, és észrevehető, hogy a probléma gyakrabban érinti a nőket. Az első tünetek a betegség lefolyásában általában 30-40 körül jelentkeznek. éves korig.

Skizoaffektív rendellenesség: tünetek

A skizoaffektív rendellenességek összes lehetséges tünete között alapvetően három tünetcsoport van.

A skizofrénia spektrumból származó betegségek említhetők:

  • produktív tünetek (például különféle tartalmak téveszméi vagy különféle érzékszervek hallucinációi),
  • gondolkodás dezorganizációja,
  • szokatlan, bizarr viselkedés,
  • mozgászavarok (pl. lassúság vagy akár teljes mozdulatlanság),
  • sekély hatás (az érzelmek kimutatásának zavarai, pl. a páciens arckifejezéserendkívül elszegényedett),
  • közömbösség és apátia,
  • beszédzavar (általában beszédzavar formájában)

A schizoaffective zavar során fellépő hangulati zavarok általában két formában jelennek meg. Az egyik megkülönböztetett adepresszív típusú , melynek során a következők jelenhetnek meg:

  • nyomott hangulat,
  • alvás- és étvágyzavarok,
  • energiaveszteség,
  • anhedonia (képtelenség örömet érezni),
  • bűntudat,
  • korábbi érdekeltségek elvesztése,
  • reménytelenség és értelmetlenség érzése az életben és a világban,
  • koncentráció-, figyelem- és memóriazavarok,
  • gondolatok a halálról vagy az öngyilkosságról.

A hangulatzavarok fordított formája a skizoaffektív zavarban szenvedőknéla mániás formája , amelyet az alábbi tünetek bizonyíthatnak:

  • rendkívül emelkedett hangulat,
  • pszichomotoros izgatottság,
  • növeli az általános aktivitási szintet,
  • a gondolkodás felgyorsítása, a gondolatok versenyzése,
  • kockázatos magatartást tanúsít (pl. szerencsejáték),
  • csökkentett alvásigény,
  • irritáció,
  • gyorsított beszéd.

A fentiekre tekintettelskizoaffektív rendellenességek depressziós vagy bipoláris altípusként- az utóbbi típusban a betegek az epizódoktól eltekintve. emelkedett hangulat miatt depressziós epizódokat is tapasztalnak.

Szkizoaffektív rendellenesség: okai

A skizoaffektív rendellenességek okait még nem fedezték fel. Van azonban néhány hipotézis, többek között a gének szerepét e rendellenességek patogenezisében. Észrevehető, hogy azok az emberek, akiknek rokonai ugyanabban a betegségben, skizofréniában vagy bipoláris zavarban szenvednek, gyakrabban szenvednek skizoaffektív rendellenességben.

A „klasszikus” skizofrénia kialakulásában potenciálisan szerepet játszó tényezők hozzájárulását is figyelembe veszik, mint például a fertőzéseknek való kitettség vagy a méhen belüli alultápláltság, valamint a perinatális szövődmények hatása a mentális zavarok lehetőségére.

A skizoaffektív rendellenességek kialakulásával összefüggésbe hozható tényezők, amelyeket a betegek életük során tapasztalnak, a stresszes életesemények (pl. egy szeretett személy halála, lakóhelyváltoztatás vagy válás) és a pszichoaktív szerekkel való visszaélés anyagok

Skizoaffektív rendellenesség: felismerés

A skizoaffektív rendellenességek diagnosztizálásában kezdetben elsősorbankizárja a beteg tüneteinek összes lehetséges organikus okát. A differenciáldiagnózis figyelembe veszi többek között pajzsmirigy-működési zavar, szteroidkezelés mellékhatásai vagy a központi idegrendszer szifilisz, de HIV-fertőzés és különféle anyagcsere-rendellenességek is.

Azt is ki kell zárni, hogy a beteg betegségeit kábítószer vagy más pszichoaktív anyag fogyasztása okozza

A végső diagnózis egy teljes pszichiátriai vizsgálat után történik. A skizoaffektív rendellenességek diagnózisának felállítása érdekében a beteg nem felel meg magának a skizofrénia diagnózisának kritériumainak, sem maguknak a hangulati rendellenességeknek.

Érdemes megemlíteni azt is, hogy a skizoaffektív rendellenességek diagnosztizálásának kritériumai között szerepel, hogy a betegség lefolyása alatt a betegnek legalább kéthetes pszichotikus tünetekkel kell rendelkeznie, hangulati zavarok nélkül.

Skizoaffektív rendellenesség: kezelés

A skizoaffektív rendellenességek kezelése a betegek életminőségének javítását célozza, és megakadályozza olyan problémák kialakulását, mint például az aktivitás csökkenése vagy a családi kapcsolatok romlása

Ezeknek a rendellenességeknek a kezelésében három különböző csoportba tartozó gyógyszereket használnak - például itt antipszichotikumokat (főleg atípusos neuroleptikumokat) használnak. A paliperidon egy speciális neuroleptikum, amely az alkalmazási javallatok között szerepel többek között: skizoaffektív rendellenesség (a betegeknek azonban más antipszichotikumok is javasoltak)

A skizoaffektív rendellenességek kezelésében hangulatstabilizátorokat (pl. karbamazepin vagy lítium sók) és antidepresszánsokat is használnak.

A betegnek ajánlott készítmények pontos kombinációja attól függ, hogy mely betegségek vannak túlsúlyban – a bipoláris betegek általában hangulatstabilizáló szereket kapnak neuroleptikumokkal együtt, míg a túlnyomó depresszív tünetekkel küzdőknél antipszichotikumok és antidepresszánsok kombinációját alkalmazzák.

A skizoaffektív zavarban szenvedő betegeknél alkalmazott egyéb interakciók közé tartozik a pszichoterápia és a pszichoedukáció.

Ennél a rendellenességnél ritkán van szükség kórházi kezelésre, a kórházi kezelés (a lengyel jognak megfelelően) akár a beteg akarata ellenére is végrehajtható, ha a beteg életveszélyes, vagy ha a beteg veszélyt jelent a mások egészsége vagy élete.

Olyan helyzetben, amikor a skizoaffektív rendellenesség fent említett kezelési módszereinek alkalmazása ellenére a beteg állapotának javítása nem lehetséges,elektrokonvulzív terápia alkalmazható

Megéri tudni

Skizoaffektív rendellenességek – valóban szükség van-e ezek elkülönítésére?

A skizoaffektív rendellenességek más entitásoktól való megkülönböztetése fontos, már csak a betegek prognózisának előrejelzése céljából is. Egyes vélemények szerint a skizoaffektív betegségekben szenvedők prognózisa rosszabb, mint a hangulatzavarban szenvedőknek, ugyanakkor az ilyen betegek prognózisa jobb, mint a skizofréniában szenvedőknek.

Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!

Kategória:

Pszichiátria