ELLENŐRZETT TARTALOMSzerző: lek. Tomasz Nęcki

A szeparációs szorongás olyan rendellenesség, amelyben a beteg rendkívül fél a szeretett személyétől való elválástól. A szeparációs szorongás a szeretteivel való szakításról szóló állandó gondolatokkal is társul, de testi betegségekhez is. Ez az entitás elsősorban gyermekeknél fordul elő, de a szeparációs szorongás felnőtteknél is előfordul. Hogyan állapíthatja meg, hogy szeparációs szorongást tapasztal? Mik a tünetei?

A szeparációs szorongása szorongásos zavar egyik fajtája – az egyik leggyakoribb probléma, amellyel a pszichiáterek szembesülnek. Az olyan egyének, mint a pánikrohamok vagy a klausztrofóbia, meglehetősen általánosan ismertek, azonban sok különböző mentális zavar kapcsolódik a betegek szorongásérzetéhez. Aszeparációs szorongás .

az egyik kevésbé ismert - bár viszonylag gyakori - szorongásos zavar

Mi a szeparációs szorongás?

Az angol irodalomban a szeparációs szorongást néha aSADrövidítéssel emlegetik, amely az angol "separation anxiety disorder" elnevezésből származik. A szeparációs szorongás lényege, hogy a beteg olyan helyzetekben él át szorongást, amelyben - akár nagyon rövid időre is - elválna valakitől, aki közel áll hozzá. Egy ilyen jelenség előfordulása természetesen érthető a szülők számára - a korai életszakaszban (jellemzően 9-11 hónapos kor körül) a gyermek sírással, haraggal vagy ingerlékenységgel kezd reagálni, amikor a szülő, általában az anya, eltűnik a családjából. látás. Fejlődésük ezen időszakában a kisgyermekek félénkek is lehetnek, és kerülhetik az idegenekkel való érintkezést.

Valójában a szeparációs szorongás fázisa a gyermek életének egy bizonyos pontján némileg természetes jelenség, de csak addig, amíg ez a félelem nem éri el a kóros intenzitást. Azt is hangsúlyozni kell, hogy ha a szülőktől való elszakadástól való félelem a gyermek fejlődésének természetes szakasza, akkor egy idő után (különböző gyerekeknél eltérően, általában 3-5 éves kor között) ezek a félelmek egyszerűen megszűnnek. A szeparációs szorongás során azonban más a helyzet - a gyermek felnő, és még mindig kellemetlen betegségeket tapasztal,amikor csak neki kell egy időre megválnia szeretteitől.

A szeparációs szorongás különböző szerzők szerint eltérő gyakorisággal fordul elő gyermekeknél, de összességében a becslések szerint az összes gyermekbeteg 5%-a is szenvedhet tőle. Más típusú szorongásos zavarokhoz hasonlóan a szeparációs szorongás is gyakoribb a lányoknál, mint a fiúknál. A szeparációs szorongás tünetei több éveseknél is megjelenhetnek, de az is előfordulhat, hogy az ezzel a rendellenességgel járó kellemetlenségek csak akkor jelentkeznek, amíg a gyermek fel nem nő és kamaszkorba lép.

A szeparációs szorongás okai

A szeparációs szorongást három tényezőcsoport együttes hatása okozza: biológiai, pszichológiai és környezeti. A szeparációs szorongás biológiai alapja a betegek által örökölt génekhez köthető – észrevehetően nagyobb a hajlam a szeparációs szorongás előfordulására azoknál a gyerekeknél, akiknek családjában valaki (főleg anya vagy apa) maga is szenvedett valamilyen szorongásos rendellenességtől. Azoknál a gyermekeknél, akiknek szülei más típusú mentális zavarokban, például depresszióban szenvednek, szintén fokozott a SAD kialakulásának kockázata.

A szeparációs szorongás kialakulását befolyásoló pszichológiai tényezők esetében elsősorban a páciens pszichéjének az általa érzett félelemre való megfelelő reakciójával van gond. A kellemetlen érzelmekre való megfelelő reagálás képtelensége és a kapcsolódó érzelmi túlérzékenység különféle szorongásos zavarokhoz vezethet, beleértve a szeparációs szorongást is.

A szeparációs szorongás okai lehetnek a környezeti tényezők között viszont számos szülői gondoskodással kapcsolatos probléma, de nem csak. Ezt a szorongásos rendellenességet előmozdíthatja a gondozók túlzott törődése és a kis emberre való odafigyelés hiánya. A szülő betegsége, munkahely elvesztése vagy a házastársak különválása szintén a gyermekben válási szorongást okozhat. Arra is felhívják a figyelmet, hogy a szeparációs szorongás egy katasztrófa átélésekor, vagy balesetben (pl. autóbaleset) való részvétel után jelentkezhet. Ennek a problémának a kockázata akkor is megnő, ha a gyermek kortárs zaklatás áldozatává válik, és ha a kis beteg otthoni erőszak valamilyen formáját tapasztalja.

A szeparációs szorongás tünetei

A szeparációs szorongás - amint azt könnyen kitalálhatja - elsősorban olyan helyzetekben fordul elő, amikor a problémát tapasztaló betegnek meg kell válnia egy hozzá közel állótól. Példa ilyenrea helyzet az lehet, hogy a szülő munkába megy, vagy akár egy pillanatra is a boltba megy. A beteg akkor is érezheti a szeparációs szorongás tüneteit, amikor el kell hagynia otthonát – ez a gyermekek esetében különösen igaz, amikor iskolába készülnek

A szeparációs szorongás a problémával küzdő gyermek életkorától függően eltérően nyilvánulhat meg. A legkisebb gyerekek, látva, hogy gyámjuk hamarosan elhagyja őket, ingerülten, dühkitöréssel vagy sírással reagálhatnak rá. Az idősebb gyermekek mindent megtehetnek, hogy a szüleikkel maradjanak – például panaszkodhatnak bizonyos szomatikus problémákra (pl. gyomorfájdalom), hogy elkerüljék az iskolába járást.

A szeparációs szorongásnak számos problémája van, például:

  • indokolatlan félelem a gondviselővel való szakítástól – ami fontos, ez a félelem nem csak átmeneti elváláskor jelenik meg, hanem már egy ilyen lehetőség gondolatára is;
  • gyakori halálfélelem vagy szeretett személy súlyos betegsége;
  • rémálmok a szeretteitől való elválásról – a gyerekek például azt álmodhatják, hogy elrabolják őket, és így elválasztják szeretteiktől.

A szeparációs szorongás során a betegek különféle szomatikus betegségeket is tapasztalhatnak. A szorongás érzéséhez hasonlóan közvetlenül az elválás kapcsán, de egy ilyen lehetőség elképzelésekor is megjelenhetnek. A szeparációs szorongás ilyen jellegű fizikai tünetei lehetnek:

  • fejfájás,
  • gyomorfájdalmak,
  • alvászavar,
  • hányinger,
  • hányás,
  • fotofóbia,
  • mellkasi fájdalmak,
  • szédülés.
Fontos

Elválasztási szorongás: felismerés

A szeparációs szorongás formájában jelentkező szorongásos zavarok diagnosztizálása elsősorban az egyénre jellemző problémák azonosítása alapján történik. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a szeparációs szorongás gyanúja nem mentesíti az orvost attól, hogy alapos diagnózist készítsen a betegnél. Ez a szükségesség összefügg azzal a ténnyel, hogy a SAD-ban szenvedő betegeknél gyakran más mentális zavarok is együtt léteznek. A szeparációs szorongásban szenvedőkben gyakrabban előforduló egyének között vannak többek között depressziós rendellenességek, ADHD és bipoláris zavar.

A szerzőrőlÍj. Tomasz NęckiA Poznańi Orvostudományi Egyetem orvosi karán végzett. A lengyel tenger csodálója (a legszívesebben az övét sétálfejhallgatóval a fülében), macskák és könyvek. A betegekkel való munka során arra összpontosít, hogy mindig meghallgassa őket, és annyi időt töltsön, amennyire szükségük van.

Elválasztási szorongás felnőtteknél

Egészen a közelmúltig azt hitték, hogy a szeparációs szorongás pusztán a gyermekek mentális zavara, és a diagnózist a beteg 18 éves kora előtt szükséges. Ez azt jelentette, hogy a beteg már felnőtt korában is meg tudott küzdeni a szeparációs szorongás tüneteivel, de a zavarnak a nagykorúság elérése előtt kellett bekövetkeznie. Jelenleg ez a nézet megváltozott, és a szeparációs szorongás felismerhető azokban az emberekben, akik életük során bármikor tapasztalják az erre az egyénre jellemző tüneteket.

Az élet bármely pontján fellépő szeparációs szorongás minden bizonnyal jelentősen ronthatja a minőségét, de különösen az idősebb betegeknél lehet észrevehető. A szeparációs szorongással küzdő felnőtt szeparációs szorongást tapasztalhat akár partnerével, akár gyermekeivel. Ez a fajta probléma egyedülálló módon zavarhatja a beteg működését – a SAD-ban szenvedő felnőttek elkerülhetik például a munkába járást, ami nyilvánvalóan kihathat akár kapcsolataik, akár egész családjuk működésére.

Elválasztási szorongás: kezelés

A szeparációs szorongás kezelése pszichoterápiás interakciókon alapul. Nem lehet egy konkrét terápiatípust megjelölni, amely segíthet a betegnek a szeparációs szorongás leküzdésében – egyes betegeknél a kognitív terápiának köszönhetően érhetők el a legjobb eredmények, másoknál a kognitív-viselkedési pszichoterápia segít. A pszichoedukáció rendkívül fontos szerepet játszik a szeparációs szorongás tüneteinek enyhítésében is

A gyógyszeres kezelést néha SAD-ban szenvedő embereknél alkalmazzák, de ez ritkaság. A szeparációs szorongásban szenvedő betegeknek esetenként antidepresszánsok (pl. SSRI csoportból való) szedése javasolt, azonban ez a kezelés csak a legsúlyosabb szorongásos tünetekkel küzdőknek van fenntartva, illetve azoknak, akiknél a nem gyógyszeres kezelési módszerek nem hozzák meg a várt eredmények. .

Kategória:

Gyermekegészségügy