A politika nemcsak a társadalmi és társadalmi csoportokat, hanem a családokat is megosztja. Hozzáállásunk radikalizálódik, nézeteink pedig polarizálódnak. Hogyan beszélgess a politikáról a szeretteiddel, hogy a nézetkülönbségek ne fajuljanak két kibékíthetetlen fél veszekedésévé? És mikor jobb, ha egyáltalán nem beszélünk politikai témákról?

Ha tisztában vagyunk vele, hogy nagyon eltérő politikai nézeteket valló emberek ülnek az asztalhoz, akkor még a találkozó előtt érdemes megbeszélni a potenciális ellenfelekkel, és javasolni, hogy az ünnepek alatt temessék el a háborús fejszét. Tegyük őket távolabbról az asztalhoz, és amikor a beszélgetés politikai témákra terelődik, és a vita kezd élesedni, óvatosan emlékeztessük a vendégeket, hogy a látogatás nem harci aréna. Ilyen helyzetekben hasznos lehet ügyesen csillapítani a légkört egy tréfával (de vigyázat – nem lehet az egyik fél gúnyolódása!) vagy a beszélgetés témájának ügyes megváltoztatása

Feltételezve, hogy a családi összejövetel célja az ünnepek vagy születésnapok közös megünneplése, első körben azt javasolhatjuk a jelenlévőknek, hogy politikai témákról ne beszéljünk. Igaz ugyan, hogy a házigazdáknak nem szabad megtiltani a szabad viselkedést, de a megbeszélés előtt és alatt aktívan befolyásolhatják annak menetét, és megtehetnek bizonyos intézkedéseket annak érdekében, hogy minden vendégük jól érezze magát.

Beszéljünk nyíltan

Néha lehetetlen nem beszélni a politikáról, mert az mindenkit személyesen sajátos módon érint. Nagybátyám például abban reménykedik, hogy visszaállítja a korábbi nyugdíjkorhatárt, és jövőre nyugdíjba vonul; az unokahúg az előző kormány által bevezetett IVF-program eredményeként fogant gyermeket vár. Ilyen helyzetben nincs értelme úgy tenni, mintha mindannyian egyetértünk – nyíltan kell kifejtenie véleményét, nem is számolva azzal, hogy meg fogjuk győzni a másik felet.

Ez a megoldás azért jó, mert megismerjük ellenfeleink érveit, és van lehetőségünk véleményt nyilvánítani. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy megtudjuk, mi bántja szeretteinket, és ennek eredményeként enyhíthetjük a kölcsönös ellenségeskedést és az ebből fakadó feszültséget. Ahhoz azonban, hogy ez megtörténjen, szükségünk van egy másik ember iránti kíváncsiságra és nyitottságra, és - ami ugyanilyen fontos - annak felismerésére, hogy érzelmeink miből fakadnak, és ezek kontrollálására. Feleslegük nem csak kézzelfoghatóvitatkozni, de megakadályozza, hogy meghallgassuk a másik old alt. Ennek eredményeként a vita veszekedésbe fajulhat, és az ellenfelek beépülnek a pozíciójukba.

Ezért érdemes a beszélgetés lebonyolításának bizonyos szabályait kialakítani, és a találkozás során betartani azokat. A vendéglátók feladata visszahívásuk és a vita diplomáciai könnyítése. Jót tesz itt a nehezen változtatható, családspecifikus kommunikációs stílus ismerete, a vendégek közötti kölcsönös kapcsolatok természetének ismerete. A politikáról szóló vita gyakran nem a politikáról szól, hanem más, nyilvánosságra nem hozott és fontos okokról: a komplexusok kezeléséről, a hatalomérzésről, az ellenőrzésről, a tekintély fenntartásáról, a múltbeli sérelmekről, a rejtett manipulációkról. Érdemes emlékezni rájuk, hogy időben el tudjuk oltani a tüzes konfliktust.

Hasznos lesz számodra

Vitaszabályok

1. A vita lényegére koncentrálunk, álláspontunkat világosan és lényegre törően adjuk elő, kerüljük a kitérőket és az érzelmi jellegű vitákat.

2. Elismerjük minden jelenlévő jogát a saját véleményéhez, és lehetőséget adunk mindenkinek, hogy kifejezze magát.

3. Figyelmesen hallgatjuk ellenfeleinket. Nem állunk meg és nem vágunk szavukba.

4. Uraljuk érzelmeinket, emlékezve arra, hogy a nézeteltérés oka a nézetkülönbség, nem pedig a beszélgetőpartner rossz akarata.

5. Elválasztjuk a témát a személytől: kerüljük a személyes „utazásokat”. Nyugodtan és kedvesen beszélgetünk, ítélkező kifejezések, nyersesség vagy gúny nélkül.

6. Amikor az érzelmek eluralkodnak, abbahagyjuk a vitát, és elhalasztjuk a vitát, amíg a légkör megnyugszik.

Nézzük az ő szemükön keresztül

Ahhoz, hogy a beszélgetés konstruktív vita legyen, és ne rossz érzelmekkel teli vita legyen, empátiát kell fejlesztened. Próbáljuk megérteni a partner nézőpontját, nézzük az ő szemével. Nem könnyű, ha elhisszük, hogy a másik oldalra nem érdemes hallgatni, mert téved, manipulálták, stb. De képzeljük el egy pillanatra, hogy a másik oldal pontosan ugyanezt gondolja rólunk (és valószínűleg így van) . Fontos felismerni, mit érez a beszélgetőpartner, és milyen érzelmeket váltanak ki szavaink, viselkedésünk. Tehát legalább mutassuk meg a szándékodat, hogy meghallgatod a másik old alt, mondván például: "Nem vagyok benne biztos, hogy valaha is egyetértek veled, de kíváncsi vagyok, mit gondolsz, és miért gondolod így." Ne csak hallgassuk meg az érveket, hanem próbáljuk meg átérezni a beszélgetőpartner érzelmeit, és mutassuk ki azokat ("Megértem, hogy ez feldühít…").

Saját szavaiddal is megfogalmazhatod az ellenfél nézeteit, megkérdezve, hogy ő erre gondol-e. Ily módon kifejezzük hajlandóságunkat a megegyezésre, a bizalom kiépítésére, mérsékeljük a beszélgetőpartner támadásának lendületét, és valószínűleg látni fogjuk.kölcsönösség – az ellenfél úgy fog ránk hallgatni, ahogyan mi hallottuk őt. Ennek köszönhetően megmaradunk a lényegre törő vita szintjén – ez pedig lehetőséget ad arra, hogy elkerüljük a vitát, és megértsük a másik fél érvelését. És bár a nézetek továbbra is különbözni fognak, végül eltérhetünk egymástól.

Egy család vagyunk, közös értékeink vannak

A régi vicc azt mondja, hogy ahol két lengyel van, ott három párt van. Egy családi találkozó alkalmával azonban érdemes minél gyakrabban emlékezni arra, hogy mi a közös bennünk - ez könnyítheti a kedélyeket, és könnyebben elérheti az ellenfeleit. Lehet, hogy jelenleg nincs úton, de valami arra késztetett minket, hogy húsvétvasárnap leüljünk az asztalhoz. Összeköt bennünket a vérségi kötelék, a hagyományokhoz való kötődés, a közös élmények emléke, a szeretteinkről való gondoskodás. Ha ezekre a témákra hivatkozunk, az segít leküzdeni az elidegenedés érzését, amely belopózott a kapcsolatunkba.

Ezek lehetnek apróságok: rég nem látott rokonok vagy közös barátok egészségére vonatkozó kérdés, büszkeség a közös unoka eredményeire, az együtt töltött évek emlékei stb. Meglepő dolgokat tudnak összekapcsolni az emberek: az idősek megtalálják a közös nyelvet, ha panaszkodnak a mai fiatalokra, fiatal anyákra - gyermekeik előmeneteléről vagy iskolai problémáiról beszélnek. Elég egy apró repedést találni a másság héján, hogy beszivárogjon, ha nem is rokonszenv, de legalább megértés. Ez sokkal könnyebbé teszi a kapcsolatfelvételt, ha a beszélgetőpartnerek a barikád másik oldalán vannak.

Hallgass, ne csak hallgass

A vita hevében megesik, hogy számunkra az a legfontosabb, hogy megfogalmazzuk azokat az érveket, amelyek a fejünkben motoszkálnak. Nem engedjük meg magunknak azt gondolni, hogy esetleg tévedünk, vagy hogy a másiknak is igaza van. A miénk kell a csúcson: megpróbáljuk átkiabálni a beszélgetőpartnert, figyelmen kívül hagyjuk az érveit. És bár halljuk, amit mond, nem értjük beszédének értelmét – mert nem akarjuk hallgatni. Beszélgetőtársunk - szintén messze nem hallgat az ellenfélre - szerencsét hoz nekünk, és akkor nő a kölcsönös lelkesedés. Eközben ahhoz, hogy a másik oldallal kommunikálj, meg kell hallgatnod, és meg kell próbálnod megérteni. Amikor a vita hőfoka veszélyesen megemelkedik, álljunk meg és mondjuk nyugodtan: "Most te beszélsz, én hallgatlak." Ez a mondat csodákra képes. A megbeszélés során érdemes emlékezni az asszertivitás elveire, amelyek segítenek az agresszió megszüntetésében. Itt vannak: mind nekem, mind a beszélgetőtársamnak jogunk van a saját véleményünkhöz; nyíltan kimondjuk, de nem tartunk előadást és nem támadunk; arról beszélünk, amit mi magunk érzünk, nem ítéljük el és nem kritizáljuk a beszélgetőpartner hozzáállását ("irritál / dühít / aggaszt, hogy…" és nem: "reménytelenül elvakult…”).

havi "Zdrowie"

Kategória:

Pszichológia