Az SOS Gyermekfalvakban a gyerekeket körülvevő világnak kiszámíthatónak kell lennie, és a legközelebb kell állnia a közös mintához. Ezért minél teljesebb a nevelőszülők családja, annál jobb - mondja Bartnik Magdalena.
Interjú Bartnik Magdalénával, pszichológussal, az SOS Gyermekfalvak Egyesületének családkoordinátorával
Miért döntött úgy, hogy megváltoztatja az új nevelőszülők keresésének irányát? Réges-régen elég volt egy szülő. Most apáról és anyáról beszélsz, nem bánod az egész családokat gyermekekkel …
A falvaink készséges szülőkkel való megszólításának új módjainak keresése részben a nevelőszülők általános válságának köszönhető. A nevelőszülők hiánya nem csak a számukra elégtelen anyagi és pszichológiai-terápiás támogatásról szól. De ez abból is adódik, hogy a szülők műszakban szeretnének gondoskodni gyermekeikről. Nem akarják feladni a karrierjüket értük.
A teljes családoknak ajánljuk kínálatunkat azért is, mert egy karlinói gyermeket nevelő nevelőcsaládon kívül ma már csak egyedülálló anyák vannak. És szeretnénk egy kicsit változtatni ezeken az arányokon. Látjuk, ahogy falvainkban az úgynevezett bácsikat, vagyis a családsegítőket lekapják a gyerekek. A falusi családnak modellt is készítettünk, hogy a lelkes mesterek könnyebben dönthessenek (és a gyerekeknek is megfelelő, szintén férfi modelljük volt). Ha összeházasodunk - akkor felszólítjuk édesapánkat, hogy ne adja fel a karrierjét. Először is, hogy a helyzet egészséges legyen egy ambiciózus férfi számára. De azért is, hogy a gyerekek lássák, valaki otthont keres, és nem az égből hull a pénz.
Többször beszéltem egyedülálló bérapa-jelöltekkel is. Megrémültek azonban minden felelősségtől és attól, hogy a teljes toborzási folyamaton át kellett menniük, ugyanúgy, mint a falu leendő édesanyja.
A felvételi folyamat valószínűleg hosszú, és magasak a nevelőszülőkkel szemben támasztott követelmények?
Legalább egy év eltelik attól a pillanattól kezdve, hogy kapcsolatba lép velünk, hogy az SOS Gyermekfaluban dolgozzon. Ennek ellenére kérjük, ne feledje, hogy ez egy gondozási és nevelési intézmény, ezért ügyelnünk kell a gyerekekkel itt dolgozók szakmai felkészültségére. Annál is inkább, hogy azon elv miatt, hogy nem választjuk el egymástól a testvéreket, számos testvér nevelésére specializálódtunk -a családok hat- vagy akár nyolcfősek. Általában olyan gyerekekről van szó, akiknek különösen traumatikus élményei vannak, amelyek nemcsak a szüleik alkoholizmusához, erőszakhoz, szexuális zaklatáshoz vagy szélsőséges érzelmi, anyagi és mentális elhanyagoláshoz kapcsolódnak, hanem a korai elválasztáshoz és más nevelőszülők közötti megosztáshoz is, amelyek nem tudtak megbirkózni. a feladattal. Egyes gyerekek több éves elszakadást is átéltek a gondozási intézményekben
Mielőtt eldöntjük, hogy alkalmasak-e a leendő nevelőszülők, megvizsgáljuk a potenciális nevelőszülők személyiségét - érzelmileg stabilak-e, szervezett életűek-e, képesek-e megoldani a kríziseket, nem teszik-e még nagyobbá?zavar a gyerekek életében. A pedagógiai érzékkel rendelkezőkre fogunk fogadni - akiket, nomen omen - igyekszünk támogatni. Kezdetben 300 órás pszichológiai és pedagógiai workshopok szervezésével. Ezután arra biztatjuk a szülőket - vagy legalább egyiküket -, hogy amennyiben nem végeztek ilyen tanulmányokat, szerezzék meg tudásukat pedagógiai szakon.
És mit kell tudniuk a szülőknek azokról a gyerekekről, akik segíteni akarnak nekik?
Tudniuk kell, hogy kemény munkájuk van. Olyan gyerekeket fogadunk, akik például egy ágyban alszanak a testvéreikkel, mert féltik magukat. Amikor vacsoráznak, esznek, és a zsebükbe rejtik az ételt, mert azt hiszik, hogy holnap nem kapják meg. Tanulási nehézségeik vannak. Alacsony önértékelésük van. Minden bizonytalan helyzet visszavonulásra készteti őket. Mások agresszívek. De vannak olyan gyerekek is, akik kemény élményeik ellenére boldogok és nyugodtak. Mint minden családban, itt is verseny folyik közöttük a szülő figyelméért és idejéért. Vannak olyan gyerekek is, akiknek csak hosszú múltjuk van gyermekkorban. Például a legidősebb nővér, akinek soha nem volt lehetősége kislánynak lenni, mert vigyázott az öccseire
Emellett a szülőknek, akik úgy döntenek, hogy velünk dolgoznak, azt is be kell látniuk, hogy nagy hangsúlyt fektetünk a biológiai családdal való együttműködésről és a vele való valós kapcsolatról. Ezért előnyben részesítjük a Gyermekfalvakhoz közelebbi területekről érkező gyerekeket - hogy a vér szerinti szülők meglátogassanak bennünket. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne akarjuk, hogy a gyerekek minél tovább a falvakban maradjanak, mert mielőbb vissza kell őket juttatni a biológiai családokhoz. Éppen ellenkezőleg, általában az egyesület gondozása alatt maradnak, mielőtt önálló felnőtt életet folytathatnának. Gyermekfalvakban való tartózkodásuk egyik célja a gyermek és a felnőtt (jelen esetben a nevelőszülő) közötti kötelék újjáépítése
A biológiai szülőkkel való kapcsolattartás valóban olyan nehéz a nevelőszülőknek?
A nevelőszülőknek nehéz nem számítani ráhálát a gyerekektől, akikért oly sokat tesznek. De néha a gyerekeknek a rokonaik hiányoznak és emlékeznek a legjobban, néha pedig nem mutatják ki ezt a hálát a nevelőszülőknek. És persze nem úgy, mint az amerikai filmekben. Tanítványaink nagykorúak elérése után gyakran mindent megtehetnek azért, hogy visszatérjenek biológiai családjukhoz. A nevelőszülő segíthet abban, hogy a gyermek a nehéz múlt ellenére másképp élje át az életét, mint a vér szerinti szülők. Ez azonban nem mindig sikerül, és ezt is emlékezni kell.
Ahol a szülővel való érintkezés mérgező vagy veszélyes, azt természetesen szabályozni kell. De akkor is azon kell dolgozni, hogy a gyermek emlékezzen az anyára és az apára, és megőrizze őket a szívében. A biológiai kötelék gyakorlatilag felbonthatatlan – és a nevelőszülőknek tudniuk kell róla
Nyugodtan kell hozzáállni az ügyhöz. Falainkban a szülők valódi pszichológiai és terápiás támogatást kapnak, segítünk, hogy ne égjenek ki. Konzultálhatnak tapaszt altabb pedagógusokkal, akik leírják nekik gyermekük folyamatát. Miért sír, hisztis, boldog volt, és most szomorú. Munkatársainknak számos képzésen való részvétellel és szisztematikus szupervízióval nyújtunk segítséget. Két éve új családoknak is szervezünk segítséget egy "segítőkész dajka" támogatásával.
A munka szót használod a falvakban élő nevelőszülők feladataira. Találkoztam párral. Szeretik – és természetesen úgy kezelik – az általuk nevelt gyerekeket, mint a sajátjukat. Szenvedéllyel, szeretetből teszik. Talán művészek és nem kézművesek?
Természetesen nevelőszüleink bátor emberek, akik - a szív szükségleteitől vezérelve - változtatni akartak, értékesebbé, tartalmasabbá tenni életüket. Amúgy ők maguk is így magyarázzák, hogy fel akarták áldozni magukat valakiért. Gyakran voltak szociálterápiás klubok egykori alkalmazottai, tanárok, akik nagyobb befolyást akarnak gyakorolni arra, hogy mi történik az általuk nevelt gyerekekkel.
Szülőnek lenni az SOS Gyermekfaluban de facto egy szakember munka. Gyámok dolgoznak nálunk, gyermeknevelésért fizetést, logisztikai és tárgyi segítséget kapnak. Sokkal nagyobb, mint az állam által a falvakon kívüli nevelőszülőknek.
Összefoglalva - igen, igazad van - olyan emberekről van szó, akik szenvedéllyel és nagy odaadással végzik munkájukat. Nyitott szívűek a segítségre szoruló gyerekek felé, de nyitottak arra is, hogy tudják, hogyan kell bölcsen segíteni.