A vazopresszin (más néven adiuretin vagy antidiuretikus hormon) egy oligopeptid, amelynek molekulája 9 aminosavból áll. A vazopresszint a hipotalamusz szupraventrikuláris és periventrikuláris magjainak neuronjai termelik. Innen axonális transzporttal az agyalapi mirigy hátsó részébe kerül, ahonnan a hormon felszabadul. Az adiuretin egy olyan anyag, amelynek felezési ideje rövid, körülbelül 20 percre becsülhető.
Vasopressin(adiuretin, ADH, AVP) egy antidiuretikus hormon, amelyet a hipotalamusz termel, és az agyalapi mirigy hátsó része bocsát ki.
A vazopresszin fő szerepe az emberi szervezet vízháztartásának szabályozása. Ennek a hormonnak azonban sokkal több hatása van, mert többek között az erek összehúzódásához vezethet, és még az emberi viselkedést is befolyásolja. Az ideális állapot az, amikor a vazopresszin mennyiségét a szervezet szükségleteihez igazítják – a túlzott és a túl kevés antidiuretikus hormon is alapja lehet a betegség kialakulásának.
Tartalom:
- Vazopresszin: hatásmechanizmus és szekréció szabályozás
- Vazopresszin: a hiány okai és tünetei
- Vazopresszin: a túlzott mértékű túllépés okai és tünetei
- Vazopresszin: tesztek a szervezetben lévő mennyiségének meghatározására
- Vazopresszin: analógjai és antagonistái, valamint felhasználásuk különböző betegségek kezelésében
Vazopresszin: hatásmechanizmus és szekréció szabályozás
A vazopresszin felszabadulásafőként a vérplazma és az agy-gerincvelői folyadék ozmolalitásától függ (ezek a paraméterek a plazma és az agy-gerincvelői folyadék elektrolittartalmától függenek) és a keringő vérmennyiség. Az ozmolalitást az ún ozmoreceptorok, amelyek a hipotalamuszban helyezkednek el, és a keringő vértérfogattal kapcsolatos információkat a baroreceptorok (a vérnyomás változásaira reagáló receptorok) rögzítik, amelyek a nyaki melléküregekben és az erekben találhatók.
A vazopresszin felszabadulásának ingere lehet egyrészt a keringő vér térfogatának csökkenése (ami a vérnyomás csökkenésére utal), másrészt a plazma ozmolalitásának növekedése is lehet (azaz az elektrolitok mennyiségének növekedése). a plazmában meghaladják a fiziológiás értékeket). Abban a pillanatban, amikor eljönA fent említett jelenségek bármelyike után megnövekszik a vazopresszin szekréció az agyalapi mirigy hátsó részében – a szervezet ezután visszanyeri egyensúlyi állapotát az adiuretin segítségével.
A vazopresszin elsősorban a vesére és az erekre hat. A vazopresszin V2-receptorai a vesékben találhatók – a nefron disztális kanyargós tubulusában és gyűjtőtubulusában találhatók. Ezen receptorok stimulálása fokozza a termelést, valamint az akvaporinok glomerulusának fent említett elemeinek fokozott beépülését a membránokba. Ezek olyan fehérjék, amelyeken keresztül a víz felszívódik az eredetileg a vesében képződött vizeletből, amely aztán visszakerül a vérbe. A vazopresszin veseműködésének eredménye, hogy a vesék koncentráltabb vizeletet termelnek – a visszanyert víz visszakerül a keringő vérbe, ami vérnyomás-emelkedéshez, valamint (hígítással) a vér ozmolalitásának csökkenéséhez vezet.
Az antidiuretikus hormonnak is vannak receptorai az erekben – ezek a V1 receptorok. Ezeknek a struktúráknak a stimulálása az erek összehúzódását okozza. Ez egy másik mechanizmus, amellyel a vazopresszin vérnyomás-emelkedést okoz. Ez a hatás azonban sokkal kisebb, mint ami egy hormonnak a vesére és annak V2 receptoraira gyakorolt hatása miatt következik be.
Más hormonok is szabályozhatják a vazopresszin kiválasztását. Ez a helyzet az angiotenzin II esetében, amely serkenti a vazopresszin felszabadulását az agyalapi mirigyből. A pitvari natriuretikus peptid (ANP) esetében ennek az ellenkezője igaz - közvetlenül gátolja a fent említett angiotenzin II felszabadulását, és így - közvetve - az ANP csökkenti a vazopresszin felszabadulását
A vazopresszin azonban sok más folyamatot is befolyásol. A vérlemezkék aggregációját a vazopresszin szabályozza, mivel az adiuretin von Willebrand faktor felszabadulásához és az ún. faktor VIII. Emellett a vazopresszin befolyásolja a májban zajló glükoneogenezis folyamatokat is. Egyre több jel utal arra, hogy az adiuretin a viselkedésünket is befolyásolja, valószínűleg azért, mert ez a hormon részt vesz az emberi társas kapcsolatok alakításában, és potenciálisan az emberi libidóra is hatással van.
Vazopresszin: a hiány okai és tünetei
Tekintettel a vazopresszin szerepére a szervezetben, könnyen belátható, mi történhet, ha a hormon nem megfelelően választódik ki. Vazopresszin hiány vezettúlzott vízvesztéshez a szervezetből. Ez nagyon erős, állandó szomjúságot eredményezhet a betegben (úgynevezett polidipsia), és megnövekedett vizeletkibocsátáshoz vezethet (úgynevezett poliuria).
Fiziológiailag a legtöbb vazopresszin az éjszakai pihenés során választódik ki – különben gyakran megszakadna az alvás a vizelés miatt. A vazopresszin hiányos betegeknél ilyen szabályozás nem létezik - a betegek gyakran felébredhetnek éjszaka, ami állandóan magas fokú fáradtságot eredményezhet A fent felsorolt tünetek vazopresszin hiány esetén és akkor is megjelenhetnek nem a hormon mennyiségére vonatkozik a szervezetben, hanem a bizonyos receptorokra kifejtett hatásának hibájára. A túl kevés vazopresszin a hipotalamusz termelésének megzavarása vagy magából az agyalapi mirigyből való felszabadulása miatt következhet be – ezt az állapotot centrális diabetes insipidusnak nevezik.
A betegség második formája, a diabetes insipidus a vese vazopresszin V2-receptorainak hibájával jár. Lefutása során ezek a receptorok egyszerűen érzéketlenek az antidiuretikus hormonra, így a megfelelően szekretált vazopresszin sem képes kifejteni élettani hatását a nephronokban.figyelem egy bizonyos kivételes állapotra. Kényszeres, azaz kötelező ivóvíz. Ilyen helyzetben a vazopresszin alacsony szintje némileg fiziológiás - ha túl sok folyadék kerül a szervezetbe, nem választódik ki vazopresszin - a megfelelő egyensúly fenntartásához szükséges a felesleges folyadékok kiürítése (és nem visszatartása). , amit a vazopresszin szekréció okozna).Túl kevés vazopresszinnel is dehidratálhatja magát bizonyos … folyadékok fogyasztásával. Ez a helyzet az alkohollal, mivel gátló hatással van a vazopresszin felszabadulására
Vazopresszin: a túlzott mértékű túllépés okai és tünetei
A vazopresszin túlzott mennyisége, ellentétben annak hiányával, túlzott vízvisszatartáshoz vezet a szervezetben. Az állapot súlyos is, mivel hyponatraemiához vezethet, ami a szervezetben a nátrium mennyiségének csökkenése. Ez annak köszönhető, hogy egyre több víz marad vissza, ami csökkenti a nátrium koncentrációját - állítólag szükség szerint "hígul" a felesleges folyadékban a szervezetben. A túlzott vazopresszin tünetei főként az idegrendszerrel kapcsolatosak, és a következők lehetnek:
- fejfájás
- hányinger és hányás
- hangulatváltozások
- izomtónus csökkentése
- görcsök
- tudatzavar
Az olyan állapotot, amikor a szervezetben túl sok adiuretikum van, a nem megfelelő antidiuretikus hormon hiperszekréció (SIADH) szindrómaként ismert. A SIADH a következők eredményeként fordulhat elő:
- daganatos megbetegedések (a szindróma különösen tüdődaganat esetén jelentkezhet, de hasnyálmirigy-, hólyag-, vastagbél-, központi idegrendszeri és leukémiás daganatok kapcsán is)
- szklerózis multiplex
- epilepszia
- porfíria
- a Guillain-Barre csapatából
- HIV fertőzés vagy AIDS kialakulása
- krónikus légúti betegségek (pl. cisztás fibrózis vagy tüdőtágulás)
- légúti fertőzések (pl. tüdőtályog vagy tuberkulózis során, de tüdőgyulladás során is)
- jobb kamrai elégtelenség
- bizonyos gyógyszereket szed (pl. karbamazepin, vízhajtók, antidepresszánsok, antipszichotikumok és morfium).
Ezeknek a betegségeknek az eredménye vagy a vazopresszin fokozott felszabadulása az agyalapi mirigyből, vagy annak méhen kívüli (vagyis a hipotalamuszon kívüli) termelése – egyes rákos megbetegedések vazopressint vagy ehhez a hormonhoz hasonló anyagokat termelhetnek.
Vazopresszin: tesztek a szervezetben lévő mennyiségének meghatározására
Különféle teszteket használnak a vazopresszin nem megfelelő mennyiségével vagy helytelen aktivitásával kapcsolatos állapotok diagnosztizálására a szervezetben. Az egyik használt teszt egyszerűen a vazopresszin mennyiségének mérése a vérben. Fontos azonban, hogy a következtetések levonásához ismerni kell a plazma ozmolalitás paramétereit, ezért a fent említett vizsgálatot a vér vazopresszin koncentrációjának meghatározásával egyidejűleg végezzük.
A diagnosztika tartalmazhat dehidratációs tesztet és dehidratációs-vazopresszin tesztet is. Az első vizsgálat során, amelyet kórházi körülmények között végeznek, a beteg több órán keresztül nem ihat folyadékot. A folyadékkorlátozás során a vizelet ozmolalitását és fajsúlyát, valamint a vér ozmolalitását és nátriumtartalmát elemzik. Abban a helyzetben, amikor a folyadékellátás megszűnése ellenére a beteg továbbra is üríti a tömörítetlen vizeletet, diabetes insipidus gyanúja merülhet fel. A diagnosztikai folyamat következő szakasza azonban annak megállapítása, hogy milyen típusú diabetes insipidus áll fenn a páciensben – ebből a célból a teszt kiegészítése történik.A dehidratációs-vazopresszúra teszt a vazopresszin analóg dezmopresszin beadásán alapul. Ha a beadása után a vizelet fajsúlya és ozmolalitása nő, akkor arra lehet következtetni, hogy vazopresszin hiányhoz társuló centrális diabetes insipidusa van. Ellenkező esetben viszont, amikor a dezmopresszin adása ellenére a vizelet paraméterei változatlanok maradnak, és továbbra is eltérnek a normától, ez diabéteszes diabetes insipidus fennállására utal, vagyis arra, hogy a vazopresszinnek nincs mit tennie. be, mert a hiba ennek a hormonnak a vese receptorait érinti.
Vazopresszin: analógjai és antagonistái, valamint felhasználásuk különböző betegségek kezelésében
A vazopresszin tulajdonságait figyelembe véve könnyen belátható, hogy néha segíthet a betegeknek antidiuretikus hormon-szerű hatású anyagok beadásával, néha pedig hasznos vazopresszin antagonisták alkalmazása. Vannak olyan anyagok, amelyek a vazopresszin szintetikus analógjaiként ismertek, mint például a dezmopresszin és a terlipressin.
A dezmopresszin diurézist csökkentő tulajdonságokkal rendelkezik, ezért a központi diabetes insipidus kezelésében, de gyermekek ágybavizelésénél is alkalmazzák. Tekintettel arra, hogy a dezmopresszin (a vazopresszinhez hasonlóan) növelheti a von Willebrand faktor és a VIII-as faktor felszabadulását a vérlemezkékből, vérzés megelőzésére is használható.
A terlipressin pedig egy olyan vegyület, amely elsősorban az erekre hat – ez a gyógyszer az ezekben a struktúrákban jelenlévő simaizomsejtek összehúzódását idézi elő, aminek köszönhetően vérzéscsillapításra használható (pl. nyelőcső visszér esetén) Más esetekben vazopresszin antagonistáknak minősített gyógyszereket használnak. Vatánoknak nevezik őket (példaként a tolvaptánt említhetjük), és többek között a hyponatraemia (alacsony nátriumkoncentráció a vérben), cirrhosis vagy szívelégtelenség kezelésére