Az antipszichotikumokat (neuroleptikumokat) nem csak különféle pszichózisok kezelésére használják. A depresszió bizonyos formáiban szenvedő betegeknek is adhatók. Ez egy nagyon heterogén gyógyszercsoport, mivel különböző erősségű kölcsönhatásba lépnek az idegrendszer különböző típusú receptorain.
Az antipszichotikumokatlényegében véletlenül fedezték fel. Közülük az elsőt - a klórpromazint - eredetileg érzéstelenítőnek (anesztetikumnak) szánták. Az 1950-es években azonban kiderült, hogy ennek a készítménynek nyugtató hatása is van, és ekkor kezdték el a klórpromazint pszichiátriai betegségekben szenvedő betegeknél alkalmazni. Az orvosok, akik először használták a gyógyszert a mentális egészségügyi problémák kezelésére, két francia volt: Jean Delay és Pierre Deniker.
A „neuroleptikumok” kifejezés két görög szóból származik: az első a neuro, jelentése „ideg”, a második a lepszis, jelentése „támadás/roham”.
Jelenleg a klórpromazint már ritkán használják. Ezen kívül más antipszichotikus készítményeket is használnak, amelyek kevésbé jellemző mellékhatásokkal és sokkal könnyebben használhatók.
Az antipszichotikumok típusai
A farmakológusok az antipszichotikumokat két csoportra osztják. Vannakklasszikus (1. generációs) neuroleptikumokésatipikus (2. generációs) neuroleptikumok .
A klasszikus antipszichotikus gyógyszerek közé tartozik:
- klórpromazin,
- haloperidol,
- droperidol,
- pimozid,
- levpromazin,
- prometazin,
- tioridazin,
- sulpiryd.
Ezek a szerek hajlamosak a neuroleptikumokra jellemző mellékhatások kiváltására, amelyek az ún.extrapiramidális tünetek(izommerevség, lassúság, remegés, járási problémák)
A betegek által jobban tolerálható és ritkábban az előbb említett betegségekhez vezető készítmények viszont újabb antipszichotikumok, azaz atípusos neuroleptikumok. Ide tartoznak mindenekelőtt a következő gyógyszerek:
- aripiprazol,
- amisulpryd,
- klozapin,
- kvetiapin,
- olanzapin,
- riszperidon,
- sertindol,
- ziprasidon,
- zolepina.
Az antipszichotikumok beadási módja szerint is feloszthatók. A neuroleptikumokorálisankészítmények (pl. tabletták vagy oldatok) ésintramuszkuláris injekciókformájában kaphatók. Ez utóbbiak néha különösen érdekesek a betegek számára, mivel a hosszan tartó hatású gyógyszerek (az ún.depó ) injekció formájában is beadhatók. A gyógyszeres terápia ezen formájának azonban vannak előnyei és hátrányai is. A hosszú hatástartamú (depó) neuroleptikumok előnyei közé tartozik, hogy az antipszichotikumok depó formájában történő alkalmazásának köszönhetően állandó mennyiségű gyógyszert lehet bevinni a szervezetbe. Az ilyen terápia hátrányai közé tartozik az a követelmény, hogy rendszeresen fel kell keresni az orvost a tervezett időpontokban a neuroleptikumok következő adagjainak beadása érdekében.
Az antipszichotikus szerek hatásai
Valamennyi neuroleptikum általános hatásmechanizmusa egy: ezek a gyógyszerek blokkolják a dopaminerg D2 receptorokat a központi idegrendszerben. Ez az intézkedés többek között előnyös ha a betegnél produktív tünetek jelentkeznek, amelyek a dopamintöbblet következtében jelentkeznek a struktúrákban az ún. a mezolimbikus rendszer. A klasszikus neuroleptikumok blokkolják a D2 receptorokat ebben a rendszerben, valamint az agy más régióiban – ezeknek a struktúráknak a blokkolása olyan helyeken, mint például a mezokortikális útvonal, a neuroleptikumok mellékhatásainak, például extrapiramidális tüneteknek a fellépéséhez vezet.
Az atipikus készítmények egy kicsit másképp működnek – specifikusabbak. Főleg a mezolimbikus rendszer struktúráiban létező D2 receptorokra hatnak. Az antipszichotikumok nem csak a fent említett receptorokra hatnak – hatásuk magában foglalja egyes szerotonin, adrenerg, kolinerg és hisztamin receptorok aktivitásának módosítását is. Az atípusos neuroleptikumok azonban elsősorban a szerotonin receptorokra hatnak. Ez az információ elsősorban azért fontos, mert az 5-HT2A szerotonin receptorok blokkolásának köszönhetően az agy motoros tevékenységet szabályozó területei (pl. a nigrostriatális útvonalon) megnő a dopaminerg aktivitás - ennek köszönhetően az atipikus készítmények jóval alacsonyabb aktivitásúak. . mint a klasszikus gyógyszerek, hajlamos extrapiramidális tüneteket okozni a betegekben.
Antipszichotikumok: neuroleptikumok használatának javallatai
Ahogy a nevük is sugallja, az antipszichotikumokat elsősorban az emberek használjákkülönböző pszichózisban szenvedő betegek. A neuroleptikumok mind a hallucinációban szenvedő betegek, mind a téveszmékben szenvedő betegek kezelésére használhatók. Az antipszichotikumokkal végzett kezelés fő javallatai a következők:
- a skizofrénia különböző formái (neuroleptikumokat e betegségek akut fázisában és krónikus fenntartó terápiában is alkalmaznak a pszichózis epizódjainak megelőzésére),
- bipoláris zavar (különösen mániás epizódok és vegyes epizódok esetén),
- pszichotikus depresszió,
- skizoaffektív rendellenesség.
A neuroleptikumokat depresszióban szenvedő betegeknél is alkalmazzák – azonban csak akkor kapcsolják be őket, ha más gyógyszerekkel nem sikerül megfékezni a betegséget, és akkor kiegészítő, nem pedig alapvető kezelési módszert jelentenek. Antipszichotikumok is alkalmazhatók ideges tikusban szenvedő betegeknél. A neuroleptikumokat nyugtató és nyugtató hatásuk miatt néha álmatlanság, szorongásos zavarok és különféle demenciában szenvedők esetén alkalmazzák - azonban csak akkor, ha más kezelési lehetőség nem sikerül.
Antipszichotikumok: ellenjavallatok
Meglehetősen kevés olyan állapot van, amelyben minden neuroleptikum ellenjavallt. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy sok különböző antipszichotikus gyógyszer létezik, és gyakorlatilag mindegyik kissé eltérő módon hat (ez az egyes neuroleptikumok különböző receptorokra gyakorolt eltérő hatásának köszönhető).
Ez alól az egyetlen kivételt azok a betegek képezik, akik idegrendszert elnyomó anyagokkal, például alkohollal vagy kábító fájdalomcsillapítókkal mérgeztek – náluk neuroleptikumokat nem szabad használni. Számos olyan probléma is felmerül, amelyek megléte szükségessé teszi az antipszichotikumok körültekintő kiválasztását – a szernek biztonságosnak kell lennie az adott beteg számára
Az antipszichotikus szerek használatának ellenjavallatai a következők:
- Parkinson-kór, a kórtörténetben előfordult malignus neuroleptikus szindróma és hiperprolaktinémiával összefüggő emlőrák (ezekkel az állapotokkal rendelkező emberek nem használhatnak klasszikus neuroleptikumokat, de atípusos gyógyszerek is rendelkezésre állnak),
- agranulocitózis,
- prosztata hipertrófia,
- zárt szögű glaukóma,
- myasthenia gravis,
- mellékvese-elégtelenség,
- szív- és érrendszeri betegségek,
- epilepszia,
- májműködési zavar,
- vesekárosodás,
- pajzsmirigy alulműködés
Még akkor is, ha egy betegHa a fent említett problémák bármelyike fennáll, továbbra is használhatja a neuroleptikumokat, de egyiket sem. Például egy agranulocitózisos epizódban szenvedő betegnél nem szabad klozapint alkalmazni – ennek a neuroleptikumnak a mellékhatásai között szerepel ez a hematológiai rendellenesség.
Antipszichotikumok: a neuroleptikumok mellékhatásai
A neuroleptikumok sokféle mellékhatást okozhatnak. Az alábbiakban összegyűjtjük azokat a különböző állapotokat, amelyek általában az antipszichotikus szerek használatából eredhetnek – nem az a helyzet, hogy minden neuroleptikum okozhatja az alábbi mellékhatások mindegyikét. Ugyanis attól függnek, hogy az adott gyógyszer mely specifikus receptorokat érinti. Például az adrenerg receptorokat blokkoló gyógyszerek vérnyomásesést, míg más, hisztaminreceptorokat gátló gyógyszerek például jelentős álmosságot okozhatnak. Lehetséges mellékhatások a neuroleptikus kezelés során:
- fáradtság,
- szedáció (súlyos álmosság és csökkent általános aktivitás formájában),
- memóriazavar,
- extrapiramidális tünetek,
- bőrkiütések,
- bőr túlérzékenysége a napfényre,
- súlygyarapodás,
- anyagcserezavarok (pl. csökkent glükóztolerancia),
- ortosztatikus hipotenzió (állással összefüggő vérnyomásesés),
- libidó zavarok (növekedése és csökkenése egyaránt),
- Malignus neuroleptikus szindróma,
- potenciazavarok,
- hiperprolaktinémia és következményei (ez főleg a klasszikus neuroleptikumok mellékhatása, férfiaknál pl. gynecomastiához, nőknél pl. menstruációs zavarokhoz vezethet),
- szájszárazság,
- fejfájás,
- hasmenés,
- székrekedés,
- nyáladzik,
- szédülés,
- szívritmuszavar.
A neuroleptikumok extrapiramidális tünetek formájában jelentkező mellékhatásai és a malignus neuroleptikus szindróma további információkat igényel.
Az extrapiramidális tüneteka neuroleptikumok leggyakoribb mellékhatásai közé tartoznak. Ezek az agy dopaminerg receptorainak nem szelektív blokkolása következtében jelentkeznek, és főként a klasszikus neuroleptikumokat szedő betegeket érintik (az atipikus készítmények - különösen hosszan tartó használat után - extrapiramidális tüneteket is okozhatnak, azonbansokkal kisebb hajlam erre). Az extrapiramidális tünetek előzménye igen érdekes, mert a neuroleptikumok használatának kezdeti időszakában úgy vélték, hogy akkor jelentkeznek, amikor a beteg megfelelő dózisú neuroleptikumot kapott. Még az antipszichotikus gyógyszerek adagjának fokozatos emelésére is sor került, amíg a beteg extrapiramidális tüneteket nem tapaszt alt. Manapság ezek a betegségek egyértelműen a neuroleptikumok mellékhatásainak számítanak.
Az extrapiramidális tünetek az akaratlan mozgások különféle típusai, mint például:
- disztóniák (a test különböző részei csavarásának és hajlításának kényszere),
- korai és késői diszkinézia (koordinálatlan mozgások),
- izomremegés,
- akathisia (motoros izgatottság és állandó mozgás kényszere).
A felsoroltakon kívül az extrapiramidális tünetek közé tartozik még a bradykinesia (a mozgás lelassulása) és az izomtónus növekedése
A neuroleptikumok leggyakoribb mellékhatását fentebb leírtuk, közülük a legveszélyesebbet, amalignus neuroleptikus szindrómátkell megemlíteni. Statisztikailag az antipszichotikumokat szedő betegek kevesebb mint 1%-ánál fordul elő, de meg kell említeni, mert a malignus neuroleptikus szindróma kialakulása a neuroleptikumok azonnali leállítását és kórházi kezelést igényel. Ennek az egységnek a patogenezise figyelembe veszi a dopamin koncentrációjának hirtelen változásait az agyban, és a malignus neuroleptikus szindróma tünetei a következők lehetnek:
- tudatzavar (akár kóma formájában),
- tachycardia,
- vérnyomás emelkedés,
- izzadás,
- rendkívül jelentős izomtónusnövekedés,
- jelentős testhőmérséklet-emelkedés,
- sápadt bőr,
- laboratóriumi eltérések (pl. leukocitózis, emelkedett kreatin-foszfatáz vagy aminotranszferázok).
A malignus neuroleptikus szindróma a neuroleptikus terápia legveszélyesebb mellékhatása, mert ha nem kezelik, akár 20%-os a halálozás kockázata is.
Antipszichotikumok: neuroleptikumok és terhesség
Az antipszichotikumok alkalmazása kerülendő terhes nőknél, kivéve, ha feltétlenül szükséges. Ha azonban a beteg mentális állapota miatt neuroleptikummal való kezelésre szorul, különös gonddal kell kiválasztani a konkrét gyógyszert.
Az antipszichotikumok között vannak olyanok, amelyek az FDA szerint a D kategóriába tartoznak (azaz gyógyszerek,bizonyítékkal, hogy káros hatással lehetnek a magzatra) – ilyen gyógyszer például a zolepine.
Vannak biztonságosabb szerek is, amelyeket az FDA szerint B kategóriába soroltak (a B kategória azt jelenti, hogy állatkísérletek nem mutattak ki magzatukat fenyegető veszélyt, emberen eddig nem végeztek vizsgálatokat) - példa az ebbe a kategóriába sorolt neuroleptikum a klozapin .
Antipszichotikumok: neuroleptikumok és alkalmazásuk gyermekeknél
Gyermekek neuroleptikumai használhatók, de ebben a korcsoportban ezek biztosan nem elsővonalbeli gyógyszerek. A gyermekek antipszichotikumos kezelésének megkezdése előtt megpróbálják más gyógyszerekkel kezelni őket - csak akkor lehet fontolóra venni neuroleptikumok adását, ha ezek nem javítják a gyermek pszichés állapotát.
Antipszichotikumok: függővé válhat a neuroleptikumoktól?
Az antipszichotikumok nem fejtenek ki kábító hatást a központi idegrendszerre, így nem áll fenn annak a veszélye, hogy az őket használó beteg függővé váljon. Érdemes azonban megjegyezni, hogy ezek szedése közben az alkohol vagy a kábítószer fokozott hatással van a kezelt személy szervezetére – ezért a neuroleptikumokat semmiképpen sem szabad a fent említett szerekkel kombinálni.