Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!
Befolyásolja-e a rákos beteg hozzáállása a kezelés sikerét? Milyen hozzáállást és álarcot alkalmaznak a rákos betegek? Hogyan kell reagálni, ha egy rákos beteg elutasítja a segítséget? Ezekre a kérdésekre adott választ Sobol Adrianna pszicho-onkológus - terapeuta, a "Megszelídítjük a rákot" című könyv szerzője, az OnkoCafe Alapítvány kuratóriumának tagja - Jobb együtt!
- Marcelina Dzięciołowska: Befolyásolja-e a beteg hozzáállása a kezelés előrehaladását?
Mgr Adrianna Sobol:Vannak olyan tanulmányok, amelyek azt bizonyítják, hogy "jobb hozzáállással" rendelkeznek - általában véve a betegségükről és a kezelésükről való egészséges gondolkodás, a különféle nehézségekkel való megküzdési készség. abba, hogy a betegek jobban megbirkóznak a kezelési folyamattal, sőt esetenként a terápia mellékhatásait is megszünteti.
- M.D .: Hogyan működik a gyakorlatban?
A.S.:Ezt követően történik a beteg gondozása, melynek feladata annak biztosítása, hogy érzelmi állapotából ne alakuljon ki különféle érzelmi zavarok vagy betegségek, például depresszió, ami nagyon gyakran elkíséri a betegeket a kezelési folyamat során.
A.S.:Felkészítem a betegeket, és igyekszem segíteni nekik valós képet alkotni a kezelésről és a rákról, nem azt, amit kívülről hallanak.
- M.D .: Mi ebben az egészben a beteg feladata?
A.S.:Ez az út és a pácienssel való együttműködés a kezelés minden egyes lépésével fejlődik, és ez a fajta ügyes kísérés a beteg számára a kezelés különböző szakaszaiban, amikor pl. mindegyik szakaszban van valami más.
A páciens első dolga az, hogy elfogadja a kezeléssel kapcsolatos információkat, vállalja a beteg szerepét és váljon beteggé. Ezután fel kell készülnie, és be kell lépnie a terápiás útra.
- M.D .: Milyen érzelmek kísérik a pácienst a terápia során?
A.S.:Különböző szakaszokban a páciens különféle érzelmi állapotokkal szembesül: a sokktól a haragig, bizonyos hajlandóság a sors alkudozására, a betegek gyakran küzdenek depresszióval.
- M.D .: Mi a legnehezebb ebben az egészben?
A.S.:Felhívjuk figyelmét, hogy minden személy, aki méregy ilyen helyzettel foglalkozva elsősorban a halandóságával foglalkozik, amiről - mint a kutatások is mutatják - sok lengyel úgy gondolja, hogy ez megtörténhet, de nem feltétlenül, mert ezt a tudást igyekszünk minél jobban eltolni. A rákos betegek esetében egy ilyen helyzet hirtelen valós helyzetté válik, amely szembesül a félelmekkel.
- M.D .: Mitől van ez a félelem?
A.S.:Azért, hogy elmeséltük szeretteinknek a betegségüket, amelyet szeretnénk megvédeni. Ilyen helyzetben egyfajta tánc kezdődik a beteg és a család között, mert mindenki védeni próbálja a másikat, és valójában nem tudnak egymással lenni, mert nem tudják hogyan, mert kínosan érzik magukat, mert félnek, nem akarnak bántani senkit.
- M.D .: Hogyan reagálhat ilyenkor a terapeuta?
A.S.:Itt jelenik meg a betegtámogatás témája abban, hogy hozzátartozói, munkahelyi és környezeti információkkal tudjon szolgálni a betegségről. Azon betegek családjainak, akik kíváncsiak, mit jelent jó támogatásnak lenni, szintén szükségük van ilyen támogatásra.
- M.D .: Milyen egyéb nehézségekkel szembesülnek a rákos betegek?
A.S.:Az onkológiában szenvedő betegek is gyászolják egészségeseiket, mert bármennyire is csodálatosan menne a terápiás folyamat (az onkológia híve vagyok és a fejlődés ezen a területen) , elvégre soha többé egyetlen beteg sem fogja magát egészségesnek gondolni, amihez szintén meg kell küzdeni a veszteséggel és új identitást kell kialakítani.
- M.D .: Mi van, ha a beteg állapota romlik?
A.S.:Ha a betegség kiújul, áttétekkel rendelkezik, a betegség előrehaladott betegség formáját ölti – ezen stádiumok mindegyikében pszicho-onkológusra van szükség, aki segít a betegnek kezelni ezeket a szélsőséges érzelmeket, amelyekre egyikünk sem lesz felkészülve.
Örülök, hogy a betegek küzdenek azért, hogy pszicho-onkológus jelen legyen az onkológiai osztályokon, és az előírások szerint minden pszicho-onkológus klinikai onkológiai osztályon legyen.
- M.D .: Mi a betegek hozzáállása a rákhoz?
A.S.:A betegek eltérően viszonyulnak a betegséghez, a páciens személyiségtípusától és a beteg életében tapaszt alt egyéb, nem betegséggel kapcsolatos tapasztalatoktól függően.
- M.D .: Mi a teendő, ha a beteg nem tudja, hogyan kell megbirkózni? Hogyan lehet segíteni neki?
A.S.:Ilyen helyzetben érdemes emlékezni arra, hogyan kezeltem a nehéz helyzeteta múlt, ki segített és ki nem – érdemes emlékeztetni pácienseimet.
Mindannyian kerültünk krízishelyzetbe valamikor, ezért a beteget irányítani kell, és emlékeztetni kell arra, hogyan birkózott meg akkoriban a nehézségekkel. Ez segít közös cselekvési terv kidolgozásában.
- M.D .: Összefügg ez a téma azzal a ténnyel, hogy a betegek azonosulnak a betegséggel, mert többek között szembesülnek-e valamilyen mentes bánásmóddal a környezettől?
A.S.:Különböző a hozzáállás, van, aki azt mondja, hogy ez egy leküzdendő akadály, van, aki azt mondja, hogy ez leküzdhetetlen akadály és minden erőfeszítés a szegényekre irányul, vannak betegek, akik a betegséget büntetésként kezelik, és ennek így kell lennie, és vannak olyan betegek, akikről keveset beszélnek, mivel ez elég ellentmondásosnak hangzik, mert az ilyen betegek "szeretnek" betegek lenni.
- M.D .: Hogy szeretnek betegek lenni?
A.S.:Ez egy olyan attitűd, amelyben a betegség egyfajta funkciót tölt be, ahol a betegek megkönnyebbülnek, mert a betegség sokat igényel, de sokat is tud adni - például befedheti magát mögé . Nem egyszer voltak olyan pácienseim, akik azt mondták: "Olyan jó itt, nem akarom elhagyni a kórházat". E hozzáállás mögött gyakran a depresszió rejtőzik.
- M.D .: Miért történik ez?
A.S.:Mivel a betegség az egyediség státuszát adja, körülöttük mindenki a páciens köré összpontosítja a figyelmet és törődik vele – tudom ezt az osztályon végzett napi gyakorlatomból.
- M.D .: Igazak ezek a hozzáállások, összhangban vannak azzal, amit a páciens belül tapasztal?
A.S.:Minden attitűd valamiből fakad, és nagyon fontos észrevenni, elkapni és dolgozni rajta. Leggyakrabban az a beteg, aki e különféle attitűdök mögött áll (még az is, aki azt állítja, hogy szeret beteg lenni – ez természetesen maszk), valójában nagyon különböző formában hív és kiabál: „Vigyázz rám, én” félek" – ezek a hozzáállások mindegyike hatalmas félelmet hordoz magában.
- M.D .: Hogyan lehet kapcsolatba lépni egy ilyen, maszk mögé rejtett pácienssel?
A.S.:Néha hívatlanul jövök a pácienseimhez, bemutatkozom, és gyakran hallom: „Nooo, miért van szükségem pszicho-onkológusra, remekül vagyok, nem érdekel – remek ”akkor viccelek magamban” Aha! találkozunk, de kicsit később" - mondom félig tréfásan, félig komolyan, mert nem hiszem, hogy minden betegnek terápiás segítséget kell igénybe vennie, de van benne valami, hogy az erősember maszk felhúzása azt jelenti, hogy a beteg általában nem mindig tud megbirkózni mindennelellenőrzi.
- M.D .: A betegek leveszik végre a maszkjukat?
A.S.:Gyakran megesik, hogy a betegek a diagnózis és a kezelés folyamata során végig egy erős ember maszkját viselik, és nem engedik meg magukat gyengének lenni, nem fejezik ki valódi érzelmeiket.
A kezelés végén a beteg megkapja a „jól vagy, a betegséged remisszióban van” jelszót – ekkor kezdődik a történet.
- M.D .: Mi a páciens reakciója?
A.S.:Minden elenged… A félelmek és a félelmek megkettőződött erővel térnek vissza, és a beteg segítségért könyörög, mert az érzelmek egész folyamata, amely az egyes szakaszokat kíséri esélye sem volt kivezetőt találni.
Ezért a „Ki vagyok én most? Beteg, egészséges vagyok már? Hogyan birkózzak meg?" Ez egy nagyon nehéz helyzet.
- M.D .: Mi a teendő, ha valaki nem akar segítséget?
A.S.:Ez egy nagyon nehéz kérdés egyértelmű válasz nélkül. Nincs olyan képlet, amely minden beteget megmentene. Nincs olyan kulcsmondat, amely minden nehéz helyzetben bevált.
- M.D .: Akkor mi a jelentése?
A.S.:Ennél a támogatásnál fontos, hogy figyelmesek, hitelesek, jelenlévők, figyelmesek legyünk a páciens jelzéseire. Ha a páciens nem akar valamit nagyon, akkor nagyon nehéz meggyőzni. Ennek ellenére érdemes kiemelni és megmutatni.
Még akkor is, ha a beteg nemet mond rá, gyakran előfordul, hogy azt akarja, hogy kézen fogják és valakihez vezessék, aki segít neki. Ez is egy olyan téma, amit meg kell szelídíteni.
- M.D .: Milyen okok miatt utasítják el leggyakrabban a betegek a támogatást?
A.S.:Gyakran látom, hogy a betegek azt gondolják, hogy ha részesülnek a támogatásból, gyengének fogják tekinteni őket. És mégis, ha beteg, mindenki erős és bátor akar lenni. Sőt, a családok azt mondják nekik, hogy „ki, ha nem te?”, „harcolni kell” – amúgy is utálom ezt a névanyagot, ezek a szavak a látszattal ellentétben nagyon megterhelőek.
- M.D .: Szóval kár segítségért menni?
A.S.:A lengyelek azzal a ténnyel társítják a pszichológushoz járást, hogy valami nincs rendben velem, és valójában az ember legnagyobb erőssége, hogy bevallja saját gyengeségeit, miután csak ez nem vesz el semmit.
- M.D .: Mi a fontos a terápia hatékonysága szempontjából a pszicho-onkológus szemszögéből?
A.S.:A pszichoonkológus feladata, hogy támogassa, mutassa meg és dolgozzon ki egy közös cselekvési tervet. A rákban nagyon fontos a feladatorientáltság, hogy ne érezzünktehetetlen. Legalábbis azokban a helyzetekben, amikor a beteg tehet valamit, befolyásolhat valamit. Megszelídítésről van szó, megmutatva, hogy nincsenek benne gyengeségek
- M.D .: Ez az első lépés a páciens megszelídítéséhez…?
A.S.:Amikor belépek a szobába a betegekkel, gyakran beszélek velük például az időjárásról, hogy megmutassam, nem vagyok ijesztő, a betegek rájönnek, hogy ne kezdje el azonnal szembesíteni őket a félelmeikkel, és fokozatosan kezdik úgy érezni, hogy készek beszélni velem.
- M.D .: Mi van azzal a pácienssel, aki otthon van, nem a kórházban?
A.S.:Nagyon fontos, hogy hangosan kimondjuk, mire van szüksége a betegnek. Néha szembe kell nézni a helyzettel, kézen fogni a beteget, és interjúra kell vezetni. Ha a beteg nem akar beszélni, nem fog, de ilyen helyzetekben ez a támogatási elem a kulcs.
- M.D .: Nos, igen, nem csak a beteg szenved, hanem a hozzátartozói is…
A.S.:Ha a család nehézségeket lát a teljes kezelési folyamatból, akkor fontos, hogy közölje: "Ha nem akar menni, akkor elérem támogatásért, mert veled vagyok, elkísérlek ebben a folyamatban, én is szenvedek, nekem is nehéz. Nem tudom, hogyan viselkedjek, ezért nyíltan kijelentem, hogy használni fogom a segítséget.
- M.D .: Ez egyértelmű jelzést ad a páciensnek, hogy nincs egyedül ebben a helyzetben, mi más?
A.S.:Ezáltal kis lépésekben felépítjük a tudatosságot, megszelídítjük és megtanuljuk, milyen nagy és fontos feladat az egész terápiás folyamatban, vagyis az Ön igényeinek megnevezése, a a segítség kérésének képessége, valamint a segítség fogadásának képessége.
- M.D .: Mi a legnehezebb része a páciens számára?
A.S.:Nagyon gyakran kísérem a betegeket ezen a nagyszerű segítségnyújtási leckén, mert mindig olyan bátrak voltak, vigyáztak másokra, mindig másokra, és most is nekik maguknak segítségre van szükségük, és ez az, amit mi nem tudunk, meg kell tanulnunk, ez nagyon kemény munka.
Szakértő
Adrianna Sobol, pszicho-onkológus, a Varsói Orvostudományi Egyetem oktatója Pszicho-onkológus és oktató a Varsói Orvostudományi Egyetem Onkológiai Megelőzési Tanszékén. A varsói LuxMed Onkológiai Onkológiai Kórházban dolgozik. Az OnkoCafe Alapítvány – Együtt Jobban Elnökségi tagja, pszichoterapeuta, az Ineo Pszichológiai Támogatási Központ alapítója. Létrehozott egy online képzési platformot az He alth Begins In The Head. Számos szerzőjepublikációk a pszicho-onkológia és egészségpszichológia területén. Társszerzője a "Megszelídített rák. Inspiráló történetek és útmutató az érzelmekhez" (Znak, 2022) című könyvnek. Televíziós műsorok szakértőjeként tevékenykedik, kampányokat és közösségi kampányokat készít. Számos képzést és workshopot tart a pszichológia és a személyiségfejlesztés területén.
Pszichoonkológus és oktató a Varsói Orvostudományi Egyetem Onkológiai Prevenciós Tanszékén. A varsói LuxMed Onkológiai Onkológiai Kórházban dolgozik. Az OnkoCafe Alapítvány – Együtt Jobban Elnökségi tagja, pszichoterapeuta, az Ineo Pszichológiai Támogatási Központ alapítója. Létrehozott egy online képzési platformot az He alth Begins In The Head. Számos publikáció szerzője a pszicho-onkológia és egészségpszichológia területén. Társszerzője a "Megszelídített rák. Inspiráló történetek és útmutató az érzelmekhez" (Znak, 2022) című könyvnek. Televíziós műsorok szakértőjeként tevékenykedik, kampányokat és közösségi kampányokat készít. Számos képzést és workshopot tart a pszichológia és a személyes fejlődés területén.