Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!
A halál mindenkit elér, a hozzá legközelebb állókat is. Gyászolni nagyon egyéni. Létezik azonban néhány egészen jellegzetes mechanizmus a szeretett személy váratlan halálának hírére adott hirtelen pszichológiai sokkra való reagálásra. És ez függetlenül attól, hogy az esemény egy vagy több embert érint, vagy egy intim vagy kollektív eseményhez kapcsolódik. Hogyan lehet túlélni egy szeretett személy halálát és visszaszerezni az élet értelmét?
Amikor egy szeretett ember halálával találkozunk, először tapasztaljuk meg a sokkot. Úgy érezzük, hogy valaki fejbe vágott, elkábított minket. Egy ilyen ütés után általában semmit sem érzünk, megdöbbenünk.
- Ez az az időszak, amikor nem érzünk érzelmeket, mert elfojtották őket - mondja Dr. Katarzyna Korpolewska pszichológus. - Sóoszloppá változunk. Ez a stresszválasz első fázisa. Aztán jön egyfajta reflexió. Kicsit olyan, mintha egy helyére fagyott bábut húztak volna egy madzagra, mintha valaki felébresztett volna bennünket a mély álomból. Így kezdődik a tagadási fázis.
Már rájöttünk, hogy mi történt, de nem fogadjuk el, nem akarjuk elhinni. Tagadjuk az igazságot, kiszorítjuk a tudatunkból, sőt megpróbáljuk kiszorítani a tudatalattiból. Az a benyomásunk lehet, hogy valaki hibázott, és egy pillanat alatt mindent megmagyaráznak. És megint rendben lesz. Ugyanúgy, mint korábban.
- Ez a fázis sokáig tarthat, mondja Dr. Korpolewska. - Azok, akik szenvednek, azt gondolják, hogy az igazság tagadásával időt nyernek, és az idő a javukra fog válni. Ebben a szakaszban nem engedik meg azt a gondolatot, hogy tragédia történt.
Ha könyvszerű lenne, akkor a megtagadási fázis után jönne az alkunak nevezett fázis. Ez már kísérlet a kialakult helyzet magyarázatára, kísérlet arra, hogy kijussunk belőle. Valami tragikus tévedéssel, figyelmen kívül hagyással, valaki más hibájával magyarázzuk magunknak. Ugyanakkor agresszió alakulhat ki azokkal szemben, akik hozzájárulhattak egy ilyen helyzet kialakulásához. Úgy gondoljuk, ha valakinek nem lett volna alkalmatlansága, akkor nem történhetett volna meg egy ilyen tragédia, és haragunkat, sajnálatunkat, haragunkat ellene irányítjuk. És ebben a fázisban nagyon sokáig maradhatsz. És ha mindezt megtapasztaljuk, depresszióssá válunk. És ez az igazi gyász állapota.
Hogyan kezeljük egy szeretett ember halálát
Akkor teljesen tudatában vagyunkami történt, teljesen átérezzük érzelmeinket, szenvedünk értük. Már nem tagadjuk a tragédiát és annak körülményeit, próbálunk beszélni róla, bizalmaskodunk, sőt szükségét érezzük, hogy beszéljünk róla. Hát ennek így kell lennie. Elkezdődik a gyász időszaka – az az idő, amibe telik a kiáltás, a magányban való elhallgatás és a harag kiáltása. Azzal, hogy megengedjük magunknak, hogy dühösek legyünk, hangulatingadozásban legyünk, sírjunk, emlékezzünk és fájdalmat érezzünk, kifejezzük vágyunkat egy szeretett személy elvesztése iránt, és ehhez minden jogunk megvan.
Fekete ruhák felöltésével jelezzük másoknak, hogy szeretnénk, ha egy kis finomsággal bánnának velünk, és a közeljövőben további megértést kérünk. Miközben gyászt élünk át, ne utasítsuk el mások segítségét, hogy teljesen elszigeteljük magunkat a barátoktól és a magányban szenvedjünk. Ha ilyen igényünk van, felidézhetjük együtt az elhunytat, beszélgethetünk valakivel, aki közel áll hozzánk, vagy elhallgatunk.
Ha segíteni akarsz a gyászolón, csak legyél mellette: hallgasd meg, öleld meg, de ne kérdezz, ne ítélkezz, ne adj felesleges tanácsokat. Az a tény, hogy fájdalommal kapcsolatban vagytok, megnyugtat minket szeretettel és azzal a ténnyel, hogy közel vagytok.
A végén jön a helyzet elfogadásának fázisa, az a meggyőződés, hogy ha nincs kiút, menni kell, és így tovább
Soha nem történik meg, hogy ezek a fázisok egymás után következzenek – mondja Dr. Korpolewska. - Néha egyesek egyáltalán nincsenek ott, míg mások hosszabbak. Csak egy dolog biztos: soha többé nem lesz olyan, mint volt, mert ami történt, biztosan rányomta a bélyegét.
Valójában a gyászidő több évig is eltarthat. És néha még mindig hullámként jön vissza, bár nem ebben a dimenzióban. Ha azonban ez az időszak vészesen elhúzódik, érdemes pszichológust felkeresni, nehogy álmosollyal az arcodon, de belső ürességgel élj.