Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!

A hippokampusz az agy azon része, amely elsősorban a hosszú távú és térbeli memóriáért felelős. A hippocampust nagyon régen fedezték fel, ennek ellenére ez a szerkezet még mindig érdekes a tudósok számára – ez annak köszönhető, hogy egyre újabb összefüggéseket találnak a hippocampus és működése, valamint a különféle betegségek, mint például az Alzheimer-kór, az epilepszia, ill. depresszió. Ismerje meg a hippokampusz funkcióit, és tudja meg, milyen következményekkel jár károsodása.

A hippocampusa limbikus rendszer része, az agy részének tekintik, és felelős a memóriáért és az érzelmi folyamatokért. Az emberben két hippokampusz található, az egyik a jobb, a másik a bal temporális lebenyben található. Az agy ezen részének neve az alakjából származik. A hippocampus - legalábbis egyesek szerint - csikóhalra hasonlít, és a görögben a "hippos" lovat jelent, míg a "kampos" egy tengeri lényt.

A hippokampuszról a hippokampuszról kezdtek beszélni az orvosok – az első leírások az agy szerkezetéről 1587-ből származnak, szerzőjük Julius Caesar Aranzi, velencei anatómus volt. Sok évszázadon át, egészen a mai napig ez a szerkezet sok tudóst érdekelt, akik sok kutatást szenteltek a hippocampusnak. Ez az érdeklődés egyrészt a hippokampusz funkcióiból, másrészt az emberi tanulási akaratból fakadt – ennek a szerkezetnek a tanulmányozásának köszönhetően számos érdekes következtetést fedeztek fel az idegrendszer működésével kapcsolatban.

Hippocampus: funkciók

A hippokampusz elsősorban a deklaratív emlékezetért (különböző eseményekre és helyzetekre), valamint a térbeli emlékezetért felelős – neki köszönhetjük, hogy emlékezünk a hazafelé vezető útra, munkába vagy kedvenc éttermünkbe. Az agyba jutó információ kezdetben az ún rövidtávú memória. A hippokampusz egy olyan szerkezet, amely feldolgozza a rövid távú memóriában lévő információkat, és képes „elhelyezni” azt a hosszú távú memóriában, ami különféle emlékek előfordulásához és tudásszerzésünkhöz vezet.

A különböző emlékek felhalmozódásának lehetőségéért elsősorban a hippokampusz a felelős - szerepet játszik a vele kapcsolatos jelenségekben.a hosszú távú memória működése

A hippokampusz sok éven át rendkívül titokzatos szerkezet volt a kutatók számára. Emiatt számos tanulmány készült a hippokampusz funkciójáról, de a legfontosabbak valószínűleg azok a munkák voltak, amelyeket egy fiatal amerikai páciensnek köszönhetően sikerült elvégezni. Ez a személy Henry Molaison volt, aki az epilepszia egyik refrakter formájával küzdött. Úgy döntött, hogy radikális terápiás módszert alkalmaz, vagyis idegsebészeti beavatkozást végez, amelynek során agyának egy részét eltávolítják. Az eljárást ténylegesen elvégezték, a páciens idegszövetének egy részét eltávolították, ami epilepsziás fókusznak minősült – a Molaison-féle hippocampus részei az eltávolított szövetek között voltak.

A beteg műtétje sikeresnek tekinthető, de csak részben. Kiderült, hogy utána a beteg epilepsziája valóban kordában volt, intelligenciája a műtét előtti szinten maradt, de jelentős memóriazavarok jelentkeztek nála. A műtét után a páciensnek lényegében nem voltak emlékei a múltbeli eseményekről, és problémákat tapaszt alt az új emlékek kialakításával. Annyira jelentősek voltak, hogy amikor egy férfival beszélt, Molaison elfelejthette, hogy kivel beszélgetett, még akkor is, ha csak egy pillanatra elfordította a fejét beszélgetőpartnerétől.

A fent említett betegnél fellépő rendellenességek nemcsak a hippokampusz funkcióinak felfedezését tették lehetővé, hanem nagyban hozzájárultak az emberi hosszú távú memóriával kapcsolatos folyamatok általános megértéséhez is.

A hippokampusz: az idegrendszer egyedülálló tulajdonságokkal rendelkező szerkezete

A hippocampus az idegrendszer egyik legérdekesebb része nem csak az emberi memóriával kapcsolatos folyamatokban betöltött nagy szerepe miatt. Az orvosi világ sok éven át úgy gondolta, hogy az idegszövet fejlődése - elsősorban az idegsejtek szaporodása - csak a méhen belüli időszakban megy végbe, és később, az életben már nincs lehetőség új neuronok kialakulására az emberben (ez az felelősek a különféle neurológiai betegségek kezeléséért, mint rendkívül veszélyes entitásokért – a betegség következtében károsodott idegsejtek semmilyen módon nem pótolhatók új neuronokkal.)

A folyamatosan fejlődő kutatási lehetőségek és az orvostudomány fejlődése mellett kiderült, hogy a kutatók korábbi megfigyelései nem teljesen igazak. Felfedezték, hogy az agy bizonyos területein az élet során új idegsejtek képződhetnek. Az egyik szerkezetilyen lehetőségekkel a hippocampus

Hippocampus: mi károsíthatja?

Ennek a szerkezetnek a károsodását olyan folyamatok okozhatják, amelyek általában az egész agy számára kedvezőtlenek – beszélünk ischaemiáról vagy hipoxiáról, de sérülésekről vagy különféle fertőző betegségekről is, mint például az agyvelőgyulladás

A stressz is feltehetően károsítja a hippocampust, különösen a hosszú időn át tapaszt alt stressz. Erre a következtetésre a Cushing-szindrómás betegek megfigyelései alapján került sor, vagyis olyan egységben, amelyben a páciens szervezetében kortizolfelesleg alakul ki. Ez a hormon – főleg túlzott mennyiségben – serkenti az ún a stressz tengely (a hipotalamuszból, az agyalapi mirigyből és a mellékvesékből áll). A tudósoknak viszont sikerült megfigyelniük, hogy hiperkortizolémiában szenvedő betegeknél a hippocampus mérete csökkenhet.

A hippocampus valójában számos különböző patológiában károsodhat.

Vannak azonban olyan betegségek, amelyek különleges módon kapcsolódnak magához a hippocampushoz. Közülük megemlíthetjük például az Alzheimer-kórt - az ebben szenvedő betegeknél esetenként a hippocampus méretének csökkenése figyelhető meg. Hasonló jelenség figyelhető meg a depressziós embereknél. A skizofréniával és az epilepsziával is összefüggésbe hozhatók a hippokampusz különböző típusai, és az is feltételezhető, hogy a hippocampus és annak diszfunkciója összefügg az átmeneti globális amnézia előfordulásával. Ezeknél a betegségeknél a talált összefüggések iránya jelenleg nem teljesen ismert - például epilepsziában nem világos, hogy maga az epilepszia vezet-e a hippocampus károsodásához, vagy a hippocampus diszfunkciója az, epilepszia okai lehetnek. Az ilyen típusú függőség egyértelmű meghatározásához számos különböző vizsgálatot kell végezni.

Fontos

Hippocampus: az agy ezen részének károsodásának hatásai

A hippocampus funkcióit nézve meglehetősen könnyű kitalálni, hogy milyen károsodást és működési zavart okoz ez a szerkezet. Először is - memóriazavarok. Ezek közé tartozik a múlt emlékeinek újraalkotása és újak létrehozása. A hippocampális diszfunkcióban szenvedő betegeknek ezért hihetetlen problémái lehetnek az új ismeretek asszimilációjával és a tanulással – elvégre az információk felhalmozódása a hosszú távú memóriában teszi lehetővé, hogy új nyelveket tanuljunk, vagy emlékezzünk a könyvek olvasására.

A hippocampális elváltozásokkal az a probléma, hogy lényegében nemjelenleg elérhető kezelések számukra. A betegeknek különféle memóriatréningeket és gyakorlatokat kínálhatnak kognitív funkcióik javítására, bár jelenleg nem léteznek olyan terápiák, amelyek a hippokampusz működésének javítására irányulnának.

Források:

1. Hippocampus, Encyclopaedia Britannica anyagok, on-line hozzáférés: https://www.britannica.com/science/hippocampus

2. K.S. Anand, V. Dhikav, Hippocampus in he alth and disease: An overview, Ann Indian Acad Neurol. 2012. október-dec.; 15 (4): 239-246; on-line hozzáférés: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3548359/

A szerzőrőlÍj. Tomasz NęckiA Poznańi Orvostudományi Egyetem orvosi karán végzett. A lengyel tenger csodálója (leginkább fejhallgatóval a fülében sétál a partján), macskák és könyvek. A betegekkel való munka során arra összpontosít, hogy mindig meghallgassa őket, és annyi időt töltsön, amennyire szükségük van.

Olvasson további cikkeket a szerzőtől

Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!

Kategória:

Pszichiátria