Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!

A sclerosis multiplex diagnosztizálása nem mindig egyszerű, de az orvostudomány számos technikával segít a pontos diagnózis felállításában. Milyen vizsgálatokkal diagnosztizálható az SM?

A sclerosis multiplex diagnózisa( sclerosis multiplex ,MS ) nehéz a tünetek alapján egyedül ezért nyúlnak a szakemberek speciális vizsgálatokhoz. A képalkotó vizsgálatokat alkalmazzák az SM diagnosztikájában, de alkalmazzák a liquor vizsgálatát vagy az ún. kiváltott potenciálokat. Létezik még egy speciális besorolás is, amely a sclerosis multiplex diagnosztizálását segíti – az orvosok ebben az esetben segítenek az ún. McDonald's kritériumai.

MS diagnosztika: McDonald's kritériumok

A W. McDonald elnökletével működő International Panel on SM Diagnosis 2001-ben publikálta az ún. McDonald's kritériumai. Kevesebb mint 10 évvel később, 2010-ben modernizálták a sclerosis multiplex diagnosztikai osztályozását. E kritériumok fő feltételezése az, hogy az SM diagnosztizálásához az szükséges, hogy a betegséggel összefüggő változások időben és térben terjedjenek. Ideiglenes disszemináció esetén azt mondják, hogy az idegrendszer kóros elváltozásai különböző időpontokban jelentkeznek a betegeknél. A térbeli diffúzió alatt azt értjük, hogy az idegrendszer struktúráiban a sclerosis multiplex okozta elváltozások több helyen is bekövetkeznek A sclerosis multiplex McDonald-kritériumok szerinti diagnózisa a betegek különböző elváltozásainak azonosításával tehető fel. A legegyszerűbb helyzet az, ha a betegnek legalább két SM-relapszusa van, és az ezek során fellépő neurológiai tünetek két különböző gócból származnak (ez azt jelenti, hogy a betegek betegségei az idegrendszer legalább két részének hibáihoz kapcsolódnak, azaz a patológiák érinthetik például az agy és a gerincvelő szerkezetét). Ebben az esetben a betegség diagnózisa további vizsgálatok nélkül is felállítható

Kicsit más helyzet állhat elő, ha a betegnek két relapszusa van, de a tünetei egy betegségi helyről származnak - ekkor az SM diagnosztizálásához már képalkotó vizsgálatok szükségesek. A sclerosis multiplex diagnózisa lehetabban az esetben kell elhelyezni, ha az MRI az idegrendszerben legalább két helyen a sclerosis multiplexre jellemző patológiát mutat.

SM diagnózis: képalkotó vizsgálatok

A képalkotó vizsgálat, amely képes megjeleníteni a szklerózis multiplexhez kapcsolódó változásokat, a mágneses rezonancia képalkotás. A betegség kitörései többek között Az SM során fellépő demielinizáció során az idegrendszer különböző helyein fordulhatnak elő, de vannak olyan területek, ahol előfordulásuk az SM sajátos jele lehet. Az agy szubkortikális, periventricularis és subtentorialis zónáit tekintjük azoknak a régióknak, amelyekben a sclerosis multiplex során jellemző az elváltozások megjelenése

SM diagnózis: CSF-vizsgálat

A cerebrospinális folyadékot lumbálpunkcióval nyerik. Jelenleg összetételének vizsgálatát ritkábban alkalmazzák a sclerosis multiplex diagnosztikájában, bár esetenként ennek az anyagnak a vizsgálata is alátámasztja a sclerosis multiplex diagnózisát. SM betegeknél a liquor vizsgálata során különféle eltérések észlelhetők: emelkedhet a fehérjetartalom vagy a leukociták mennyisége, de ezek az elváltozások nem igazán jellemzőek a liquorra ennek során. betegség. A sclerosis multiplex diagnózisának legfontosabb tényezője az egyik antitest-frakció megnövekedett mennyiségének jelenléte a folyadékban - az ún. gamma-globulin. Mind a megnövekedett mennyiségük a vizsgált anyagban kimutatható, mind a folyadék elektroforézissel vizsgálható. E vizsgálatok közül az utolsóban a sclerosis multiplex esetén az ún oligoklonális sávok.

SM diagnózis: egyéb vizsgálatok

A sclerosis multiplex diagnózisának tárgyalása során nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a vizsgálatot, amely speciális neuroimaging berendezések vagy más fejlett műszerek nélkül is elvégezhető. Neurológiai vizsgálatról beszélünk - ez alapvető szerepet játszik, mert itt kezdődik a sclerosis multiplex teljes diagnosztikai folyamata. A neurológus különféle betegségeket tudhat meg a páciensben, mint például az érzékelés és az egyensúly zavarai vagy az izomtónus növekedése. Ez az orvos - ha eltérést talál a betegnél - más, fejlettebb vizsgálatokat is elrendel.

Az SM diagnózisában már túlaz említett vizsgálatokkal, az ún elektrofiziológiai vizsgálatok. Abból állnak, hogy elemzik az ún kiváltott potenciálok, például vizuális vagy szomatoszenzoros kiváltott potenciálok értékelhetők. Az ilyen vizsgálatok során az egyes érzékszerveket különféle ingerekkel stimulálják, aminek köszönhetően lehetővé válik az idegrendszer struktúráiban a jelátvitel sebességének felmérése. A sclerosis multiplex során - többek között a demielinizációs folyamatok - az idegsejteken belüli információátvitel sebessége csökkenhet.

SM diagnózis: differenciáldiagnózis

Mint már említettük, nincs egyetlen olyan konkrét vizsgálat, amely meggyőzően megerősítené a sclerosis multiplex jelenlétét egy betegben. Ezért az SM diagnózisának egyik feltétele a beteg tüneteit kiváltó egyéb lehetséges okok kizárása. A sclerosis multiplex differenciáldiagnózisa számos különböző állapotot figyelembe vesz, a legfontosabb példák a következők:

  • idegrendszeri fertőző betegségek (például Lyme-kór vagy szifilisz)
  • szarkoidózis
  • szisztémás lupus erythematosus
  • leukodystrophia
  • Devic-kór
  • MELAS csapat
  • a központi idegrendszer daganatos megbetegedései (akár a koponyaüregben, akár a gerinccsatorna szerkezeteiben alakulnak ki)
  • spondylosis
  • B-vitamin hiány12
  • CADASIL csapat
  • érrendszeri rendellenességek
  • számos ischaemiás góc előfordulásával kapcsolatos változások a központi idegrendszer struktúráiban

Az idő számít az SM kezelésében

A sclerosis multiplex kezelésében a megfelelő terápia gyors végrehajtásának fontosságáról mondja Magdalena Fac-Skhirtladze, a PTSR főtitkára. A nyilatkozatot a „Fizioterápia az egészségért” tudományos konferencián rögzítették.

Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!

Kategória:

Neurológia