Az érzékszervi depriváció lehetővé teszi, hogy megszakítsa az ingerek áramlását egy vagy több érzékszervtől egy személy felé. Ez a téma minden bizonnyal felkeltheti az érdeklődést: egyrészt állítólag az érzékszervi deprivációnak köszönhetően teljesen ellazulhat vagy csillapítható a fájdalom. Másrészt vannak arra utaló jelek, hogy az érzékszervi depriváció különféle mentális zavarokhoz vezethet.

Érzékszervi deprivációa "világtól való elszakadást" szolgálja. Valószínűleg minden ember - egy benyomásokkal és kötelezettségekkel teli nap után - azt mondta, hogy szeretne legalább egy pillanatnyi békét, vagy lehetőséget arra, hogy teljesen elszakadjon a valóságtól. Vannak, akik irreálisnak tartják, deérzékszervi megfosztottságnakez mindenképpen lehetséges.

Érzékszervi depriváció alatt azt az állapotot értjük, amelyben egy vagy több érzékszerv nem hat az emberre. Egy egyszerű szenzoros depriváció akár otthon is elérhető - ehhez elegendő például a szemet alaposan eltakarni (látásromlás) vagy a fülelzáródást (hallásmegvonás). Lehetőség van arra is, hogy megfosztjuk magunkat attól, hogy a sokkal nagyobb érzékszervek részéről érzett ingereket - erre a célra az ún. nélkülözési kamrák.

Az érzékszervi depriváció érdekes kérdés, ugyanakkor sok vitát is felvet. Az érzéki elzártság hívei hangsúlyozzák, hogy az érzékszervi megvonás lehetővé teszi számukra, hogy a kivételes ellazulás állapotába kerüljenek. Ellenfelei pedig arra hívják fel a figyelmet, hogy az érzékszervi megfosztás akár … őrültséghez is vezethet. Szóval kinek higgyünk?

Érzékszervi megfosztottság: előzmények

Az érzékszervi depriváció fogalmának kidolgozásának kezdetei az 1950-es évekre nyúlnak vissza. Az első kísérleteket arra vonatkozóan, hogyan hat az emberi elmére a külső ingerektől való elszakítás, diákokon végezték, és Donald Hebb pszichológus vezette őket. Az alanyok idejük nagy részét mozdulatlanul az ágyukban fekve töltötték. A szobákban, ahol elhelyezkedtek, minimális volt a világítás. A tanulók látása és hallása elszakadt: speciális védőszemüveget viseltek, fülüket speciális párnák szigetelték el. A kísérletben az érintésmegvonás érzését is alkalmazták – az alanyokspeciális hosszúkás ujjú kesztyűt viseltek, aminek köszönhetően a tapintási ingerek érzése is megszűnt

A hallgatók nem önkéntes munka keretében vettek részt a kutatásban - díjazásban részesültek. A szabály ebben az esetben egyszerű volt: minél tovább bírják ezeket a speciális feltételeket, annál több fizetést kapnak. Érthető, hogy az alanyok igyekeztek kitartani, ameddig csak lehetett. Sajnos kiderült, hogy nem mindenki élheti át sokáig az érzékszervi deprivációt: az elméje egyszerűen nem bírta.

Hasonló időszakban, 1954-ben John Lilly neurofiziológus az érzékszervi depriváció témájával foglalkozott. Kifejlesztett egy Restricted Environmental Stimulation Technique, REST nevű technikát (a lengyel fordításban "Therapy of Limited Environmental Stimulation"). A Lilly-féle módszer esetében az érzékszervi depriváció azután következne be, hogy az ember egy speciális deprivációs kamrában találja magát. Egy ilyen eszköz mérete lehetővé tette, hogy egy felnőtt szabadon elférjen benne. Az elszívó kamrát az emberi test hőmérsékletének megfelelő hőmérsékletű magnézium-szulfát oldattal töltötték meg. A deprivációs kamrában való tartózkodás során a személy nem érez hallási, látási és tapintási ingereket, és - a magnézium-szulfát tulajdonságainak köszönhetően - elveszíti a gravitáció érzékét.

Érzékszervi depriváció: lehetséges előnyök

Az érzékszervi depriváció és a deprivációs kamrák támogatói hangsúlyozzák számos lehetséges előnyüket. Szerintük az érzékszervi depriváció remek kikapcsolódási lehetőség, használható meditációra, de különféle egészségügyi problémák (pl. krónikus fájdalom szindróma) lefolyásának enyhítésére is

Az a mechanizmus, amellyel a szenzoros depriváció ilyen jótékony hatással lenne az emberi szervezet működésére, többek között az autonóm idegrendszer egyik részének - a paraszimpatikus rendszer - aktivitásának serkentésén alapulna. A mechanizmus által okozott hatások a következők:

  • a T-limfociták fejlődésének serkentése (amely javítja a szervezet immunállapotát),
  • erek kitágulása (aminek köszönhetően pl. csökken a vérnyomás),
  • lassú pulzusszám.

A deprivációs kamrában való tartózkodás alatt az általában boldogsághormonnak tekintett endorfinok felszabadulása is várható. Az endorfinok segítenek csökkenteni a fáradtság szintjét, de fájdalomcsillapító hatással is bírnak. A stresszhormonok, azaz a kortizol és az adrenalin szekréciója viszont csökkenne.

alatt megfigyelhetőa deprivációs kamrában zajló ülések, jelenség az agyhullámok jellegének megváltozása is - az érzékszervi depriváció állapotában lévő emberek ún. θ hullámok (théta). Ezek nem valami kóros agyhullámok – fiziológiailag az emberben elalvás előtt és ébredéskor jelennek meg. Van egy olyan vélemény, hogy a théta hullámok megjelenésekor az emberek fokozott koncentrációt mutatnak, könnyebben sajátítanak el új ismereteket, vagy sokkal kreatívabbak.

A nélkülözési kamrában, amint már említettük, a gravitáció léte nem érezhető. Egy ilyen jelenség jótékony hatással lenne az osteoartikuláris rendszerre - az ilyen állapotok az emberi izmok és ízületek ellazulásához vezetnének, ami előnyös lehet az ortopédiai vagy reumatológiai betegségekben szenvedők számára.

Az érzékszervi depriváció segítségével olyan problémákat is próbáltak kezelni, mint a nikotin- vagy alkoholfüggőség, de a depresszió és a szorongásos zavarok is. Az érzékszervi depriváció nikotinizmus kezelésében való alkalmazásának lehetőségével kapcsolatos kutatásokat a múlt században Peter Suedfeld végezte. A résztvevőket két csoportra osztották: az egyik csak érzékszervi deprivációt tapaszt alt, a másikban viszont időről időre üzeneteket sugároztak a dohányzás ártalmasságáról. A tudós által elért eredmények meglehetősen meglepőek voltak – ugyanis mindkét csoport alanyaiban a kísérlet befejezése után jelentősen csökkent a cigarettázási vágy. De hogyan vezetett ehhez az érzékszervi depriváció – ezt nem állapították meg.

Érzékszervi megfosztás: fenyegetés

Úgy tűnik, hogy a világtól való ideiglenes elszakadás csak előnyökkel járhat. Nos, ez a szempont továbbra is meglehetősen vitatható – abból adódik, hogy az ingerek túl hosszú szünete egyszerűen károsíthatja az emberi idegrendszert. Az emberi agy hatalmas mennyiségű információt dolgoz fel – valószínűleg nagyobb mennyiséget, mint amennyit a legfejlettebb számítógépek feldolgoznak. Egy olyan helyzetben, amikor az agy jelentősen csökkentett mennyiségű ingert kap (egyes szerzők szerint a deprivációs kamrában való tartózkodás akár 90%-kal is csökkenti az agy információterhelését), ez az emberi szerv szó szerint elkezd … megőrül unalom. Ekkor jut el odáig, hogy a neurotranszmitterek koncentrációjának legkisebb ingadozása is nagyon erős reakciót vált ki az idegsejtekben. Ez a reakció olyan erős lehet, hogy az érzékszervi deprivációban lévő személy mentális zavarokat tapasztalhat.

Azt, hogy az érzékszervi depriváció a psziché működésének zavaraihoz vezethet, már az első tapasztalatok is bizonyítjákebből a szempontból. Megállapítást nyert, hogy azoknál az embereknél, akik túl sokáig voltak érzékszervi deprivációban, előfordulhat többek között a hallucinációk vagy téveszmék különböző tartalma. Ezen túlmenően ezeknek az embereknek egy része ilyen jellegű problémákkal küzdött egy ideig, miután az érzékszervi megfosztottságból származott. Egyéb lehetséges pszichiátriai problémák, amelyeket a túlzott szenzoros depriváció okozhat depresszió, antiszociális gondolatok vagy viselkedés rendetlensége.

Az érzékszervi megfosztottság a filmművészet világát is érdekelte. Az 1980-as években készült Altered States of Consciousness című film egy tudósról szólt, aki minden lehetséges tudatállapotot ki akart próbálni. Kihasználta többek között érzékszervi deprivációtól - a filmben végül kiderült, hogy a kísérletek eredménye az lett, hogy a férfi az őrület határán találta magát. Az érzékszervi depriváció ilyen negatív ábrázolása volt az oka annak, hogy erre a jelenségre egy másik kifejezést vezettek be, ami a fent említett REST volt.

Megéri tudni

Érzékszervi megfosztás Lengyelországban

Lengyelországban elérhetőek a deprivációs kamrák – ezekkel az eszközökkel az ország nagyobb városaiban, például Varsóban vagy Poznańban is használhatók a foglalkozások. Érdemes kipróbálni ezt a módszert a kikapcsolódáshoz? A leírt lehetséges mentális problémák, amelyek túl hosszú ideig tartó szenzoros depriváció körülményei között jelentkeznek, ijesztőek lehetnek, de a felkínált foglalkozások esetében ennek kockázata meglehetősen alacsony. Ezek az ülések nem tartanak túl sokáig – a külső ingerektől elzárt tartózkodás legnépszerűbb ideje körülbelül 60 perc.

Kategória:

Pszichiátria