Az autonóm rendszer (vegetatív rendszer) számos nagyon különböző folyamatot irányít – többek között a befolyásolja a pulzusszámot, a pupilla állapotát és a légzés sebességét, de felelős az emésztőrendszerben a periszt altikáért is. Az autonóm rendszernek két része van - a szimpatikus rendszer és a paraszimpatikus rendszer -, amelyek ellentétes tevékenysége az emberi test állapotának jelenlegi szükségleteihez igazítása.

Az autonóm rendszer( vegetatív rendszery) a szomatikus rendszerrel együtt alkotja az emberi idegrendszert. Az autonóm idegrendszer felelős olyan jelenségekért, mint a bélhurkok működése, a pupillatágulás és a pulzusszám – vagyis olyan szempontok, amelyeket nem tudatosan irányítunk. A szomatikus rendszer ennek az ellentéte - felelős a tudatos tevékenységek elvégzéséért - ha úgy döntünk, hogy például egy csésze után nyúlunk, a szomatikus idegrendszer felelős ennek a tevékenységnek az irányításáért

Autonóm rendszer: szerkezet

Az autonóm idegrendszernek két része van:

  • szimpatikus idegrendszer (szimpatikus)
  • paraszimpatikus (paraszimpatikus)

Mindkét struktúra egymással szemben működik – amikor a szimpatikus idegrendszer serkenti a szervezet reakcióját, a paraszimpatikus rendszer általában gátolja azt. Az eltérések nemcsak az autonóm rendszer egyes részeinek funkcióit érintik, hanem a bennük működő neurotranszmittereket, valamint a szimpatikus és paraszimpatikus rendszer központjainak elhelyezkedését is.

Mielőtt hozzákezdenénk az autonóm idegrendszer pontos felépítésének tárgyalásához, érdemes megemlíteni egy, az idegrendszer ezen részére jellemző jelenséget. Az autonóm rendszer tekercseinek létezéséről beszélünk. A vegetatív rendszer jellegzetes felépítése a ganglion előtti és a ganglion utáni rostokkal. A szomatikus idegrendszerben az átvitt ingerek közvetlenül az effektorokhoz (pl. izomsejtekhez) jutnak, míg az autonóm rendszerben az idegi inger - mielőtt végleg elérné azt a szerkezetet, amelyre hatni kell - először az autonóm rendszer ganglionjába jut el. pre-ganglionális rosttal, és csak később, a posztganglionális idegroston keresztül ér végül célba.

Szimpatikus idegrendszer:központok és neurotranszmitterek elhelyezkedése

A szimpatikus idegrendszer elsődleges központjai a gerincvelőben helyezkednek el, és a gerincvelő C8 és L2-L3 szintjei között helyezkednek el (azaz a szimpatikus idegsejtek teste a nyaki terminális, ill. ágyéki gerincvelő). Ezekből a struktúrákból a pre-ganglion szimpatikus rostok a test különböző részeire irányulnak, és elérik a fent említett szimpatikus ganglionokat. Vannak többek között a nyaki ganglion (felső, középső és alsó), a stellate ganglion, a mellkasi ganglion, valamint az ágyéki és keresztcsonti ganglion. A szimpatikus ganglionok pólusai, amelyek a gerinc két oldalán húzódnak, intergranuláris idegágakkal összekapcsolva egymással, együtt alkotják a szimpatikus idegrendszer egy elemét, amelyet szimpatikus törzsként ismerünk.

A szimpatikus idegrendszer struktúrái között is számtalan idegfonat található (pl. szívfonat, visceralis plexus vagy alsó és felső hasi plexus), valamint az ún. zsigeri idegek

Érdekes módon a szimpatikus idegrendszer szerkezetei, pontosabban annak különböző ganglionjai, a mellékvese velőt is tartalmazzák. Az autonóm rendszernek is van egy jellegzetes neurotranszmitter-rendszere. A szimpatikus rostok esetében az acetilkolin a ganglion előtti végekben szekretálódik. Az autonóm rendszer ezen részének posztganglionális rostjai viszont főként noradrenalint választanak ki – a különbségek azonban ebben az esetben a verejtékmirigyeket beidegző szimpatikus (acetilkolint választja ki) és a mellékvesékben (amelyek noradrenalint bocsátanak ki a keringésbe, de a különbségek). a mellékvese mag sokkal nagyobb mennyiségben bocsát ki adrenalint.)

Paraszimpatikus rendszer: a központok és a neurotranszmitterek elhelyezkedése

Eközben a paraszimpatikus rendszer felépítése kissé eltér. Központjai nemcsak a gerincvelőben, hanem az agytörzsben is találhatók. A paraszimpatikus rendszer második helyén struktúrái a négy agyideg paraszimpatikus magjában találhatók: az oculomotoros ideg magjában, az arcideg magjában, a glossopharyngealis ideg magjában és a vagus ideg magjában. Ami a gerincvelőt illeti, paraszimpatikus központjai az S2-S4 szegmensekben (a gerincvelő szakrális része) találhatók. A szimpatikus rendszerhez hasonlóan a paraszimpatikus rendszernek is megvannak a maga ganglionjai (beleértve a ganglion ciliárist, a pterygoid palatinus gangliont, a fül gangliont és a submandibularis gangliont), valamint az egyes szerveket elérő plexusokkal és idegekkel.

Az idegimpulzusok átvitele a paraszimpatikus rendszerben hasonló a szimpatikus idegrendszerhez, azaz.a ganglion előtti és utáni rostokon keresztül. A különbség azonban az, hogy melyik neurotranszmitter segítségével küld idegingereket - a paraszimpatikus rendszerben mindkét rosttípusa acetilkolint választ ki.

Autonóm rendszer: a szimpatikus idegrendszer funkciói

A szimpatikus idegrendszert általában az autonóm rendszer azon részének tekintik, amely a szervezet mobilizálásáért felelős. A szimpatikus rendszer működése az emberi cselekvőképesség növelésén alapul - a szimpatikus izgalom hatására a test általában harcra kész. A szimpatikus idegrendszer jelentős stimulálása esetén például a stressz élménye

A szimpatikus idegrendszer által okozott jelenségek a következők:

  • pupillatágulás
  • fokozott pulzusszám
  • fokozott izzadás
  • a szívizomsejtek kontraktilitásának növelése
  • gyorsabb légzés
  • hörgőtágulás
  • vérnyomás emelkedés
  • a gasztrointesztinális periszt altika lelassulása a záróizmok egyidejű összehúzódásával,
  • a hólyag és a húgyvezeték izmainak ellazítása és a hólyagzáróizom összehúzódása,
  • változások a test véreloszlásában (a szimpatikus rendszer a gyomor-bél traktust ellátó erek összehúzásával gátolja a belek vérellátását; a vér eléri a test más részein lévő kitágult ereket, pl. az izmok) ,
  • azoknak a folyamatoknak a serkentése, amelyek során a szervezet energiához jut (a szimpatikus rendszer fokozza a lipolízist, azaz a zsírszövet lebontását, vagy serkenti a glikogenolízist, azaz a glikogén lebontását, emellett a szimpatikus rendszer is fokozhatja a vércukorszintben a hasnyálmirigy inzulinszekréciójának gátlásával)

Autonóm rendszer: a paraszimpatikus rendszer funkciói

A paraszimpatikus rendszer szerepe határozottan ellentétes a szimpatikus rendszerével – a paraszimpatikus rendszer az, amelynek tevékenysége a legintenzívebb relaxációs és pihenési körülmények között. Azok a jelenségek, amelyekhez a paraszimpatikus rendszer hozzájárul:

  • pupillaszűkület
  • szekréció serkentése a nyálmirigyekben
  • lassabb pulzusszám és sejtjeinek csökkent kontraktilitása
  • hörgő lumen szűkület
  • vérnyomásesés
  • az emésztőrendszer ereinek kitágulása, elősegítve az emésztett táplálék felszívódását
  • a periszt altika serkentése az emésztőrendszerben iszáróizmai lazítása
  • a hólyag és az ureter izmainak összehúzódása és a hólyagzáróizom ellazulása
  • a hasnyálmirigy inzulinszekréciójának stimulálása
  • erekció és egyéb, a szexuális izgatottsággal kapcsolatos jelenségek

Autonóm rendszer: a vegetatív rendszer betegségei

A fenti leírásokat figyelembe véve jól látható, hogy mekkora az autonóm rendszer funkcióinak köre. Ez az oka annak, hogy a vegetatív rendszer működését megzavaró különféle folyamatok valójában különböző tünetek megjelenéséhez vezethetnek a betegekben. Az olyan betegségek, mint az impotencia, az ortosztatikus hipotenzió vagy a verejtékezési zavarok (amelyek kivételesen jelentős izzadásban és az izzadás teljes gátlásában állnak), meggyőzhetnek az autonóm rendszer működési zavaráról. Egyéb problémák, amelyek az autonóm rendszer működési zavaraihoz vezethetnek, a szájszárazság, a vizelési zavarok (beleértve a húgyhólyagban történő vizeletvisszatartást és a vizelet inkontinenciát) és az emésztési zavarok (pl. székrekedés)

Az autonóm rendszer struktúráinak károsodását valójában számos különböző betegség okozhatja. A dysautonomia (más néven autonóm neuropátia) leggyakoribb okai a következők:

  • cukorbetegség
  • szklerózis multiplex
  • Parkinson-kór
  • cöliákia
  • többrendszerű leromlás
  • Sjogren zenekara
  • perifériás idegek betegségei

Az autonóm rendszer működési zavara nemcsak a különféle betegségek kialakulása miatt jelentkezhet az emberben, hanem egyfajta természeti jelenség is lehet. Észrevehető, hogy az életkor előrehaladtával az idegrendszer ezen részének működése fokozatosan romlik, és ez az egyik oka annak, hogy az időseknél fokozott a kockázata például az ájulásnak vagy a székrekedésnek.

A szerzőrőlÍj. Tomasz NęckiA Poznańi Orvostudományi Egyetem orvosi karán végzett. A lengyel tenger csodálója (leginkább fejhallgatóval a fülében sétál a partján), macskák és könyvek. A betegekkel való munka során arra összpontosít, hogy mindig meghallgassa őket, és annyi időt töltsön, amennyire szükségük van.

Kategória:

Neurológia