Az alvászavarok a rendellenes alvás időtartamára vagy az alvás közbeni nemkívánatos viselkedésre utalhatnak. Ez egy nagyon súlyos klinikai probléma, amely befolyásolja a beteg mindennapi működését, és néha lehetetlenné teszi a szokásos tevékenységek végzését. Nézze meg, milyen típusú alvászavarok, ismerje meg okaikat és kezeléseiket.

Az alvászavaroka lakosság egyre nagyobb százalékát érintik - a becslések szerint az emberek körülbelül 30%-a szenved különböző típusúalvási problémáktól . A leggyakoribb ilyen betegség az álmatlanság, melynek tünetei a felnőttek felét érinthetik, és körülbelül 10%-uknál diagnosztizálják a krónikus (krónikus) formáját.

Mivel az alvás alapvető emberi élettani szükséglet, amely a szervezet számos fontos funkcióját szabályozza (pl. hatással van a hormonális egyensúlyra, az agyi funkciókra, mint az emlékezés, asszociáció, koncentráció), az alvászavarok jelentős szerepet játszanak. hatással van közérzetünkre és intellektuális fittségünkre a nap folyamán.

A legturbulensebb lefolyásúak, mint például a narkolepszia, jelentősen akadályozhatják a normális működést, vagy akár az egészségvesztés kockázatát is jelenthetik (ez vonatkozik például a somnambulizmus extrém formájára is). De még az epizodikus alvászavarok is, ha nem kezelik időben a káros szokások megváltoztatásával, hosszú távú formává válhatnak, amelyet sokkal nehezebb kezelni.

Alvászavarok - besorolás

Az alvászavaroknak számos osztályozása létezik. Lengyelországban az ICD-10 (a betegségek és egészségügyi problémák nemzetközi statisztikai osztályozása, a WHO által kidolgozott) szerinti osztályozás általánosan alkalmazandó. Az alvászavarokat két típusra osztja:

  • organikus alvászavar (G47)- egy másik mentális vagy szomatikus rendellenesség egyik tünete, pl. alváskezdési és -tartamzavarok, alvási apnoe, narkolepszia és katalepszia;
  • nem organikus alvászavarok (F51)- érzelmi tényezők által okozott különálló rendellenességnek tekinthetők, pl. nem szervi álmatlanság, somnambulizmus, éjszakai rémületek, rémálmok.

Jelenleg a pszichiáterek az alvással összefüggő betegségek osztályozására gyakrabban használják az amerikai alvászavarok nemzetközi osztályozását (ICSD), amelynek létrehozása szinténa szomnológia nevű új tudományterület kezdete. Az ebbe a besorolásba tartozó betegség entitásokelsődlegesésmásodlagos .

.

Másodlagos rendellenességekegyéb mentális és szomatikus betegségeket kísérnek, vagy korábban szedett vegyszerek (gyógyszerek, stimulánsok) következményei.Az elsődleges rendellenességekdiszsomniákra és parasomniákra oszthatók

A Dyssomnieolyan rendellenesség, amely rendellenes mennyiségű vagy minőségű alvással jár. Az alvás lehet túl rövid (álmatlanság), túl hosszú (hiperszomnia) vagy kóros (narkolepszia, zavart alvási-ébrenléti ritmus).

Zparasomniaakkor fordul elő, ha az alvás időtartama normális, de közben nem kívánatos viselkedés lép fel, például a beteg alva jár, rémálmai vannak, alvási bénulásban szenved vagy hirtelen sikoltozni kezd , sír, hadonászott a karjával álmában

A jó éjszakai alvás módjai

Alvási zavarok - típusok és jellemzők

A diszszomniák között a következőket különböztetjük meg:

  • álmatlanság- akkor diagnosztizálják, ha a betegnek problémái vannak az elalvással vagy a hét során 3 éjszakánál hosszabb ideig tartó elalvással. Ha egy ilyen helyzet egy hónapnál tovább tart, krónikus álmatlansággal foglalkozunk. Az álmatlanság leggyakoribb okai a mentális zavarok és betegségek (50-60%), különösen a depresszió és a szorongás. Ez a nyugtalan láb szindróma (RLS) következménye is lehet.
  • hypersomnia- ez túl sok alvás (több mint 9 óra) vagy túlzott álmosság, amely nappal az éjszakai alvás ellenére jelentkezik. A hiperszomnia a depresszió és a túl sok pszichotróp gyógyszer vagy alkoholfogyasztás gyakori tünete.
  • narkolepszia- ez egy több tünetet mutató betegség:
    • alvási roham (a betegnek mindössze 5 percre van szüksége, hogy elaludjon bármilyen helyzetben, még akkor is, ha koncentrációt igényel, pl. beszélgetés közben);
    • kataplexia - az izomfeszültség hirtelen csökkenése, aminek következtében a beteg a földre esik;
    • hallucinációk - nagyon valósághű képek előfordulása alvás közben;
    • alvási bénulás – a teljes test bénultságának érzése, miközben fenntartja a tudatosságot, amely elalvás vagy felébredés során jelentkezik.
  • alvási-ébrenléti ritmuszavarok- a diszszomnia egy fajtája, amely a belső biológiai óra működésének zavarai következtében jelentkezik. Ez abból áll, hogy nincs szinkronizálás a saját alvásritmus és a környezet követelményei között. Gyakran váltakozó időzónák vagy eltolódások okozzák.

A leggyakoribb parasomniák a következők:

  • alvajárás- az ágyon ülve, felkelve sétálva alvás közben tudatosság nélkül
  • álmos mámor- tájékozódási zavar érzése közvetlenül ébredés után, halandzsa, kaotikus mozgások kíséretében, átmeneti kapcsolat hiánya a környezettel
  • éjszakai rémületek- az alvást megszakító erős félelem érzése, amely sikoltozásban, sírásban, néha agresszióban nyilvánul meg
  • rémálmok- nagyon valósághű, félelmet keltő álmok, amelyekre az álmodó még jóval ébredés után is emlékszik. Okozhatják gyermekkori traumatikus élmények vagy poszttraumás stressz-zavarok.

Alvási zavarok - okai

Az alvászavarok más mentális és szomatikus rendellenességek tünete is lehet, például depresszió, kábítószer- és kábítószer-függőség, fájdalomszindrómák, anyagcsere- és endokrin rendellenességek (beleértve a pajzsmirigy-túlműködést). Ezért minden alvásproblémával küzdő személynek át kell vennie egy olyan általános orvosi vizsgálati csomagot, amely alapján megállapítható lesz, hogy a náluk megjelenő rendellenességek másodlagos (más betegségből eredő) vagy elsődlegesek-e.

Az elsődleges alvászavarok leggyakoribb okai a következők:

  • genetikai állapotok- a beteg gyermekkora óta alvászavar tüneteit mutatja, alvása sekély, megszakadt és rövid. Az életkor előrehaladtával, a nem higiénikus életmód és a természetes öregedési mechanizmusok miatt ezek a tünetek súlyosbodnak és krónikussá válnak;
  • pszichofiziológiai okok- nehéz élethelyzettel kapcsolatos, pl. válás, szeretett személy halála, anyagi problémák és egyéb, tartós stresszt okozó helyzetek. Ha a beteg mentális állapota hosszú ideig nem javul, az alvászavarok tartósabbá válnak és krónikus formává válnak;
  • az alváshigiéniai szabályok be nem tartása- a rendszertelen életmód és a káros szokások krónikus alvásproblémák kialakulásához vezethetnek. Azok az emberek, akik különböző időpontokban ébrednek fel és alszanak el, sok időt töltenek az ágyban (pl. olvasnak, tévéznek), későn vacsoráznak, sok időt töltenek mesterséges világítás mellett vagy nem végeznek rendszeres fizikai tevékenységet, különösen veszélyeztetettek előfordulásuk.

Alvási zavarok – diagnózis és kezelés

Az alvászavarok diagnosztizálását a háziorvoshoz kell kezdeni, aki felméri a beteg általános egészségi állapotát és elrendeli az alapvető laboratóriumi vizsgálatokat. Ha a szakember kizárt egy szomatikus betegséget, a következő lépés a látogatása regionális Mentálhigiénés Klinikán

Lesznek kutatások a mentális zavarok kizárására. Csak miután megbizonyosodott arról, hogy az alvásproblémák nem szomatikus vagy mentális betegségből származnak, a páciens fordulhat egy speciális alvásgyógyászati ​​központhoz (a központok listája elérhető a Lengyel Alváskutató Társaság honlapján). Az ilyen létesítményekben nagyon alapos alvásvizsgálatokat végeznek - poliszomnográfiás teszteket, amelyek során többek között Az agy bioelektromos aktivitása (EEG), izomtónus, a beteg éjszakai és nappali aktivitási szintje.

Ha másodlagos álmatlanságot észlelnek, az alvászavarokat az alapbetegség tüneteinek kezelésével kezelik. Például depresszió esetén ez antidepresszáns terápia, pajzsmirigy túlműködés esetén thyreostaticus terápia lesz.

Ha a páciensnél elsődleges alvászavart diagnosztizálnak, a leggyakoribb kezelési módszer a hipnotikumok alkalmazása kognitív-viselkedési pszichoterápiával kombinálva.

Kategória:

Pszichiátria