A görcsösség az izmok problémája, főként a túlzott feszültség és mozgáskorlátozottság miatt. A görcsösség oka lehet idegszöveti sérülések és sclerosis multiplex vagy agydaganat. A görcsösség gyakran komoly probléma, mert súlyos fájdalomhoz vagy mozgási nehézségekhez vezethet.

Spaszticitásegy kifejezés, amely a görögspasticosszóból származik, ami szó szerint "húzást" vagy "húzást" jelent. Ez a rendellenesség az izmokat érinti, és túlzott izomfeszülésből áll, amelyet ellenállás megjelenése kísér, amikor a patológiában érintett izmokkal passzív mozgásokat próbálnak végrehajtani.

Izomműködési zavarok görcsösség formájában különböző korosztályú betegeknél fordulhatnak elő - a probléma alapvetően a gyermekek születésétől fogva megfigyelhető, de lehet későbbi életszakaszban szerzett patológia is. Ez a lehetőség azért van, mert a görcsösségnek számos lehetséges oka lehet.

Spaszticitás: okai

A spaszticitás az izomszövet diszfunkciójaként nyilvánul meg, de az idegszövet zavarai okozzák. A görcsösség okai különböző állapotok, amelyekben az idegrendszer motoros tevékenységek szabályozásában részt vevő elemei károsodnak, mint például: az agykéreg motoros központjai, a cortico-spinalis traktus (azaz az agy közötti idegkapcsolatok). cortex és a gerincvelő) vagy maga a gerincvelő.agy. Általánosságban elmondható, hogy a spaszticitást az ún felső motoros neuron.

Fiziológiás körülmények között az izmok kétféle jelet kapnak: ezek egy része működésre serkenti őket, mások pedig az izomműködést gátolják. Abban a helyzetben, amikor az idegrendszer fent említett részei közül bármelyik megsérül, a kétféle inger közötti egyensúly megbomlik - az izmokat munkára serkentő ingerek kezdenek dominálni, ami végső soron azt eredményezi, hogy a szenzoros ingerek, pl. minimális intenzitású, izomösszehúzódáshoz és görcsösség kialakulásához vezethet.

Fontos

Ez sok különböző állapotban fordulhat előaz agy, a corticalis-gerinc traktus vagy a gerincvelő motoros kéregének károsodása. A görcsösség leggyakoribb okai a következők:

  • sérülés (gerinc vagy fej),
  • vérzik az idegrendszer struktúráiba,
  • sclerosis multiplex,
  • agyi bénulás,
  • központi idegrendszer daganatai,
  • ütés.

Spaszticitás: diagnosztika

A görcsös betegeknél végzett első vizsgálat általában neurológiai vizsgálat. A fent említett eltéréseken kívül a neurológusok más patológiákat is találhatnak a betegeknél, mint például az ínreflexek fokozódása vagy a poliklónikus reflexek jelenléte (pl. lábremegés formájában).

A görcsösséget tapasztaló betegeken végzett egyéb vizsgálatok a probléma feltételezett okától függenek. Például, ha egy beteg fejsérülést szenvedett, vagy fennáll annak a lehetősége, hogy központi idegrendszeri daganat alakult ki, képalkotó vizsgálatoknak vetik alá, például számítógépes tomográfiát vagy mágneses rezonancia képalkotást a fejen. Ha viszont gyanítható, hogy a spasticitás oka sclerosis multiplex lehet, a képalkotó diagnosztika mellett a beteg lumbálpunkciót is végezhet, melynek célja a cerebrospinalis folyadék összetételének összegyűjtése, majd elemzése.

Spaszticitás: kezelés

Ezekkel az izomműködési zavarokkal az a probléma, hogy az idegrendszer görcsösséget okozó károsodása legtöbbször visszafordíthatatlan. A terápiás interakciók megvalósítása azonban spaszticitásban szenvedő betegeknél szükséges, mivel kezelés hiányában fennáll a kockázat, pl. tartós izomkontraktúrák megjelenése és az ízületi és csontszerkezetek kapcsolódó deformációi betegeknél. Ezenkívül a görcsösség jelentős intenzitású fájdalomhoz vezethet, és megnehezítheti a betegek számára az alapvető tevékenységek elvégzését, például a személyes higiéniát vagy az egyszerű mozgást.

A görcsösség kezelése gyakran különféle nehézségekkel jár, azonban az ilyen rendellenességben szenvedő betegeknek soha nem szabad abbahagyniuk a kezelést

A spaszticitás kezelésében elsősorban rehabilitációt és gyógyszeres terápiát alkalmaznak. A fizioterapeutával végzett munka célja a fent említett kontraktúrák és következményeik megelőzése, de a betegek minél nagyobb mozgásképességének biztosítása. A görcsösség gyógyszeres kezelése általában abból áll, hogy a betegek szájon át szednek különféle gyógyszereket, mint pl.baklofen, benzodiazepinek (például diazepam vagy klonazepám) vagy dantrolén. A rendkívül súlyos görcsösségben szenvedő betegeknél lehetőség van speciális pumpák beültetésére, amelyek folyamatosan szállítják a baklofént a gerinccsatorna belsejébe.

A már leírtakon kívül néha sebészeti technikákat is alkalmaznak a görcsösség kezelésére. A betegek botulinum toxin injekciót kaphatnak - ez az anyag megbénítja az izmok aktivitását és csökkenti a görcsösséget. Az ilyen terápia korlátja, hogy az injekció hatása csak néhány hónapig tart – ezt követően, hogy a kezelés hatását továbbra is megfigyelhessük, ismételten be kell adni a betegnek a botulinum toxint. . Lehetőség van más eljárások alkalmazására is, mint például a rizotómia (azaz a görcsösségben érintett izmokat ellátó ideggyökerek levágása). Manapság egyre több kísérlet történik a mélyagyi stimuláció (DBS) technikájának alkalmazására a spaszticitás kezelésében

A szerzőrőlÍj. Tomasz NęckiA Poznańi Orvostudományi Egyetem orvosi karán végzett. A lengyel tenger csodálója (leginkább fejhallgatóval a fülében sétál a partján), macskák és könyvek. A betegekkel való munka során arra összpontosít, hogy mindig meghallgassa őket, és annyi időt töltsön, amennyire szükségük van.

Kategória:

Neurológia