Az osteosarcoma (latinul osteosarcoma) egy rosszindulatú daganat, amely csontszövetből származik. Tudja meg, kinél alakul ki leggyakrabban az osteosarcoma, milyen tünetekkel jár az osteosarcoma, milyen diagnosztikai vizsgálatokat kell elvégezni osteosarcoma gyanúja esetén, és hogyan kezelik az osteosarcomát.

Tartalom:

    1. Osteosarcoma - bevezetés. Csontszerkezet
    2. Osteosarcoma – kockázati tényezők
    3. Osteosarcoma - tünetek
    4. Osteosarcoma - diagnózis
    5. Osteosarcoma - osztályozás. Haladás
    6. Osteosarcoma - kezelés
    7. Osteosarcoma - prognózis

Osteosarcoma( osteosarcoma , latinosteosarcoma ) leggyakrabban fiataloknál diagnosztizálják, különösen serdülőknél az intenzív növekedés időszakában

Bár az osteosarcomák előfordulása viszonylag alacsony (a lengyel lakosságban évente körülbelül 80 új eset), a rákos megbetegedések e csoportját nem szabad alábecsülni.

A csontrendszerből eredő megmagyarázhatatlan betegségek esetén az esetleges daganatos folyamatot mindig ki kell zárni

Az osteosarcomák kezelése általában agresszív és többirányú, és a korai diagnózis növeli a terápia sikerének esélyét.

Osteosarcoma - bevezetés. Csontszerkezet

Mielőtt belevágnánk az osteosarcomák leírásába, vessünk egy rövid pillantást azokra a szervekre, amelyekben ezek a daganatok kialakulnak – a csontokat.

A formából adódóan többféle csonttípus létezik:

  • hosszú csontok
  • rövid csontok
  • lapos csontok
  • különféle csontok

A "csont" név hallatán a legtöbben valószínűleg hosszú csontot képzelnek el. Példák testünk hosszú csontjaira:

  • humerus
  • combcsont
  • sípcsont
  • ulna

Ha már az osteosarcomákról beszélünk, akkor elsősorban a csontok ezen csoportjára fogunk összpontosítani.

Becslések szerint az osteosarcomák 80-90%-a hosszú csontokban alakul ki.

A hosszú csont felépítésében 3 alapvető szerkezet van: a proximális epiphysis, a szár és a distalis epiphysis. A hosszú csontok gyökerei fedettekporcot és ízületi felületeket képez.

Vannak ún aljzatok.

Az epifíziseken belül van még egy nagyon fontos elem: a növekedési porc. A növekedési porc lehetővé teszi a csont hosszirányú növekedését. A növekedési folyamat befejeződése után ez a porc csonttá alakul.

A hosszú csontok az a hely, ahol az osteosarcomák leggyakrabban alakulnak ki.

Közülük különösen meg kell különböztetni a combcsont distalis epifízisét és a sípcsont proximális epifízisét, azaz a térdízület közvetlen közelében elhelyezkedő struktúrákat.

Becslések szerint az osteosarcomák fele a térd területén található.

E daganatok másik viszonylag gyakori helye a humerus. Sokkal kevésbé gyakoriak az axiális csontvázban (koponya, gerinc, medence) vagy a kéz és láb apró csontjaiban található osteosarcomák.

Osteosarcoma – kockázati tényezők

Számos hipotézis létezik az osteosarcomák okait illetően. A daganatok kialakulásának hátterében álló konkrét tényezők még mindig ismeretlenek.

Sok betegnél úgy tűnik, hogy az osteosarcomák kialakulása az ún. növekedési ugrás, azaz a csontok gyors hossznövekedése. Ez a kapcsolat egyszerre átmeneti (csúcs előfordulási gyakorisága az élet második évtizedében), és lokalizált (osteosarcomák alakulnak ki a növekedési porcok közelében).

A nem független kockázati tényező: az osteosarcomák gyakoribbak férfiaknál (gyakorisága 3:2, mint a nőknél).

Idősebb betegeknél osteosarcoma alakulhat ki a már meglévő csontbetegség alapján. Elsősorban a csontdiszpláziák különféle típusairól beszélek, vagyis a csontszövet rendellenes szerkezetével összefüggő betegségekről

Egy másik kockázati tényező az ionizáló sugárzás: a korábban besugárzott csontokban nagyobb a daganatos folyamatok kockázata. A kockázat az elnyelt sugárzás dózisával nő.

Javasoljuk: Sugárbetegség - tünetek, kezelés és hatások

Az is ismert, hogy a genetikai hajlam bizonyos szerepet játszik az osteosarcomák kialakulásában. Eddig számos olyan gén ismert, amelyek mutációi hozzájárulhatnak az osteosarcoma kialakulásának fokozott kockázatához.

Osteosarcoma - tünetek

Az előző részben említett osteosarcomák kialakulásának kockázati tényezői azt mutatják, hogy milyen keveset tudunk ezeknek a daganatoknak a kialakulásáról. Emiatt ezek is elhanyagolhatóakaz osteosarcoma profilaxisának lehetőségei. Emiatt nagyon fontos a szabályok betartása az ún onkológiai éberség.

Jó tudni, hogy az osteosarcoma milyen tünetekkel járhat, és mikor szükséges feltétlenül e rák diagnózisának elmélyítése

  • Csontfájdalom

Az osteosarcoma első és leggyakoribb tünete a csontfájdalom. A betegségek általában egy adott helyen lokalizálódnak. Egy különösen zavaró tünet (az onkológiában "vörös zászlónak" nevezik) az éjszaka fellépő fájdalom, amely felébreszti a beteget az alvásból.

  • A szomszédos lágyrészek duzzanata

Egy másik gyakori tünet a szomszédos lágyrészek duzzanata. A daganat jelentős előrehaladása esetén néha előfordul, hogy a daganat szabad szemmel is látható

Sok más rosszindulatú daganattól eltérően az osteosarcoma ritkán okoz általános tüneteket, például

  • vérszegénység
  • alacsony láz
  • fogyás
  • gyengeség

Hirtelen, erős csontfájdalmat okozhat a kóros törés, amely a csontszerkezetnek a benne kialakuló rák általi meggyengülésének a következménye

Osteosarcoma - diagnózis

Az osteosarcoma diagnózisának első szakasza az anamnézis és a fizikális vizsgálat.

Ahhoz, hogy a csontokban bekövetkező változásokat láthatóvá tegyük, képalkotó vizsgálatokat kell végezni

A képalkotás alapvető típusa a röntgen. Az osteosarcomák röntgenképe heterogén: a képen a csontszövet pusztulási pontjai és felhalmozódása is látható.

Az osteosarcomák röntgenfelvételein jellegzetes tünet az ún. Codman-háromszög, azaz a csonthártya magassága a daganatos infiltrátum közelében.

A röntgenfelvétel lehetővé teszi a patológia vizualizálását, bár mértékének és előrehaladásának alapos felmérése további kutatásokat igényel.

A csontok belsejének (medulláris üregek), valamint a környező lágyszövetek jobb láthatósága érdekében mágneses rezonancia képalkotást végzünk.

A diagnosztika következő szakasza az esetleges áttétes gócok kimutatása

Az osteosarcoma egy rosszindulatú daganat, amely a véráramon keresztül áttétet képezhet.

Becslések szerint a diagnózis felállításakor a betegek körülbelül 15%-ánál vannak képalkotó vizsgálatokon látható áttétek.

Az osteosarcoma hajlamos áttétet képezni a tüdőben, ezért a mellkas röntgen- vagy CT-vizsgálatát is el kell végezni.

Ezenkívül az osteosarcoma diagnózisa azindikáció a teljes csontváz szcintigráfiai vizsgálatára. A szcintigráfia lehetővé teszi más csontokban található daganatgócok megjelenítését.

Bár a képalkotó vizsgálatok gyakran gyanítják az elváltozás rosszindulatúságát, a végső diagnózis csak kórszövettani ellenőrzés után lehetséges. A kórszövettani vizsgálat elvégzéséhez mintát kell venni a betegség által érintett szövetből

Ilyen szakaszt csontbiopszia során nyerünk. A patológus a kapott anyagot speciális kezelésnek veti alá, majd mikroszkóp alatt megvizsgálja. A kórszövettani vizsgálat eredménye lehetővé teszi a diagnózis felállítását és a daganat típusának és stádiumának megfelelő osztályozását.

Osteosarcoma - osztályozás. Haladás

Az osteosarcomák különböző kritériumok szerint osztályozhatók. Az első típusú értékelés a neoplazma szövettani fokozata, az úgynevezett osztályozás.

Az osztályozás választ ad arra a kérdésre, hogy mennyire intenzívek a rosszindulatú daganatok a vizsgált daganat sejtjeiben.

Az osteosarcomák osztályozási skálája négy fokozattal rendelkezik (G1-től G4-ig), ahol a G1 alacsony, a G2 közepes, a G3 és a G4 pedig a magas. Példák bizonyos csoportokhoz tartozó osteosarcomákra:

  • G1 - osteosarcoma
  • G2 - extraosarcoma
  • G3 és G4 - klasszikus, angiosarcoma, kissejtes osteosarcoma

Az osteosarcomák felmérésének második fontos összetevője a klinikai stádium, az ún. színrevitel.

Sok más rosszindulatú daganathoz hasonlóan a TNM osztályozást használják a klinikai stádium értékelésére, a daganat három alapvető jellemzője alapján: a primer tumor mérete (T - tumor), a daganat jelenléte. áttétek a helyi nyirokcsomókban (N - csomópontok) és távoli áttétek (M - metasztázisok)

Az osteosarcomák stádiumát a következő szimbólumok jelölik:

I. T jellemző (tumor mérete):

  • T0 - nincs elsődleges fókusz
  • T1 - az elsődleges fókusz 8 cm-nél nagyobb vagy egyenlő (a maximális méretben)
  • T2 - 8 cm-nél nagyobb elsődleges fókusz (maximális méretben)
  • T3 - egyéb daganatos elváltozások ugyanabban a csontban

II. N jellemző (közeli nyirokcsomók):

  • N0 - nincs áttét a helyi nyirokcsomókban
  • N1 - jelenlévő áttétek a helyi nyirokcsomókban

III. M jellemző (távoli áttétek):

  • M0 - nincs távoli áttét
  • M1 - jelenlegi távoli áttétek

Osteosarcoma-kezelés

Az osteosarcoma kezelése kombinált: mind a daganateltávolító műtét, mind a kiegészítő gyógyszeres kezelés (kemoterápia) fontos.

A sugárterápia a daganatok e csoportjának kezelésében csekély hatékonyságot mutat.

Az osteosarcoma kezelésének alapvető szakasza egy sebészeti beavatkozás, amely a daganat teljes eltávolításából áll, megfelelő egészséges szövettel.

A múltban az osteosarcoma diagnózisa gyakran végtagamputációt igényelt. Napjainkban a rekonstrukciós sebészeti technikák fejlődésének köszönhetően általában lehetséges olyan kevésbé radikális beavatkozásokat végezni, amelyek megmentik a végtagot.

Javasoljuk: Alsó és felső végtag protézis

Az osteosarcoma kezelési rendje a kemoterápia két szakaszát is magában foglalja: neoadjuváns és adjuváns.

  • Neoadjuváns kemoterápia

A neoadjuváns kemoterápiát a műtét előtt adják be, és lehetővé teszi a daganat méretének korlátozását, ezáltal megkönnyítve annak kimetszését. A preoperatív kemoterápiára adott jó válasz szintén kedvező prognosztikai tényező.

  • Adjuváns kemoterápia

Az adjuváns kemoterápiát tumorreszekciós műtét után adják be. Használatának fő célja az ún mikrometasztázisok, vagyis olyan maradék daganatsejtek, amelyek a fő tumortömeg eltávolítása ellenére is a szervezetben maradnak.

Az osteosarcoma kemoterápiájában általában több gyógyszert alkalmaznak kombinációban. A leggyakrabban használt:

  • doxorubicin
  • ciszplatin
  • ifoszfamid
  • etopozid
  • metotrexát

A több gyógyszeres terápianagy a mellékhatások kockázata, ezért a kemoterápiás kezelés alatt álló betegeknél folyamatosan ellenőrizni kell a belső szervek (máj, vese, szív) működését, mivel valamint a csontvelő által okozott károsodott vérsejt-termelés által okozott fertőző szövődmények.

Osteosarcoma - prognózis

Az osteosarcoma prognózisa sok tényezőtől függ, azonban a rák diagnosztizáláskor fennálló stádiuma nagyon fontos.

Ha a betegséget korlátozott stádiumban, még a nyirokcsomókban vagy távoli szervekben kialakuló áttétek megjelenése előtt észlelik, a prognózis sokkal jobb.

Jelenleg használt terápiás séma:

  • preoperatív kemoterápia
  • műtét
  • posztoperatív kemoterápia

lehetővé teszi, hogy az 5 éves túlélési arányt határokon belül elérje60-70%.

Rosszabb prognózis vonatkozik a metasztatikus stádiumban lévő osteosarcomára, valamint a daganat kiújulásának eseteire.

A szerzőrőlKrzysztof BialaziteA krakkói Collegium Medicum orvostanhallgatója, aki lassan belép az orvosi munka állandó kihívásainak világába. Különösen érdekli a nőgyógyászat és a szülészet, a gyermekgyógyászat és az életmódgyógyászat. Az idegen nyelvek, az utazás és a hegyi túrázás szerelmese.

Olvasson további cikkeket a szerzőtől

Kategória:

Onkológia