A kompressziós törések (zúzódásos törések) leggyakrabban sérülések következményei, és általában az alsó mellkasi gerincet (Th10-Th12) és a kezdeti ágyéki gerincet (L1-L2) érintik. Mi más lehet az oka a kompressziós töréseknek. Melyek a csigolyatörés tünetei és hogyan kezelik?

A gerinc kompressziós törésea törés viszonylag gyakori és jellegzetes típusa, amelyben a csigolya összeesik

Gyakran úgy határozzák meg, hogy a csigolya testmagassága 15-20%-kal csökken. Az októl függően a tünetek és a kezelési eljárások tekintetében eltérőek lehetnek.

Kompressziós törések: tünetek

A traumás kompressziós törés fő tünete a hirtelen, erős fájdalom. Álláskor és járáskor általában felerősödik, és megkönnyebbül a fekvés.

Esetenként az összetört csigolyák töredékei eljuthatnak a gerinccsatornába vagy a csigolyaközi üregbe, további neurológiai rendellenességeket, például parézist vagy érzékszervi zavarokat okozva.

Csontritkulás esetén a kompressziós típusú törések sokkal könnyebbek lehetnek. A sérülés energiájának nem kell nagynak lennie - ez megtörténhet például egy kissé nehezebb tárgy hajlítása vagy emelése során.

A csontritkulás okozta csigolyatest-kompressziós törés is lassabb és fokozatos lehet. Ebben az esetben a fájdalom kevésbé súlyos, krónikus lehet, vagy egyáltalán nem jelentkezik.

Jellemző, és néha egyetlen tünet lehet: magasságcsökkenés és alakváltozás (mellkasi kyphosis elmélyülése, görnyedése) - a csigolyatest magasságának csökkenése következtében

  • Osteoporosis Fracture Risk Assessment (FRAX® Calculator)

Kompressziós törések: okai

A csigolyák kompressziós törése elsősorban sérülések miatt következik be. A leggyakoribb törések fenékre ülve (pl. székről) vagy kiegyenesített lábakon fordulnak elő.

Ebben a sérülésmechanizmusban a csigolyák nagy nyomóerőnek vannak kitéve a gerinc hosszú tengelye mentén. Ha a csontok szilárdságát túllépik, a csigolyatestek összeeshetnek és csökkenhetnek a magasságuk.

Törésekrea kompresszió a leggyakoribb az ágyéki és az alsó mellkasi gerincben

Az ilyen típusú törések kockázata szignifikánsan magasabb az oszteoporózisban szenvedő betegeknél, egy olyan betegségben, amelyben a csontok ásványianyag-sűrűsége fokozatosan csökken, ami hajlamosabbá teszi őket a törésekre

Az oszteoporózis jellemzően posztmenopauzás nőknél, ritkábban pedig idősebb férfiaknál alakul ki. A csontritkulás kialakulásának kockázati tényezői a következők:

  • idősebb korosztály
  • női
  • fehér fajta
  • alacsony BMI ( <18kg/m2)
  • dohányzás
  • genetikai hajlam
  • nemi hormon hiány - pl. korai menopauza, korai petefészekfunkció-csökkenés (POF), késői pubertás
  • kalcium és D3-vitamin hiány
  • néhány gyógyszer: hosszú távú glükokortikoszteroidok, nagy dózisú pajzsmirigyhormonok, heparin, epilepszia elleni szerek

Ezenkívül olyan betegségek, mint például:

  • hyperparathyreosis
  • Cushing-szindróma
  • akromegália
  • gyulladásos bélbetegségek
  • RZS
  • ZZSK

A csigolyatestek kompressziós törése is előfordulhat a csontszövet kóros gyengülése következtében, amelyet a gerincben lévő daganatos áttétek okoznak

Kompressziós törések: diagnózis

A kockázati tényezőket figyelembe vevő klinikai kivizsgáláson és a kórelőzményen túlmenően a gerinc normál röntgenfelvétele is elegendő lehet a diagnózishoz

A röntgenképen a kompressziós törésnek kitett csigolyák jellegzetes "ék alakú" formát vesznek fel. Ennek az az oka, hogy az összenyomott csigolyatestek általában az elülső részükön esnek össze.

Kompressziós törések: kezelés

A megfelelő kezelési mód kiválasztását több tényező is befolyásolja, mint például a beteg életkora, a törés jellege, neurológiai rendellenességek jelenléte vagy a csontritkulás együttélése

A kompressziós törés kezelése lehet konzervatív, és a következőket tartalmazza:

  • pihenés
  • a gerinc tehermentesítése és stabilizálása - beleértve az ortopéd fűzők használatát - Jevetta fűző
  • fájdalomcsillapítás
  • rehabilitációs kezelések
  • csontritkulás gyógyszeres kezelése

A sebészeti kezelések közé tartozik:

  • klasszikus stabilizálási módszerek pl. csavarokkal

És főleg csontritkulásos töréseknél használják:

  • vertebroplasztika
  • kyphoplasty

A fenti kétféle eljárás az idegsebészek és az ortopédusok területe. Alacsony invazivitás jellemzi őket. Ezek abból állnak, hogy a törött csontcement magba speciális trokárokat juttatnak be.

Ezeket a kezeléseket röntgen ellenőrzése mellett végezzük, elvégzésükhöz elegendő egy kis bőrszúrás

A betegek gyorsan visszatérnek a fizikai aktivitáshoz, és az esetek túlnyomó többségében a fájdalom intenzitása csökken.

Fő céljaik a stabilizálás, a fájdalomcsillapítás és a szár magasságának helyreállítása (kyphoplastika esetén)

A csigolyaplasztikaáltalában helyi érzéstelenítésben történik (ez csökkenti az általános érzéstelenítés kockázatát más betegségben szenvedő időseknél), de csak stabilizálást biztosít.

A kyphoplasztikában az összeesett kör ballonnal történő "tágításának" elemét is alkalmazzák, ami lehetővé teszi a magasságának rekonstrukcióját. Ehhez azonban általános érzéstelenítés szükséges

Kategória:

Anatómia