Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!

Az interleukinok a citokinek csoportjába tartozó fehérjék. Részt vesznek az immunrendszer sejtjei közötti kommunikációs folyamatban. Mire van szükség az interleukinekre? Mi jellemzi őket?

Az interleukineketfőként leukociták termelik. Sokáig azt hitték, hogy csak ezek a sejtek képesek ezeket a fehérjéket előállítani. Kiderült azonban, hogy más sejtek, például a fibroblasztok és a zsírsejtek is képesek interleukineket termelni.

Ezek a fehérjék különböző immun- és vérképző folyamatokban vesznek részt. Jelző molekulaként működik. A test különböző típusú sejtjei képesek fogadni az interleukinok által továbbított információkat.

Ezeket a vegyületeket 1-től 33-ig terjedő számokkal írják le. Jelenleg több mint 48 interleukint fedeztek fel. A számok közötti eltérés abból adódik, hogy egy szám a névben több egyenlő anyagot is definiálhat.

Mit jelent az interleukin mint citokin?

A citokinek a sejtek közötti kommunikációért felelős fehérjék. Érzékeny kapcsolatrendszert alkotnak, amelyet citokinhálózatnak neveznek. Részt vesznek például olyan állapotok kialakulásában, mint a láz

A citokinek nagyon összetett és széles körű tevékenységgel rendelkeznek. Az ebbe a csoportba tartozó, interleukineket is tartalmazó fehérjék alábbi legfontosabb tulajdonságait sorolhatjuk fel:

  • pleiotróp - egyébként többirányú cselekvés. Ez azt jelenti, hogy egy citokinnek eltérő hatása lehet attól függően, hogy melyik sejtet érinti
  • redundancia - ez azt jelenti, hogy a különböző citokinek azonos hatást gyakorolhatnak egy adott sejtcsoportra
  • szinergizmus - két citokin egyidejű hatása erősebben hat a sejtekre, mint egy
  • antagonizmus - az ellenkező természetű citokinek kölcsönösen kiolthatják egymás hatását. A végső hatást a koncentrációkülönbség határozza meg
  • pozitív visszajelzés – ez azt jelenti, hogy az egyik típusú citokinek serkenthetik mások termelését
  • negatív visszacsatolás - az egyik sejttípus citokintermelése blokkolhatja más sejtek termelését

A citokinek, az interleukinok is, három különböző módon léphetnek kölcsönhatásba:

  • autokrin - vagyis a termelődött anyag hatással van az azt termelő sejtre
  • parakrin - ez azt jelenti, hogy az anyag hatással van a szövetekreaz azt előállító cella közelében
  • endokrin - a sejt által termelt anyag bekerül a véráramba és eljut a távoli szervekbe, amelyeket a
    • érint

Ezek a tulajdonságok arra késztetik a citokineket, hogy a kölcsönös függőségek nagyon érzékeny hálózatát hozzanak létre. Az interleukinok elengedhetetlen részei ennek. Ezeknek a jelzőanyagoknak a koncentrációja szabályozza az immunválaszt.

A citokinek a megfelelő membránreceptorokhoz kötődve hatnak a sejtre. Nagyon magas érzékenység jellemzi őket. Még a jelzőmolekulák alacsony koncentrációja is gerjesztést okoz.

Mi a szerepe az interleukineknek?

Az interleukinok a leukociták közötti információátvitelért felelős citokinek. Alkalmazásukkal a leukociták egyik csoportja befolyásolhatja a másikat.

A leukociták olyan sejtek, amelyek az immunrendszer alapvető alkotóelemei. Feladatuk a mikroorganizmusok és az elh alt sejtek fagocitózisa. Ők felelősek egy specifikus válasz kialakulásáért az antitestek termelésével. Ezenkívül képesek semlegesíteni a szabad gyököket. A leukociták aktivitását az interleukinok szabályozzák

Ebbe a csoportba tartozó legfontosabb anyagok:

  • Interleukin 1
  • Interleukin 2
  • Interleukin 3
  • Interleukin 4
  • Interleukin 6
  • Interleukin 7
  • Interleukin 8
  • Interleukin 10
  • Interleukin 12

Az interleukinok részt vesznek a gyulladás előidézésében. Az interleukin 1 néven ismert vegyületcsoport különösen fontos.

Interleukin 1

Interleukin 1 (IL 1) az a név, amely meghatározza a citokinek egész csoportját, amelyek kulcsfontosságúak a gyulladásos folyamatban. Különböző típusú antigének hatására termelődik. A termelődését serkentő tényezők lehetnek baktériumok, vírusok vagy gombák

Az IL 1 univerzális faktorként működik, serkenti a gyulladásos választ. Arra is képes, hogy a sejteket más gyulladást elősegítő citokinek termelésére serkentse.

Az Interleukin 1 potenciális rákellenes gyógyszer. Használatának intenzív kutatása még folyamatban van. A probléma a pirogén és poszt-gyulladásos aktivitáshoz kapcsolódó erős mellékhatások. Jelenleg nagy reményeket fűznek az interleukin 1 származékokhoz, amelyek rákellenes tulajdonságokkal rendelkeznek, miközben korlátozzák a káros mechanizmusokat.

10 különböző vegyület található interleukin 1 néven. A legfontosabbak a következők:

  • IL-1α
  • IL-1β
  • IL-1γ

Interleukin 2

Az interleukin 2 (IL 2) a legfontosabb serkentő citokina T-limfociták számának növekedése, különösen a citotoxikus tulajdonságokkal rendelkezőké. Ez azt jelenti, hogy az IL 2 közvetve serkenti a vírusokkal és daganatokkal fertőzött programozott sejthalál (apoptózis) folyamatát.

A T-sejtek stimulálása fokozza a felületén az apoptózist serkentő molekulák termelődését

Az Interleukin 2-t a vizsgálatok során rákellenes gyógyszernek tekintették. Az erős mellékhatások azonban kizárták ezt az anyagot a lehetséges terápiás felhasználásból.

Interleukin 3

Az interleukin 3 (IL3) a T-limfociták által termelt citokin, amely a korábban említettekkel ellentétben nem befolyásolja jelentősen a gyulladásos folyamatokat. Fő feladata a vérképzési folyamat serkentése. Ez azt jelenti, hogy az IL3 serkenti a különböző típusú vérsejtek termelődését.

Ez a citokin nem aktív egészséges emberekben. A gyulladásos folyamat során szintje emelkedik. Feladata a vérsejtek termelésének fokozása fertőzésre adott válaszként

Interleukin 4

Az interleukin 4 (IL 4) fontos az allergiás reakció kialakulásának folyamatában. Széles alapú, és az immunrendszer számos sejtjét stimulálja. Bazofilek, hízósejtek és Th2 limfociták termelik.

Jelenléte serkenti a makrofágok és monociták aktivitását. Az IL 4 részt vesz a gyulladásos fókusz kialakulásában. Pozitív hatás a vérképzést serkentő citokinek termelésére. Ezért az interleukin 4 koncentrációjának növekedése serkenti a vérképző folyamatokat.

Interleukin 6

Az Interleukin 6 (IL 6) többirányú hatás jellemzi. Monociták és makrofágok termelik. A termelését serkentő faktorok a gyulladást követő citokinek, különösen az interleukin 1. Az IL 6 közvetlenül és erősen stimulálja a gyulladásos folyamatokat

Ennek az anyagnak a magas koncentrációja azonban korlátozhatja a gyulladás kialakulását. Ennek az az oka, hogy az interleukin 6 visszacsatolásgátló mechanizmuson keresztül blokkolja a gyulladásos citokinek szintézisét.

Az IL 6 pirogén szer. Ez azt jelenti, hogy serkenti a testhőmérséklet emelkedését a gyulladás során. Az interleukin 6 egyéb funkciói közé tartozik a T-sejtek aktiválása és a B-sejtek differenciálódásának stimulálása.

Interleukin 7

Az interleukin 7 (IL 7) részt vesz a szervezet HIV-re adott válaszában. Serkenti a citotoxikus limfociták differenciálódását. Ezek az immunegységek serkentik a vírussal fertőzött sejtek apoptózisát vagy öngyilkosságát.

Interleukin 8

Az interleukin 8 (IL 8) egy citokin, amely serkenti az immunsejtek migrációját a szervezetben. Ez azt jelenti, hogy serkentia T-limfociták, neutrofilek és monociták mozgása és terjedése. Ez a cselekvés védekező jellegű. Az IL 8 serkenti a hisztamin felszabadulását a bazofilek által. Ez a folyamat allergiás reakciót vált ki.

Interleukin 10

Az interleukin 10 (IL 10) ellentétes a korábban leírt citokinekkel. Fő feladata a gyulladásos folyamat blokkolása. B-limfociták, makrofágok, dendritikus sejtek és Treg limfociták termelik.

Az IL 10 a gyulladásos folyamatok szabályozására szolgál a szervezetben. Egyes baktériumok és vírusok képesek serkenteni az interleukin 10 termelődését. Így blokkolják szervezetünk immunválaszát, így növelik túlélésüket.

Interleukin 12

Az Interleukin 12 (IL12) egy IL10 antagonista. Ez azt jelenti, hogy blokkolja gyulladáscsökkentő hatását. Feladatai közé tartozik a monocita makrofágok és NK-sejtek aktiválása. Serkenti az interferon termelődését

Az interleukin 12 szintézise különböző típusú kórokozók hatására megy végbe.

Interleukinok és autoimmun betegségek

Az interleukinok felelősek az immunrendszer aktív megőrzéséért. Az autoimmun betegségek esetében azonban e citokinek némelyikének emelkedett szintjét figyelték meg. Ez azt jelzi, hogy az interleukinok részt vesznek ezen rendellenességek patomechanizmusában.

Az interleukin 18 fiziológiai szerepet játszik a kórokozókra adott válaszok létrehozásában. Azonban nagyon erős gyulladásos reakciókat képes kiváltani. Ennek a citokinnek az aktivitásában fellépő zavarok szerepet játszanak az autoimmun betegségek kialakulásában. Ilyen például az 1-es típusú cukorbetegség, a sclerosis multiplex és a pikkelysömör.

Egy másik példa lehet az interleukin 15. Olyan élettani funkciót lát el, amely megvéd a betegségek kialakulásától. Tevékenysége potenciálisan felhasználható a rák kezelésében.

Az interleukin15 túlzott aktivitása jelenleg az autoimmun betegségek patogeneziséhez kapcsolódik. Kifejezésének zavara az alábbi betegségekben figyelhető meg:

  • szisztémás lupus erythematosus
  • pikkelysömör
  • gyulladásos bélbetegségek
  • szklerózis multiplex
  • rheumatoid arthritis

Folyamatban van az interleukin 15 aktivitását blokkoló monoklonális antitestek kutatása, amelyek felhasználhatók ezen betegségek kezelésében.

Az interleukinok hatása a transzplantátum kilökődésére

Valószínűleg az IL15 is részt vesz a transzplantátum recipiens szervezet általi kilökődésének mechanizmusában

Korábban említettükEzzel szemben az interleukin 10 ellentétes hatást fejt ki, és a transzplantáció utáni immunválasz blokkolására használható.

Az interleukinok hatása a transzplantátum kilökődésére

Az interleukinok számos betegség elleni védekezési mechanizmusban vesznek részt. Tevékenységük zavarai jelentősen hozzájárulnak az autoimmun betegségek kialakulásához. A modern tudomány még mindig tanulmányozza ezeket a folyamatokat.

A terápiás potenciált mindkét anyag bizonyítja, amelyek blokkolják és növelik az interleukinek aktivitását. Az új gyógyszerek megtalálásának legnagyobb kihívása a mellékhatások csökkentése.

A szerzőrőlSara Janowska, MA gyógyszerészA Lublini Orvostudományi Egyetemen és a Białystoki Biotechnológiai Intézetben interdiszciplináris doktori tanulmányokat folytató PhD hallgató a Lublini Orvostudományi Egyetemen és a Biotechnológiai Intézetben. Mesterdiplomát szerzett a gyógyszerbotanika szakterületén húsz mohafajból nyert kivonatok antioxidáns tulajdonságairól. Jelenleg kutatómunkája során új rákellenes anyagok szintézisével, tulajdonságaik rákos sejtvonalakon történő vizsgálatával foglalkozik. Két évig gyógyszerészmesterként dolgozott egy nyitott gyógyszertárban.

A szerző további cikkei

Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!

Kategória:

Immunrendszer