Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!

A B limfociták az emberi immunrendszer sejtjei, amelyek az ún. fehérvérsejtek (leukociták). A B-limfociták fő feladata, hogy védekező antitestek termelésével megvédjék szervezetünket a fertőző ágensekkel szemben. A B-limfociták immunmemóriasejtekké is képesek átalakulni, aminek köszönhetően a kórokozóval való ismételt érintkezés során gyors és hatékony védekezési reakciót váltanak ki. Tudja meg, hol keletkeznek a B-limfociták, hogyan megy végbe az érésük, és hogyan látják el immunfunkcióikat? Mi a B-sejtek normál koncentrációja a vérben?

Az emberi immunrendszer mechanizmusai

Az emberi immunrendszer védekező mechanizmusai két fő csoportra oszthatók: veleszületett és szerzett. A veleszületett immunitás az első védelmi vonal a kórokozókkal szemben – így reagálunk minden fertőző ágensre, amely meg akar támadni minket.

A veleszületett immunitás sejtjei elsősorban gyulladások előidézésével foglalkoznak, melynek feladata a fenyegetés okának megszüntetése. A gyulladás jellegzetes tünetei közé tartozik a hőmérséklet emelkedése, a véráramlás helyi fokozódása, duzzanat és fájdalom. Egyéb korai immunválasz mechanizmusok is:

  • szoros kapcsolatok az epidermisz sejtjei és a nyálkahártya között, megakadályozva a mikroorganizmusok behatolását
  • természetes védekezőrendszer, például köhögés, könnyezés, tüsszögés vagy hasmenés gyomor-bélrendszeri fertőzés esetén
  • baktériumölő anyagok jelenléte a bőr felszínén
  • sósav kiválasztását a gyomor parietális sejtjei
  • a bőrfelület és a nyálkahártyák tartós kolonizációja a természetes mikroflóra által

A veleszületett immunválasz nagyon fontos a szervezet kórokozókkal szembeni védekezésének korai szakaszában. Sajnos sok esetben ez elégtelen marad. Ekkor immunrendszerünk a második védelmi vonalhoz – a szerzett immunitáshoz – nyúl.

A szerzett immunitási mechanizmusok sokkal hatékonyabbak a fertőzések elleni küzdelemben. Hatékonyságuk titka abban rejlik, hogy specifikus választ generálnak, azaz minden kórokozótípusra egyedileg szabják. Olyan sejtek, amelyek ilyen "testreszabott"védelem, vannak limfociták.

A limfociták képesek pontosan felismerni a fertőző ágenst, kiválasztani a leghatékonyabb fertőzésellenes választ, és „elmenteni” az immunmemóriában. Ez még gyorsabbá és hatékonyabbá teszi az ugyanazon kórokozóra adott ismételt választ.

Az immunológiai memória jelenségének megismerése lehetővé tette a fertőző betegségek elleni védekezés egyik leghatékonyabb módszerének, a megelőző védőoltásoknak a feltalálását

B limfociták - a képződés és érés folyamata

Az emberi limfociták két csoportra oszthatók, amelyek érési folyamatuk és funkciójuk szerint különböznek egymástól. Megkülönböztetjük őket:

  • T-sejtek
  • B cella

A csecsemőmirigyben érő T-sejtek a fő sejtjei az ún. válaszoksejtes immunrendszer . A sejtes immunitás mechanizmusai elsősorban az emberi sejtekbe behatoló kórokozók (pl. vírusok) elleni küzdelemmel foglalkoznak.

B limfociták részt vesznek a második típusú specifikus válaszban - az únhumorális immunitás . Feladatuk olyan antitestek előállítása, amelyek lehetővé teszik az extracelluláris kórokozók (pl. a legtöbb baktérium) elpusztítását.

A B-sejtek képződésének helye a csontvelőben van. A fiatal B-limfociták megtanulják, hogy helyesen különbséget tegyenek saját és idegen struktúráik között. Ahhoz, hogy egy B-sejt a csontvelőből a véráramba kerüljön, képesnek kell lennie a kórokozók kimutatására, és a szervezet saját sejtjeit is el kell viselnie. Ellenkező esetben autoimmun betegségek léphetnek fel, vagyis olyanok, amelyekben az immunrendszer megtámadja saját szöveteit annak következtében, hogy azokat idegenként ismeri fel.

A csontvelőből való kilépés után a B-sejtek a perifériás limfoid szervekhez jutnak. Ezek közé tartozik a lép és a nyirokcsomók. Ezeken a helyeken a B-sejtek folyamatosan találkoznak idegen antigénekkel ("címkékkel", amelyek felismerik a mikrobákat).

Egy ilyen marker felismerése a B limfociták aktivációjához vezet, majd szaporodni kezd, ami a fertőzés során a nyirokcsomók megnagyobbodásában nyilvánul meg. Ahhoz, hogy a B-limfocita betöltse célfunkcióját, azaz egy adott kórokozóra specifikus antitesteket termeljen, át kell jutnia az érés utolsó szakaszába.

A végső differenciálódás során a B-limfocita kétféle sejtté alakulhat át:

  • plazmocita (plazmasejt), melynek feladata nagy mennyiségű antitest (immunglobulin) előállítása
  • memória B limfocita, azaz egy adott típusú kórokozóról információt tároló sejt. Memória B limfocita a felülvizsgálat soránEzzel a mikroorganizmussal való érintkezés után gyorsan átalakul plazmocitává, és specifikusan ellene irányuló antitesteket termel.

A B limfociták aktivitása és funkciói

Most, hogy tudjuk, hogyan érnek fel a B-limfociták funkcióik ellátására, nézzük meg közelebbről a szervezetben végzett tevékenységeiket. A B-limfociták legfontosabb funkciói a következők:

  • antigén bemutatása

A B-limfociták nemcsak saját védekező tevékenységüket végzik (antitestek termelésével), hanem segítik az immunrendszer más sejtjeit az idegen mikrobák felismerésében. Ezt a tulajdonságot antigén prezentációnak nevezik (antigén=a mikroorganizmus "címkéje").

Amikor egy B-limfocita felismer egy "behatolót", annak egy töredékét a felszínéhez rögzíti, és megmutatja más immunsejteknek, jelezve, hogy meg kell semmisíteni. Ennek köszönhetően lehetőség nyílik többirányú védekezési mechanizmusok aktiválására

  • citokintermelés

A citokinek kis fehérjemolekulák, amelyek jeleket hordoznak a kórokozók inváziójáról. A citokintermelés hirtelen megnövekedése „riasztást” állít fel az immunrendszer számára, és sejtjei aktiválásához vezet. Bizonyos típusú citokinek termelése lehetővé teszi az immunválasz átváltását az adott helyzetben legszükségesebbre (pl. antibakteriális, vírusellenes vagy parazitaellenes).

  • antitestek (immunglobulinok) termelése

Az érett B-limfociták egyedi jellemzője az antitest termelés.Az antitest egy olyan fehérjetípus, amely speciálisan egy adott kórokozóhoz adaptálódott, hogy semlegesítse azt. Egy fertőző ágens (baktérium, vírus vagy extracelluláris parazita) már nem veszélyes az antitesttel kombinálva. Könnyű célpontjává válik az immunrendszer sejtjei számára (pl. tápláléksejtek), amelyek aztán felismerik és semlegesítik.

A B limfociták 5 osztályú immunglobulinokat képesek termelni:

  • IgM - ezek a B limfocita válasz legkorábbi fázisában képződő antitestek, bár nagyon gyorsan képződnek, de nem túl specifikusak. Az IgM antitestek jelenléte a vérben azt jelzi, hogy a szervezet nemrégiben érintkezett a szervezettel.
  • IgA - egyfajta antitest, amely fontos szerepet játszik a kórokozókkal való közvetlen érintkezés helyén. Az IgA immunglobulinok az emésztőrendszerben, a légzőrendszerben és az urogenitális rendszerben a nyálkahártyák felületére választódnak ki.
  • IgE – ezek a fő antitestek, amelyek részt vesznek az allergiás reakciókban. Az IgE antitestek jelenléte a vérben bizonyos allergének ellen allergiás rhinitis tüneteit okozhatja,allergiás kötőhártya-gyulladás vagy bronchiális asztma ezzel az allergénnel való érintkezéskor. Az IgE antitestek a fő antitestek, amelyek felelősek a paraziták elleni küzdelemért.
  • IgD – ez az antitestek legkevésbé ismert osztálya, amely folyamatosan jelen van a B-limfociták felszínén
  • IgG – ezek a leghatékonyabb antitestek. A legérettebb humorális válaszban keletkeznek, és a legjobban illeszkednek a kérdéses kórokozóhoz. Az IgG antitestek koncentrációja a vérben a legmagasabb az összes típusú immunglobulin közül.

B-limfociták - normál vérkoncentráció

A legtöbb rutin vérvizsgálat során az összes limfocitát (B és T) együtt mérik.

A limfociták normál koncentrációja 1000 és 5000 között van 1 μl vérben.

A limfociták százalékos aránya a teljes fehérvérsejt populációban szintén fontos. A limfocitáknak az összes leukociták 20-45%-át kell kitenniük

A limfociták számának növekedése (limfocitózis) a főként vírusok által okozott fertőzéseket és fertőzéseket kíséri. Ezeknek a sejteknek a daganatos növekedése kevésbé gyakori oka lehet a limfociták feleslegének. A limfocitózis a krónikus gyulladás tünete is (például autoimmun betegségek esetén).

A limfociták számának csökkentését limfopéniának nevezik. A limfopéniát különböző típusú immunhiány okozhatja. Néha a limfociták számának csökkenését olyan gyógyszerek (vagy egyéb anyagok) szedése okozza, amelyek rontják a csontvelő működését és megakadályozzák az elegendő limfocita képződését.

B-limfocita diszfunkció

A B-limfociták kóros aktivitásával összefüggő betegségek között számbeli és működési zavarokat különböztethetünk meg. Mind a B-limfociták hiánya, mind a túlzott mennyisége negatív hatással lehet egészségünkre.

Egyes betegségekben a B limfociták megfelelő koncentrációban vannak jelen, de nem működnek megfelelően. Ez a helyzet például olyan autoimmun betegségekben, amelyekben a B-sejtek helytelenül „elutasítják” a szervezet saját szöveteit.

  • humorális immunhiányok

A veleszületett humorális immunhiányok olyan betegségek, amelyek a B-limfociták számának csökkenésével vagy az antitesttermelés jelentős károsodásával járnak. Általában már gyermekkorban megjelennek az immunhiány első tünetei: visszatérő fertőzések és nehezen kezelhető krónikus fertőzések. Példák a veleszületett humorális immunhiányokra:

  • Bruton-kór , mely a B-limfociták érésének zavarával jár.B-limfociták nyomai a vérben, gyakorlatilagnem található antitest
  • gyakori változó immunhiány (CVID) , amelyet az antitestek szintjének csökkenése és a daganatos, allergiás és autoimmun betegségek együttélése jellemez
  • hiper-IgM szindróma , amelyet a nem-IgM antitestek képződésének hiánya okoz. Az IgA, IgE és IgG immunglobulinok jelentős hiányosságai vannak

Sajnos az ok-okozati humorális immunitás kezelésére eddig semmilyen módszert nem fejlesztettek ki. A terápia alapvető módja a betegek folyamatos donortól származó antitestekkel történő beadása (ún. immunglobulin szubsztitúció)

  • autoimmun betegségek

A csontvelőben a B-sejtek érésének egyik kulcsfontosságú szakasza az ún. negatív szelekció. Lényege, hogy "megtanítja" a B-limfocitákat felismerni az idegen antigéneket, és kiküszöbölni azokat, amelyek saját sejteiket kórokozóként ismerik fel.

A B-limfociták saját antigénekkel szembeni toleranciájának elvesztése az egyik oka az autoimmun betegségeknek. A B limfociták ekkor kezdik termelni az únautoantitestek , azaz a szervezet saját sejtjei ellen irányuló antitestek. Példák a kóros B-sejt aktivitással összefüggő autoimmun betegségekre:

- sclerosis multiplex

- rheumatoid arthritis

- szisztémás lupus erythematosus

  • B-sejtes hiperplázia

A B-limfociták fejlődésük bármely szakaszában kikerülhetnek a szervezet természetes kontrollmechanizmusai alól, és ellenőrizhetetlenül szaporodni kezdhetnek. A B-limfociták neoplasztikus proliferációja a következő formákban fordulhat elő:

  • limfómák (amelyekben a rákos sejtek főként a nyirokcsomókat érintik)
  • leukémia (amelyben a rákos sejtek a csontvelőben és a vérben találhatók)

A B-limfocitákból származó leggyakoribb daganatok (az érés különböző szakaszaiban):

  • akut limfoblasztos leukémia
  • krónikus limfocitás leukémia
  • Hodgkin limfóma
  • follikuláris limfóma

Ezen a ponton érdemes megemlíteni még egy rákot – a myeloma multiplexet. Ez a fajta rák a plazmociták ellenőrizetlen szaporodásából áll, amelyek hatalmas mennyiségű specifikus antitestet (úgynevezett monoklonális antitestet) termelnek.

A szerzőrőlKrzysztof BialaziteA krakkói Collegium Medicum orvostanhallgatója, aki lassan belép az orvosi munka állandó kihívásainak világába. Különösen érdekli a nőgyógyászat és a szülészet, a gyermekgyógyászat és az életmódgyógyászat.Az idegen nyelvek, az utazás és a hegyi túrázás szerelmese.

Olvasson további cikkeket a szerzőtől

Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!

Kategória:

Immunrendszer