Az önkéntesek nemzetközi napja december 5-e. Az önkéntesek segítenek másokon, és nem akarnak érte semmit. Ott jelennek meg, ahol szükség van rájuk. Mindenki lehet önkéntes! Szóval talán te is úgy döntesz majd, hogy odaadod magad másoknak?

Tartalom:

  1. Önkéntesség – hol van a legtöbb „segítőnk”?
  2. Az önkéntesek nemzetközi napja – december 5.
  3. Önkéntes – meg kell tudni osztani
  4. Önkéntesség – minek? Mindig van valaki, aki a segítségünkre vár
  5. Önkéntesség – mindig voltak, akik segítettek
  6. Önkéntesség, szponzoráció
  7. Önkéntesség: divattá válik a segítségnyújtás
  8. Önkéntes kártya

Önkéntesség – hol van a legtöbb „segítőnk”?

Norvégia az az ország, ahol a legtöbb ember önként vállal munkát másoknak és különféle szociális intézményeknek. A lakosság csaknem fele árvaházakban, hospices-ben, kórházban, jótékonysági ponton, állatmenhelyen, egyesületben, alapítványban és civil szervezetben tevékenykedik.

Csak minden tizedik lengyelünk van, aki a közelmúltban tett valamit másokért, vagy vett részt jótékonysági akciókban. Szerencsére vannak emberek, akiknek a szívét könnyen megérinti mások nyomorúsága. Ilyenkor önzetlenül áldozzák idejüket, készségeiket és gyakran pénzüket.

Az önkéntesek nemzetközi napja – december 5.

December 5-én ünneplik világszerte az önkéntesek nemzetközi napját. Lengyelországban csaknem 11 millióan segítik önként rászoruló honfitársaikat, vagyis hazánk minden harmadik lakosa. Már most igazi trendről beszélhetünk, ami ráadásul az ünnepi szezonban is erősödik.

Önkéntes – meg kell tudni osztani

Maga az „önkéntes” szó vagy latinul voluntarius azt jelenti, hogy önkéntes, önkéntes. Az önkéntes részvétele tehát önkéntes, és az ő akaratából fakad, nem pedig bizonyos normákból vagy parancsokból. Ez lehet egyéni tevékenység vagy csoporton belül szakmailag szervezett tevékenység. A fő jellemző, amely megkülönbözteti az önkéntest a bérmunkástól, a pénz nélküli motiváció. Amikor a tetteik indítékairól kérdezik, az önkéntesek azt mondják, hogy mindenki a saját helyében tenné ezt, amit meg kell osztaniaaz időddel és a képességeiddel, de legfőképpen önmagaddal.

Mert az önkéntesség az emberi lény egyik legnemesebb hozzáállása. Ez mások javára végzett szolgálat, a felebarát sorsáért való törődés, a legrászorultabbak érdekében végzett munka. Ez olyan, mint önmagad ajándéka. Manapság az ilyen személyt leggyakrabban altruistának vagy egyszerűen társadalmi aktivistának nevezik. Idejét teljesen idegen embereknek szenteli, mert nem elégszik meg azzal, hogy családja, szomszédai és barátai segítsen. Oldalról úgy tűnhet, hogy az önkéntes nem csinál semmit. És ez nem igaz.

Minden nap megérintve a nyomorúságot és szenvedést, az ember megváltozik és gazdagodik, elkezdi értékelni azt, amit ő maga kapott az élettől. És néha annyira belekeveredik, hogy nemcsak az értékvilágát, hanem az egész életét is megváltoztatja. Elég csak megnézni Jurek Owsiak vagy Janina Ochojska tevékenységét. Másrészt kezd divatba jönni az önkéntesség, főleg a fiatalok körében. Ezt a fajta divatot érdemes követni, és bár furcsának tűnhet, érdemes az önéletrajzba beírni az önkéntesség terén szerzett tapasztalatait.

A munkáltató számára ez azt jelenti, hogy valaki tudja, hogyan kell beosztani az idejét, csoportban dolgozik, könnyen felveszi a kapcsolatot, szeretne új dolgokat tanulni és érzékeny a szociális problémákra

Önkéntesség – minek? Mindig van valaki, aki a segítségünkre vár

Egyáltalán nem könnyű eldönteni, hogy részt vesz-e az önkéntességben. Leggyakrabban a következő kérdéseket tesszük fel magunknak: alkalmas vagyok-e egyáltalán erre a szerepre, megfelelő képességekkel és nem túl sok éves vagyok-e, és ami a legfontosabb - lesz-e elég időm? Mert önkéntes az, aki időnként vagy szisztematikusan segít, például hetente egyszer ugyanabban az időben? Néha ezek a megoldatlan kétségek késztetnek bennünket arra, hogy ne mozduljunk el.

És mégis bárki lehet önkéntes, aki akar. Csak nem mindenhol. Csak hozzá kell igazítania képzettségét és hajlamait azokhoz a helyekhez és emberekhez, akik között működni fogunk. Ilyenből pedig van bőven, mert mindig van valaki, aki a segítségünkre várja. És sok tevékenységet lehet végezni: a betegek gondozásától a vásárok szervezéséig és a jogi tanácsadásig. A munka típusa a választott szervezettől és képességeitől függ.

Tegyen fel magának néhány kérdést. A rájuk adott válaszok segítenek a döntésben. Az állandó vagy rövid távú egyéni vagy csoportos önkéntességet részesíti előnyben, például olyan tevékenységekben való részvételt, mint a vásárlások összepakolása vagy az emberek egyszeri szállítása? Érdemes azt is végiggondolni, hogy kivel könnyebb kapcsolatot teremteni: gyerekekkel vagy idősekkel? És végül, mit szeretnél önkéntesként csinálni, például segíteni a kisgyermekeknek a tanulásban, a fogyatékkal élők gondozásában, irodai munkában, esetleggondoskodni az állatokról?

A második lépés az egyesület kiválasztása és az első találkozás az önkéntes munka koordinátorával. Ő az a személy, aki mindenbe bevezet, és elmagyarázza az előtted álló feladatokat. Fontos, hogy probléma esetén kihez kell fordulni, és ha fáradtnak érzi magát, akár véglegesen, akár egy időre feladhatja az önkéntes szolgálatot. Mert az önkéntesség nem olyan kötelezettség, amelyet életed hátralévő részében magadra vállalsz.

Az önkéntesség nem mindenkié, és a cselekvési hajlandóságnak nem a divatból vagy a múzsából kell fakadnia, hanem a mélyebb indítékokból és a tenni akarásból. Néha túl nehéz lehet.

Szakértő szerintAnna Jankowska-Drabik, a tartalomprogramok koordinátora, Jolanta Kwaśniewska „Kommunikáció akadályok nélkül” alapítványa

Szívből jövő önkéntesség

Vannak szerencsétlenségek, amelyek derült égből villámcsapásként hullanak az emberekre. Ez volt a helyzet nemrégiben, amikor Lengyelországot árvíz sújtotta. Sok ember egész életének örökségét tönkretette. Sok család az átlagember számára elképzelhetetlen stresszt élt át. Ugyanakkor ezek közül az emberek közül sokan a legjobb ellátásban részesültek abban az időben. Ez nem jöhetett volna létre önkéntesek nélkül – különböző nemű, korú, iskolai végzettségű és társadalmi státuszú emberek, akik az első pillanattól fogva a leginkább rászorulók megsegítésére vállalkoztak. Közös volt bennük az a hajlandóság, hogy jó irányba változtassák a valóságot, segítsenek a gyengébbeken, különösen a sorstól szenvedőkön. Az ilyen önkéntesek és az emberi szív szükségleteiből fakadó önkéntesség lehetővé teszi, hogy reménnyel tekintsünk a jövőbe

Önkéntesség – mindig voltak, akik segítettek

Hazánk történetében látható, hogy mindig is voltak önkéntesek, emberek, akik önzetlenül segítettek másokon, de régebben ez legtöbbször titokban történt. Csak a 19. századtól váltak láthatóbbá az önkéntesek. Leggyakrabban nők voltak, akik segítettek a sebesültek ellátásában a kórházakban. Abban az időben az ilyen tevékenységeket a hazaszeretethez kapcsolták, mint a második világháború idején.

Hazánkban a kommunizmus bukása után kezdtek kialakulni olyan egyesületek, amelyek különböző hátterű emberek támogatását és aktivizálását szervezték. Ekkor jelentek meg az önkéntességre vonatkozó első rendelkezések az önkéntes munka szabályait szabályozó jogszabályokban. 2003 óta van hatályban Lengyelországban a közhasznú és önkéntes munkáról szóló törvény, amely az önkéntest olyan személyként határozza meg, aki önkéntesen és anyagi juttatások nélkül nyújt szolgáltatásokat a segítségre szorulóknak.

Önkéntesség, szponzoráció

Az önkéntesség fontosságát bizonyítja, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete 10 évvel ezelőtt2001-et az önkéntesség világéveként ünnepelték. Itt van a Nemzetközi Önkéntes Nap is, amelyet december 5-én ünnepelünk Lengyelországban is. Nyugaton az önkéntességnek más arca is van. Népszerűek ott a világi kirándulások, de nem műemlékeket nézni és a kilátásban gyönyörködni, hanem afrikai falvakban dolgozni, vagy betegek sebeit a bokorban kezelni, iskolákat szervezni azerbajdzsáni gyerekeknek, megtisztítani a hegyi ösvényeket és trópusi erdőket telepíteni ill. a veszélyeztetett állatfajok védelme.

Az emberek csak mennek nyaralni, összepakolják a csomagjaikat és elmennek egy másik országba. Leggyakrabban hosszú távú utakról van szó, bár néha vannak több hetes utak is. Az egyesület fizeti egy ilyen önkéntes utazását és megélhetését.

És állítólag a képességeitől függően kell cselekednie. Nyugat-Európában létezik még valami, amit önkéntességnek neveznek, vagyis az utazást a rászorulók megsegítésével ötvözik. Egyes szervezetek így vonzzák az önkénteseket, jó szállodát, étkezést, városnézésre, kikapcsolódásra szánt szabadidőt biztosítva számukra, cserébe napi 3-4 óra munkát igényelnek. Nálunk még nem népszerű az önkéntesség, de a kellemesnek és a hasznosnak ez a fajta kombinációja egyszer biztosan eljön hozzánk is.

Korábban a "jótevő" kifejezés volt, majd felváltotta az "adó" és a "védnök". Most a szponzoráció korszaka van, vagyis a promóció hatékony formája, de a különböző jótékonysági akciókkal is formálja a cég arculatát. A különbség az, hogy a mecénás támogatja, rejtve marad, vagy nem teszi közzé tetteit.

Önkéntesség: divattá válik a segítségnyújtás

Ennek ellenkezője a helyzet a szponzorral. Erről éppen ő maga és egy szponzor segítségével tájékoztatja a közvéleményt. Hogyan kapcsolódik ez az önkéntességhez? És hogy a cégek egyszeri vagy hosszú távon finanszírozzanak különféle jótékonysági projekteket, és egyben megfelelő képet alkossanak a cégről. Ez mindkét fél számára előnyös – szponzorált és szponzorált. Ennek eredményeként az számít, hogy ez egyszerűen a mások segítésének hasznos formája.

Egyre több cég vesz részt jótékonysági projektekben, például a BOŚ környezetvédelemmel, oktatással, egészséges életmóddal kapcsolatos tevékenységeket anyagilag támogatja, a Nałęczowianka, amely az árvízkárosultakat segíti, vagy a Cisowianka, aki egy szudáni kút építésére gyűjt pénzt , ivóvízhiányban szenved . A Danone viszont évek óta segíti az alultáplált gyerekeket a „Oszd meg az étkezésed” program keretében, a McDonald's pedig jótékonysági kampányokat szervez és pénzt gyűjt, amit aztán a beteg gyerekek felhasználnak.

A jelenlegi alkalmazottakon kívül a TP SA önkéntességi programot működtető alapítványban dolgoznakazokat is, akik nyugdíjba vonultak a cégtől - gondozzák a nemzeti emlékhelyeket és segítsenek a nehéz helyzetbe került embereken. A PricewaterhouseCoopersnél van egy Podaruj się nevű alapítvány. Tevékenysége nem csupán anyagi vagy anyagi segítségnyújtás a társaság költségvetéséből

Az Alapítvány folyamatosan bevonja munkatársait az együttműködésre. Van, akinek több, másoknak kevesebb ideje jut rá, van, aki szívesen tanácsot ad a szakmai specializációjáról, van, aki szívesebben ül egy beteg gyermek ágya mellett. A PricewaterhouseCoopers alapítvány pedig folyamatosan új programokkal és segítségnyújtási módszerekkel áll elő. Mert ez egyszerűen magával ragad.

Önkéntes kártya

Minden önkéntesnek be kell tartania az Önkéntes Etikai Chartában meghatározott szabályokat és normákat. Íme néhány pont:

  • A szerepkörömhöz kapcsolódó összes feladatot elvégzem.
  • Nyitott leszek az új ötletekre és dolgokra.
  • Kihasználom a lehetőséget, hogy találkozzak és új dolgokat tanuljak másoktól.
  • Nem teszek olyan ígéreteket, amelyeket nem tudok teljesíteni.
  • Ha nem tudok eleget tenni kötelezettségeimnek, értesítem a munkakoordinátort
  • Olyan ember leszek, akire számíthat.
  • Megpróbálok nagyon jó önkéntes lenni.

"Zdrowie" havi

Kategória:

Pszichológia