A fájdalomcsillapítás célja, hogy a beteg ne érezzen fájdalmat. A fájdalomcsillapítás alkalmazásai közé tartozik a betegek megvédése a fájdalomtól – mind a betegség által okozott, mind az orvosi eljárásokhoz kapcsolódóan. Fájdalomcsillapítás váltható ki különböző gyógyszerek beadásával, valamint nem gyógyszeres módszerekkel

Afájdalomcsillapításkifejezés két görög szóból származik:an(anélkül értve) ésalgos(fordítva fájdalomnak). Amint azt könnyen kitalálhatja, a fájdalomcsillapítás abban áll, hogy megszünteti a páciens fájdalomingerek észlelését. Ezt a hatást tudatánál lévő betegnél fájdalomcsillapítás váltja ki, eszméletlen embereknél fájdalomcsillapító beadása után megszűnhet a fájdalomra adott reflexreakciók kialakulása. Az érzéstelenítés tágabb fogalom, mint a fájdalomcsillapítás, melynek során a páciens megszűnik a különféle egyéb szenzoros ingerek érzékelése (lefolyása során a páciens nem csak fájdalmat, de hőmérsékletet vagy érintést sem érez). Szűkebb fogalom a szedáció, amely általában a szorongás csökkentését és a páciens érzelmeinek csillapítását jelenti.

Fájdalomcsillapításelsősorban az aneszteziológiában és a sebészetben alkalmazzák az orvostudományban - ma már nehéz elképzelni, hogy különböző orvosi eljárások (pl. műtétek) folyjanak le fájdalomcsillapító fájdalomingerek nélkül . Valószínűleg mindannyian tapaszt altunk már életében fájdalomcsillapítást, még azok is, akiknek soha nem volt műtéti beavatkozása.

Fájdalomcsillapítás: típusok

A betegek fájdalomcsillapítása kétféleképpen indukálható. Hatást gyakorolhat magára a központi idegrendszerre, és így nem érez semmilyen fájdalomingert. Ugyanakkor fennáll annak a lehetősége is, hogy a test egy meghatározott helyén átmenetileg blokkolja a fájdalomérzetet. Az első ilyen esetekben fájdalomcsillapítóként ismert gyógyszereket használnak, a fájdalom érzékelésének blokkolására szolgáló készítményeket pedig a test egy adott régiójában helyi érzéstelenítőknek nevezik. A fájdalomcsillapításban használt gyógyszerek beadása többféleképpen történhet, leginkább szájon át, különféle érzéstelenítések esetén pedig jellemzően intravénásan adhatók be.

FentMegemlítették, hogy gyakorlatilag minden beteg tapaszt alt már fájdalomcsillapítást – ezt a következtetést abból a tényből vonták le, hogy a különféle fájdalomcsillapítók szedésének célja a leírt fájdalomcsillapítás előidézése. A fájdalom kezelése klasszikusan azon alapszik, hogy a beteg meghatározott dózisban szedi a felírt gyógyszereket, de ez a terápia nem mindig teszi lehetővé a fájdalom megfelelő csillapítását – éppen ezért a fájdalomterápia még mindig és folyamatosan fejlődik. Ezek nemcsak azzal függnek össze, hogy egyre újabb gyógyszereket alkalmaznak a fájdalomcsillapításban, hanem azzal is, hogy újabb és kedvezőbb megoldások születnek – ezekre példaként lehet páciens által kontrollált fájdalomcsillapítást adni

Beteg által irányított fájdalomcsillapítás

A páciens által irányított fájdalomcsillapítás azt jelenti, hogy a páciens által használt krónikus fájdalomcsillapítót egy nagy fecskendőben tárolják, amely egy intravénás kontaktushoz és egy speciális vezérlőrendszerhez van csatlakoztatva. A fájdalomcsillapító egyszeri adagját az orvos állítja be, de a beteg - a megfelelő gomb megnyomásával - dönti el, hogy mikor adja be. A páciens által irányított fájdalomcsillapítást főként kórházi környezetben alkalmazzák, és elsősorban a lehető legjobb fájdalomcsillapítást hivatott biztosítani. Ennek a fájdalomcsillapítási módszernek számos jelentős előnye van, amelyek közül érdemes megemlíteni, hogy a betegnél a fájdalom fellépése és a gyógyszerek beadása között eltelt idő lecsökken - nem kell megvárnia, amíg az egészségügyi személyzet beadja azokat. A páciens által kontrollált fájdalomcsillapítás másik előnye, hogy mindig ugyanazt az előírt adag fájdalomcsillapítót kapja, és a kontrollrendszerek ellenőrzik, hogy a páciens ne lépje túl a fájdalomcsillapítók megengedett adagját.

Fájdalomcsillapítók, azaz fájdalomcsillapítók már többször szóba kerültek itt - konkrét készítmény neve azonban még nem esett. A fájdalomcsillapításban használt gyógyszereket azonban mindenképpen érdemes közelebbről is megvizsgálni, mert - érdekes módon - ahogy ezek egy része közismert, más gyógyszerekről jellemzően nem gyanítható, hogy egyáltalán használhatók fájdalomcsillapításra.

Fájdalomcsillapítás: alapvető fájdalomcsillapító gyógyszerek

Az alapvető fájdalomcsillapítóknak három csoportja van - ez a felosztás az ún. a fájdalomcsillapító létra. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tervezte, és egységesíti, hogyan kell a fájdalomkezelésnek működnie a betegeknél.

A létra első fokán vannak azok a gyógyszerek, amelyekkel el kell kezdeniterápia – ezek a paracetamol és a nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok).

A fájdalomcsillapító létra következő, második emeletét erősebb fájdalomcsillapítók foglalják el, amelyek az opioidokhoz tartozó gyógyszerek (például kodein és tramadol)

A fájdalomcsillapító létra harmadik és legfelső szintjén erősebb opioid fájdalomcsillapítók találhatók, mint az oxikodon, fentanil vagy az egyik legismertebb opioid - a morfium

Fájdalomcsillapító gyógyszer ezért széles körben ismert az aszpirin, valamint az ibuprofen vagy a ketoprofen. Azonban sokkal több olyan készítmény létezik, amelyek fájdalomcsillapító hatásúak

Fájdalomcsillapítás: egyéb fájdalomcsillapítók

Fájdalomcsillapításban sokféle készítményt használnak, amelyek a fájdalomcsillapítóktól eltérő gyógyszercsoportokba tartoznak. Például különféle típusú antidepresszánsok léteznek (pl. mianszerin, citalopram vagy amitriptilin), amelyek enyhíthetik pl. neuropátiás fájdalom. Az epilepszia elleni gyógyszereket (pl. gabapentin vagy karbamazepin), görcsoldó szereket (pl. baklofen) vagy akár a csontritkulás kezelésében használt gyógyszereket (itt a jelentős csontfájdalmat szenvedő betegeknél alkalmazott biszfoszfonátokról beszélünk) is alkalmaznak a fájdalom kezelésére.

Fájdalomcsillapítás: nem gyógyszeres fájdalomcsillapítási módszerek

Nem csak gyógyszeres módszereket alkalmaznak a betegek fájdalmának enyhítésére. Ilyenek például a neurolízises kezelések (a fájdalomingert vezető idegek szándékos károsítása), a perifériás idegek perkután stimulálása, de különféle típusú fizikoterápia is (például a masszázs és a termoterápia segíthet a fájdalommal küzdő betegeken).

A szerzőrőlÍj. Tomasz NęckiA Poznańi Orvostudományi Egyetem orvosi karán végzett. A lengyel tenger csodálója (leginkább fejhallgatóval a fülében sétál a partján), macskák és könyvek. A betegekkel való munka során arra összpontosít, hogy mindig meghallgassa őket, és annyi időt töltsön, amennyire szükségük van.

Kategória:

Neurológia