Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!

Akaratlan mozgások bárkinél előfordulhatnak – gyermekeknél és időseknél egyaránt. A neurológiai problémák ezen csoportján belül számos különböző rendellenesség különböztethető meg, a remegéstől az expresszív chorea mozgásokig. Az akaratlan mozgások előfordulása a betegeknél mindig kiterjedt diagnosztikát igényel - ezeknek a rendellenességeknek az oka akár életveszélyes állapot is lehet.

Az akaratlan mozgásokkülönböző motoros tevékenységek, amelyek a páciens akarata vagy tudatossága nélkül fordulnak elő. Működési zavarok következtében jelennek meg az ún az extrapiramidális rendszer, amely normál körülmények között a mozgáskoordináció és a mozgások pontosságának szabályozásáért felelős. Az extrapiramidális rendszer működési zavara esetén spontán módon - a beteg akaratának közreműködése nélkül - motoros tevékenységet generálhat, és ennek eredményeként jelentkezhetnek akaratlan mozgások

A nem szándékos motoros tevékenység lehet az élet kezdetétől jelenlévő betegségek (pl. cerebrális bénulás) és a felnőttkorban átélt betegségek következménye is – például agyvérzés vagy a struktúrákhoz kapcsolódó daganatos megbetegedések. idegrendszer .

Akaratlan mozgások: remegés

A remegés oszcilláló, ritmikus akaratlan mozgások. Többféle típusuk van:

  • nyugalmi remegés,
  • szándékos remegés (egy tevékenység végén jelenik meg),
  • testtartási tremor (más szóval, helyzeti tremor, egy bizonyos testhelyzet felvételével kapcsolatos),
  • kinetikus tremor (a mozgás teljes időtartama alatt)

A remegés oka számos különböző betegség, de nem csak - a probléma a beteg által szedett gyógyszerek hatására is előfordulhat. Az ilyen típusú akaratlan mozgások leggyakrabban a következőkhöz kapcsolódnak:

  • Parkinson-kór és egyéb Parkinson-kór,
  • Kisebb betegség (ún. esszenciális tremor),
  • pajzsmirigy túlműködés,
  • kisagy betegségei,
  • Wilson-kór,
  • mérgezés (pl. alkohollal, drogokkal vagy nehézfémekkel),
  • farmakoterápia (pl. antidepresszánsok, hangulatstabilizátorok vagy anxiolitikumok).

A remegés előfordulásának alapjamentális zavarok is vannak - ilyen helyzetben az akaratlan mozgásokat pszichogén remegésnek nevezik.

Akaratlan mozgások: chorea

A táncmozgások koordinált, hirtelen, csavaró mozgások a test hossztengelye körül, és a test különböző részeit érinthetik – a mozgászavarok mind a végtagokat, mind az axiális izmokat érinthetik. A mozgások a test hossztengelyére merőleges síkban zajlanak, ébren maradnak, de alvás közben eltűnnek. Intenzitásuk rendkívül magas lehet valamilyen más tudatos tevékenység végzésekor, a táncos mozdulatokat önkéntelen arcmozgások (pl. homlokráncolás) kísérhetik. Koreális akaratlan mozgások a következőkből származhatnak:

  • Huntington-kór (ennek az állapotnak egy másik neve Huntington chorea)
  • Wilson-kór
  • neuroacantocitózis
  • perinatális hipoxia
  • pląsawicy Sydenham
  • vírusos agyvelőgyulladás
  • gyógyszerhasználat (pl. antipszichotikumok, hangulatstabilizátorok, fenitoin, dopaminerg szerek; a chorea szintén ritka, de potenciálisan lehetséges mellékhatása az orális fogamzásgátlóknak)
  • endokrin rendellenességek (pajzsmirigy-túlműködés, hypoparathyreosis vagy mellékvesekéreg)
  • vonás
  • szisztémás lupus erythematosus
  • polycythemia vera
  • antifoszfolipid szindróma
  • szubdurális hematoma

Akaratlan mozgások: athetosis

Az athetotikus mozgások lassú, csavaró és csavaró motoros tevékenységek (példa lehet az ujjak túlzott csavarása). Főleg a végtagok disztális részeit érintik (különösen az alkar és a kézfej), a mozgás a végtag tengelyével párhuzamos síkban történik.Az akaratlan mozgások athetózis formájában főként agyi bénulásban, Wilson-kórban és Huntington-kórban fordulnak elő. betegség. Különféle ritka genetikai betegségek, valamint agyvérzés vagy idegrendszeri gyulladás is okozzák. Az athetózis okai a nagyon korai életszakaszban tapaszt alt rendellenességek is, mert a problémát a perinatális periódus súlyos hipoxiája okozhatja.

Akaratlan mozgások: ballizmus

Ballizmusról azt mondják, hogy akkor fordul elő, amikor a páciens önkéntelen, rángatózó mozdulatokat tapasztal, amikor végtagjait maga elé veti – ez hasonló ahhoz a helyzethez, amikor a beteg eldobja saját végtagjait magától. A rendellenesség elsősorban a proximális végtagizmokat (az úgynevezett feszítőizmokat) érinti. Az ilyen típusú mozgások hirtelen jelennek meg és nagyon gyorsak Ballizmust minden olyan állapot okoz, amelybenfutásteljesítmény, az ún az alacsony talamusz mag, amely a központi idegrendszer része. Ezek a károk összefügghetnek többek között gyulladásos, autoimmun vagy neoplasztikus folyamatokkal, oka lehet agyi érbetegség is (pl. stroke).

Akaratlan mozgások: tics

Tikami a test bizonyos részeinek rövid távú, összehangolt, akaratlan mozgása. Megjelenhetnek szemhéjpislogásként, fejrázásként vagy szemöldökemelésként, a tikk hangos jelleget is felvehetnek (morgás vagy sikoltozás formájában - ez a helyzet a gége, a torok és a szájizmok egyidejű összehúzódása miatt következik be). A tic bizonyos betegségek egyik fő tüneteként (mint a Gilles de la Tourette-szindróma esetében), valamint más állapotok egyik betegségeként is felléphet (a tikk szélütés, neurodegeneratív betegség esetén) betegségek vagy bizonyos gyógyszerek, pl. neuroleptikumok használata miatt)

Akaratlan mozgások: dystoniák

Disztóniában a páciens egymással szemben álló izomcsoportok egyidejű összehúzódását tapasztalja. Ennek a jelenségnek az a hatása, hogy a páciens bizarr helyzetet feltételez, vagy az egyik végtag szokatlan, kényszerített helyzetbe állítása. A helytelen mozgások számos formát ölthetnek, például: nyaki dystonia, torticollis vagy szemhéjgörcs, az ún írói görcs vagy zenészek disztónia. A disztóniák fokozott izomfeszüléssel és merevség érzéssel járnak, ezekkel az akaratlan mozgásokkal kapcsolatos jelenség gyakran a fájdalom. A dystonia egy fajtája a torziós összehúzódások, amelyek bár természetükben hasonlítanak a choreához, hosszú ideig tartanak, és kanyargósabb formájúak. A disztóniák különféle körülmények között jelentkezhetnek, például:

  • Parkinson-kór,
  • Wilson-kór,
  • sclerosis multiplex,
  • központi idegrendszer daganatai,
  • ütés,
  • szifilisz,
  • Creutzfeldt-Jakob-kór,
  • AIDS,
  • agyi erek fejlődési rendellenességei

A dystonia előfordulása bizonyos gyógyszerek szedésének mellékhatása is lehet, például neuroleptikumok, metoklopramid, levodopa vagy bromokriptin

Akaratlan mozgások: myoclonus

A myoclonust izomrángásnak is nevezik. Ezek a rostok egy részének vagy az egész izom gyors, rövid összehúzódásai. A myoclonus epizódok vagy spontán módon jelennek meg, vagy bizonyos tényezők provokálják őket – kiválthatják pl. könnyű vagy tapintható ingerek illhalló.

A myoclonusok az idegrendszer különböző patológiái során jelentkezhetnek – előfordulásuk demenciával és anyagcsere-betegségekkel is összefüggésbe hozható, a myoclonus akaratlan mozgások fejsérülés következményei is lehetnek

Akaratlan mozgások: diagnosztika

A páciens diagnosztikai folyamatának alapja elsősorban attól függ, hogy milyen típusú betegség gyanúja merül fel a páciensben. Képalkotó vizsgálatokat (pl. számítógépes tomográfia vagy mágneses rezonancia képalkotás) és laboratóriumi vizsgálatokat (mind az alapvető, mint például a vérkép, mind a speciális, például a szérum ceruloplazmin koncentrációjának meghatározását) alkalmazzák. Genetikailag meghatározott betegség gyanúja esetén részletes genetikai vizsgálatokat lehet végezni. Hangsúlyozni kell, hogy nem csak fiatal betegeknél végeznek ilyen jellegű vizsgálatokat – például a Huntington-kór tünetei 50 éves korig nem jelentkeznek, és éppen ezek a későn jelentkező betegségek vezethetnek genetikai diagnosztikához.

Akaratlan mozgások esetén mind az első alkalommal jelentkező, mind a betegnél már egy ideje fennálló betegségek fontosak. Utóbbi helyzetben a betegnek fokozottan ügyelnie kell azok intenzitására, mert az akaratlan mozgások intenzitásának vagy tartományának növelése az akaratlan motoros tevékenységet okozó kórfolyamat súlyosbodását jelezheti, ez pedig a mozgás szükségességét jelző jelzés lehet. módosítsa az eddig alkalmazott kezelést

Akaratlan mozgások: gyógyulás

Az akaratlan mozgások tünet, nem betegség - ezért a kezelés alapja a beteg mozgászavarainak alapállapotának terápiája. Ezenkívül neuroleptikumok (általában antipszichotikumként használtak) adhatók a betegeknek az akaratlan mozgások intenzitásának enyhítésére.

Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!

Kategória:

Neurológia