Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!

A szaglás elvesztése (anozmia) lehet átmeneti és tartós is, mi több – vannak olyan betegek, akik születésüktől fogva nem érzik a szagokat. Az anosmiát számos körülmény okozhatja, a fejsérülésektől a neurodegeneratív betegségekig vagy a beteg által szedett gyógyszerek mellékhatásaiig.

Teljes szaglásvesztés( anosmia ) egy olyan szaglási rendellenesség, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az érzékszervek esetében általában jobban értékeljük a látást vagy a hallást, mint a szaglást, de ez nem jelenti azt, hogy a szaglás másodlagos szerepet tölt be az emberi életben. Az étkezések során elsősorban az ízérzékelésnek köszönhetően érezzük ízüket, azonban az étkezéssel kapcsolatos benyomások teljes átvétele a szaglás közreműködésével jelenik meg. A szaglás lehetővé teszi, hogy elkerüljük a fenyegetéseket – ennek köszönhetően érzékeljük az égést, vagy elhagyjuk azt a helyet, ahol potenciálisan veszélyes szagokat érzékelünk.A szaglászavarok mindenképpen megnehezíthetik a betegek normális működését. Különböző jellegűek, mivel a szaglászavarok a szagok érzékelésének csökkenése és a szaglás teljes elvesztése (akkoriban anozmia) formájában is megjelenhetnek.

Szaglás elvesztése (anozmia): a rendellenesség tünetei és következményei

Az anozmia fő tünete természetesen aszaglási képtelenség . A szaglás elvesztése mindkét orrlyukat érintheti, és csak az egyiket - a második helyzet különösen akkor tapasztalható, ha például polipok csak az orrüreg egyik oldalán vannak jelen. A szaglóingerek elvesztése következtében a betegek étvágya csökkenhet. Ennek az az oka, hogy szaglászavar esetén az ételek más ízűek lehetnek. Anosmiában szenvedőknél a libidó is csökkenhet – a szaglás nagyon fontos szerepet játszik a nemi érintkezésben. Hangsúlyozandó, hogy a fent említett nehézségeket a veleszületett anozmiában szenvedők nem tapasztalják, hiszen születésüktől fogva nem éreznek szagokat, így az étel ízét is mindig csak az ízérzékelésen keresztül érzékelik. Néha még a betegek életét is veszélyeztetheti ez a rendellenesség. Egy egészséges ember például képes lesz füstszagot érezni,Ha a közelben tűz keletkezett, és biztonságos helyre kell menekülni, egy ilyen figyelmeztetés miatt anozmiás beteg egyszerűen nem fogja tudni felvenni.

Szagveszteség (anozmia): okai

Az anozmia lehetséges okainak száma viszonylag nagy. Némelyikük tartós szagvesztéshez, míg mások átmeneti és átmeneti szagvesztéshez vezethetnek. Az anozmia okai a következők lehetnek:

  • öregedéssel kapcsolatos változások (természetes jelenség az időskori szaglás elvesztése, de egyeseknél ez akár teljesen elveszítheti a szaglást)
  • bizonyos gyógyszerek alkalmazása (pl. antidepresszánsok vagy antiarrhythmiás szerek, anozmia, különösen azoknál, akik hosszú ideig használnak orrdugulásgátlót)
  • fejsérülések (különösen azok, amelyeknél magának a szaglóidegnek vagy az ún. szaglógömbnek a szerkezete sérül)
  • endokrin betegségek (például cukorbetegség, Cushing-szindróma vagy hypothyreosis)
  • neurológiai állapotok (pl. sclerosis multiplex, Parkinson-kór, Alzheimer-kór vagy Lewy-testekkel járó demencia, valamint epilepszia és szélütés)
  • dohányzás
  • kábítószer-használat (a szagvesztés veszélye különösen az orrba szedett kokaint használókra vonatkozik)
  • szarkoidózis
  • asztma és allergiás állapotok (például szénanátha)
  • krónikus arcüreggyulladás
  • polipok jelenléte az orrüregben
  • krónikus alkoholfogyasztás
  • sugárkezelés alatt áll a fej vagy a nyak területén
  • mérgezés (pl. kadmium)
  • vészes vérszegénység és a kapcsolódó B12-vitamin-hiány
  • granulomatosis polyangiitissel (korábban Wegener granulomatosisként emlegetett állapot)
  • myasthenia gravis
  • skizofrénia
  • vese- vagy májműködési zavar
  • fibromyalgia
  • az orr szerkezetének hibái (pl. az orrsövény görbülete)
  • különböző tápanyagok (pl. cink) hiánya
  • megnövekedett koponyaűri nyomás
  • központi idegrendszeri daganatok (anosmiát különösen az agy elülső lebenyén belül kialakuló daganatok okozhatnak)
  • megfázás és egyéb felső légúti fertőzések

A szerzett, azaz már az élet során kialakuló szagvesztés fent említett okai

Néha az anozmia okait nem lehet kimutatni – ilyen helyzetben a betegek idiopátiás szaglásvesztést diagnosztizálnak

Vannak azonban olyan betegek, akik soha nemszagokat éreztek és nem is fognak érezni – veleszületett anozmiában szenvedőkről beszélünk. Tekintettel arra, hogy ez a rendellenesség általában családi eredetű, feltételezhető, hogy genetikai rendellenességek vesznek részt a kialakulásában. A veleszületett anosmia önálló probléma lehet, de olyan szindrómákban is előfordulhat, mint a Klinefelter-szindróma és a Kalman-szindróma.

Szagveszteség (anozmia): diagnosztika

A páciens szaglóérzékének működése viszonylag könnyen felmérhető. Erre a célra egyszerűen jellegzetes szagú anyagokat használnak. A szaglást egyidejűleg vizsgáljuk mindkét orrlyukban egyidejűleg, valamint az egyes orrlyukon keresztüli szaglási ingerek észlelését is. A szaglásvizsgálat elvégzése előtt azonban győződjön meg arról, hogy a páciens orrlyukai nincsenek nyitva.

A szaglásvesztéstől szenvedő betegeknél végzett egyéb vizsgálatok az előfordulás feltételezett okától függenek. Lehetséges fül-orr-gégészeti vagy neurológiai vizsgálatok, valamint képalkotó vizsgálatok (például a fej mágneses rezonancia képalkotása, amely lehetővé teszi az orrmelléküregek elváltozásainak vagy az agyon belüli daganatos fókusz észlelését).

Szagveszteség (anozmia): kezelés

Az, hogy lehet-e és kell-e egyáltalán kezelni az anozmiát, az előfordulásának okától függ. A veleszületett anosmiás betegek esetében az orvostudomány nem kínál olyan eszközt, amely lehetővé tenné az ilyen betegek számára, hogy megismerjék a szagok világát. Hasonlóképpen, ha a szaglás elvesztése az öregedési folyamat miatt következik be, az ilyen betegek már nem tudják visszaszerezni az elveszett szaglást, míg a többi beteg számára optimistább az információ. Nos, ha az anozmia allergiához, megfázáshoz vagy arcüreggyulladáshoz kapcsolódik, ezeknek az állapotoknak a kezelése lehetővé teszi a betegek szaglóérzékének helyreállítását. A gyógyszerek, amelyek ebben az esetben segíthetnek, a glükokortikoszteroidok vagy az antiallergiás antihisztaminok. Az orrüregben lévő polipokban szenvedő betegeknél a rendellenességek megszűnhetnek az eltávolításukra irányuló műtét eredményeként, csakúgy, mint azoknál a betegeknél, akiknek szagproblémája az orrsövény eltéréséből adódik – a műtét is segíthet abban, hogy visszanyerjék a szagok helyes érzékelését.

Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!

Kategória:

Neurológia