Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!

A szedáció a páciens megnyugtatásáról és lenyugtatásáról szól. Alkalmazása után a tudat enyhén zavart lehet, bár a betegek általában nem veszítik el teljesen. A szedációt különféle kisebb sebészeti beavatkozásoknál, de diagnosztikai eljárásoknál is alkalmazzák, például bronchoszkópia során. A szedáció néha alternatívája az általános érzéstelenítésnek, de egy kérdés továbbra is fennáll: biztonságos-e? Mik a szedáció mellékhatásai?

Szedációelsősorban a betegek megnyugtatására és ellazítására irányul. Ezt az állapotot a központi idegrendszeri struktúrák aktivitásának farmakológiai szerek alkalmazásával történő csökkentésével érik el. A szedációra jellemző, hogy a beteg tudatában maradhat, ami általános érzéstelenítéssel lehetetlen

Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a szedációban alkalmazott különféle gyógyszereknek - a fent említetteken kívül - más hatásai is lehetnek, amelyek között van fájdalomcsillapító hatás (azaz a betegek fájdalomcsillapítása). Ezenkívül néhány nyugtató készítmény amnéziához vezet a betegekben.

Nyugtatás: típusok

A szedációnak több szintje van:

  • plakkos szedáció: lefolyása során a páciens lassan reagál különböző ingerekre, ellazul, de teljesen tudatánál van
  • Mérsékelt szedáció: Ennél a típusú szedációnál a páciens tudatossága részben kimerült (általában a beteg alszik), azonban képes reagálni a hangingerekre (pl. az egészségügyi személyzet kérései) vagy a fájdalomingerekre. . Különféle reflexek, mint például a köhögési reflex, valamint a spontán légzés megmaradnak
  • mély szedáció: a szedáció során a betegek tudatossága lényegében csökken (alszanak), de reagálhatnak erősebb ingerekre (pl. fájdalom). Mély szedáció esetén a páciens reflexei és saját légzése elnyomhatók. A mély szedáció közel áll az általános érzéstelenítéshez

Szedáció: alkalmazás

A szedációt főként rövid távú és alacsony interferencia nélküli orvosi eljárásoknál alkalmazzák, mint például törés vagy foghúzás utáni csontkorrekció. A szedációt a különféle diagnosztikai eljárások során is egyre gyakrabban alkalmazzák -különösen azokat, amelyeket nem kell altatásban végezni, ugyanakkor általában egyszerűen kellemetlenek a betegek számára. A szedációt alkalmazó tesztek példái közé tartozik a kolonoszkópia, a bronchoszkópia, az ágyéki punkció és a csontvelő biopszia.

Szedációfelnőtteknél ésgyermekeknél is használható . Egyes vizsgálatok – mint például a számítógépes tomográfia vagy a mágneses rezonancia képalkotás – megkövetelik, hogy a páciens egy ideig mozdulatlan maradjon, hogy megbízható és diagnosztikai szempontból értékes eredményt kapjon.

A mágneses rezonancia képalkotás esetenként akár több tucat percig is eltarthat, ezért - annak érdekében, hogy a gyermek ne legyen ideges a vizsgálat során, és valóban mozdulatlan maradjon - gyakran alkalmaznak szedációt különféle képalkotó vizsgálatok elvégzésére gyermekeknél.

Nyugtatás: hogyan készüljünk fel a szedációra?

Nagyon részletes kórtörténetet gyűjtenek össze, mielőtt bármilyen érzéstelenítést alkalmaznának, beleértve a szedációt is. Ez az érzéstelenítés során felmerülő kockázatok becslésére szolgál, és lehetővé teszi a beteg számára megfelelő nyugtató gyógyszerek kiválasztását.

A szedáció előtt a betegnek tájékoztatnia kell az orvost minden egészségügyi problémáról. Különösen fontos azonban, hogy az orvos tájékoztatást adjon az alábbi problémákról:

  • magas vérnyomás
  • szív- és érrendszeri betegségek
  • allergia (főleg, ha a beteg allergiás valamilyen gyógyszerre)
  • veseműködési zavar
  • neurológiai megbetegedések (főleg szélütésben vagy a központi idegrendszer átmeneti ischaemiás rohamaiban - az úgynevezett TIA)
  • neuromuszkuláris állapotok (pl. izomdisztrófia)
  • krónikus farmakoterápia (tájékoztassa kezelőorvosát az Ön által használt gyógyszerekről, de a természetes készítményekről is – akár gyógynövényekből is)

Szedáció: nyugtató gyógyszerek

A szedáció során sokféle készítményt használnak, amelyek különböző gyógyszercsoportokba tartoznak és eltérő hatásúak.nyugtatókénthasználnak, például midazolamot vagy lorazepámot, amely a benzodiazepinek csoportjába tartozik. A dinitrogén-oxidot szedációra is használják, valamint opioid gyógyszereket (pl. fentanil), valamint ketamint, propofolt és etomidátot.

A nyugtatók különböző módokon adhatók be, például belélegezve (például dinitrogén-oxid), intravénásan, sőt orálisan is. Aintravénás szedációa leggyakrabban használt, mert az így adott gyógyszerek gyorsan beindulnakmunka. Az általuk okozott szedáció mértéke is egészen pontosan szabályozható

A fent említett gyógyszerek egyedét gyakran alkalmazzák különféle kombinációkban a szedáció elérése érdekében. Eddig nem volt olyan ideális nyugtató szer, amely az érzéstelenítés során szükséges összes hatást kifejtené. Egyes nyugtató gyógyszereknek nagyobb a pozitív fájdalomcsillapító hatása.

Mások viszont hajlamosabbak feledésbe merülni, de kevésbé hajlamosak a fájdalomra. Végső soron a konkrét nyugtató készítmények és azok dózisának megválasztása többek között attól is függ a beteg életkoráról és általános egészségi állapotáról.

Biztonságos a szedáció? A szedáció mellékhatásai

Szedáció- csakúgy, mint az érzéstelenítés más formái - nem mentes a különféle egészségügyi problémák kialakulásának kockázatától a betegekben. Különösen a szedált betegeknél fennáll a

kockázata
  • apnoe
  • légúti elzáródás
  • vérnyomásesés (hipotenzió)

A szedáció során alkalmazott gyógyszerekre allergiás reakció is lehetséges. A szedáció másik kockázata a gyomor-bél traktusból a légutak lumenébe kerülő táplálék veszélye. Emiatt a betegeknek koplalniuk kell.

Ezen okok miatt kell-e félniük a betegeknek a szedációtól? Nem feltétlenül, mert a betegeket általában aneszteziológusok szedálják, majd kontrollálják, akik napi rendszerességgel végeznek különféle érzéstelenítéseket. Ha a szakember tisztában van az adott érzéstelenítéssel járó kockázatokkal, akkor egyrészt képes észlelni az ilyen problémákat, másrészt tudja, mit kell tenni ilyen helyzetben.

Érdemes tudni, hogy a szedációval járó kockázatok felléphetnek például a túl nagy dózisú nyugtató szerek alkalmazása következtében. Néhány ilyen készítményben azonban vannak olyan szerek, amelyek ellensúlyozzák a gyógyszerek nyugtató hatását. Ez a helyzet például a benzodiazepinek esetében, amelyek hatása visszafordítható, ha a betegnek flumazenilt adnak, vagy az opioid csoportba tartozó gyógyszerek esetében, amelyek a naloxon beadása után leállnak.

  • Mit kell tudni a műtétről?
  • Érzéstelenítés a fogorvosnál, azaz a fogak fájdalommentes kezelése
  • Az epidurális csillapítja a vajúdási fájdalmat [INTERJÚ]
  • Általános érzéstelenítés (narkózis)
  • Helyi (regionális, perifériás) érzéstelenítés
A szerzőrőlÍj. Tomasz NęckiAz Orvostudományi Egyetem orvosi karán végzettPoznan. A lengyel tenger csodálója (leginkább fejhallgatóval a fülében sétál a partján), macskák és könyvek. A betegekkel való munka során arra összpontosít, hogy mindig meghallgassa őket, és annyi időt töltsön, amennyire szükségük van.

Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!

Kategória: