Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!
Az atópia nem betegség, hanem öröklött, genetikailag meghatározott hajlam az allergiás betegségek kialakulására. Az atópiás betegeknél nagyobb a kockázata az atópiás betegségek, például az atópiás dermatitisz vagy AD, a bronchiális asztma, az allergiás kötőhártya-gyulladás, az allergiás nátha vagy a szénanátha, valamint a csalánkiütés kialakulásának. Mik az atópia okai és típusai? Hogyan lehet felismerni az atópiát és hogyan kell kezelni?
Atópiamár 1923-ban bekerült az orvosi szókincsbe. Manapság az atópia kifejezést gyakran az atópiás dermatitisszel felcserélve használják. Ez azonban nagy pontatlanság: az atópia kifejezés nem egy adott betegséghez kapcsolódik, mivel a szervezet helytelen, genetikailag meghatározott reakcióját jelenti.
Kis dózisú allergének hatására az immunrendszer IgE antitesteket termel túl ezen allergének ellen, ami bizonyos tüneteket okoz.
Az atópiás betegségek formájában jelentkező atópia leggyakrabban gyermekkorban derül ki, de az is előfordul, hogy serdülők, sőt felnőttek is szenvednek atópiás betegségben. Az atópiás tünetek nem csak genetikai, hanem környezeti tényezők hatására is jelentkezhetnek
Az atópia okai
Atópiagenetikai, öröklődő betegségnek számít. Az atópiára való hajlam feltárulhat vagy felerősödhet környezeti tényezők hatására, beleértve a szennyezett levegőt, a magasan feldolgozott élelmiszereket vagy a rosszul kiválasztott kozmetikumokat, amelyek olyan összetevőket tartalmaznak, amelyek irritálhatják a bőrt.
Az atópiás betegségek kialakulásának lehetséges okai között számos egyéb tényező is szerepel, beleértve a túl steril életkörülményeket és az allergénekkel való érintkezés hiányát a korai gyermekkorban
Az atópiás személy immunrendszere, ha kis mennyiségű olyan tényező hatásának van kitéve, amely egészséges emberben nem okoz tüneteket, túlzott mennyiségű IgE antitestet termel, ami zavaró tüneteket okoz.
Az atópiás és atópiás betegségek típusai
Az atópia különböző szerveket érinthet – megtámadja a bőrt, az emésztőrendszert, a légzőrendszert és az idegrendszert.
Az Atópia a következőképpen jelenhet meg:
- atópiás dermatitis (AD)
- bronchiális asztma
- csalánkiütés
- allergiás kötőhártya-gyulladás
- allergiás nátha (más néven szénanátha).
Az atópia tünetei
Tünetekaz atópiaaz érintett szervtől és az atópiás betegség típusától függenek. Az atópia gyakori tünetei közé tartoznak a bőrelváltozások, például gyulladás és túlzott bőrérzékenység, érdes bőr az arcokon vagy az ízületi hajlatokban.
Az atópia légúti problémákkal is járhat, mint például krónikus köhögés és orrfolyás, visszatérő hörghurut és emésztési elváltozások, például hasmenés, puffadás, székrekedés és kólika. Előfordul, hogy az idegrendszeri tünetek, mint az apátia, a hiperaktivitás vagy az alvászavarok az orvos atópiájához vezetnek.
Lásd a galériát: csalánkiütés - okok, tünetek, kezelés
Tekintse meg az 5 képből álló galériát
Atópia kezelése
Minden atópiás betegség kezelésének fő elve az, hogy kerüljük a kellemetlen tüneteket okozó allergénekkel való érintkezést.
Az atópiás betegségek kezelése mindig egyéni, a beteghez és a betegség súlyosságához igazodva történik, a kezelést allergológus, illetve atópiás dermatitisz esetén bőrgyógyász is végzi.
Atópiás dermatitisz esetén fontos a gondos ápolás és a bőr bőrpuhítóval való kenése
Ha a betegség súlyosbodik és a bőrön súlyos gyulladások alakulnak ki, az orvos helyi gyógyszereket, például glükokortikoszteroid kenőcsöket vagy kalcineurin-gátlókat tartalmazó készítményeket írhat fel, és egyéb kezelési módszereket, például nedves kötszereket is javasolhat.
Az atópiás betegségek, mint például a bronchiális asztma, allergiás rhinitis vagy csalánkiütés kezelése a tünetek súlyosságától függ.
Többek között bronchiális asztmában, hörgőtágítók (egyes betegek eseti alapon, mások tartósan írják fel). Az allergiás rhinitist általában antihisztaminokkal és orr-szteroidokkal kezelik.
Az allergiás kötőhártya-gyulladáshoz antihisztaminokat tartalmazó szemcseppek használata szükséges. Az atópiás csalánkiütést antihisztaminokkal és glükokortikoszteroidokkal kezelik.