A beszédzavarban szenvedő beteggel nehéz kommunikálni. De ez nem jelenti azt, hogy nem kommunikálhatsz vele. Megmondjuk, hogyan kell csinálni.
Hogyan kommunikáljunk olyan pácienssel, aki nem beszél?
A kommunikáció képessége nem korlátozódik csupán szavak kiejtésére. Ez csak egy része az üzenetnek. A gesztus, a tekintet, az arckifejezés és a mozgás módja is nagyon fontos. Ennek az üzenetnek köszönhetően az információ mindkét irányba eljuthat – a gondozótól a betegig és a betegtől a gondozóig.
A kommunikációs nehézségek oka általában az afázia, amely a beszédképesség (részleges vagy teljes) elvesztése. Az afázia akkor alakul ki, ha a beszédért és a beszédért felelős agyi struktúrák megsérülnek. Gyakran előfordul az írás- és olvasáskészség elvesztésével együtt.
Hogyan léphetek kapcsolatba valakivel, aki nem beszél?
Kapcsolatba léphet olyan személlyel, aki elvesztette beszédkészségét. Hogyan kell csinálni?
- Légy türelmes és empatikus, azaz érezz együtt azzal, akiről gondoskodsz, és ez megkönnyíti az érzelmi érintkezést és a kommunikációt.
- Tartsa szemkontaktust a beteg személlyel, hogy biztonságban érezze magát, és legalább részben olvassa a száját. Emellett az arckifejezéseit figyelve megtudhatja, hogy elfogadja-e a tetteit, vagy ellene van-e.
- Beszéljen rövid mondatokban. A kérdéseket vagy parancsokat közvetlenül kell megfogalmazni, hogy a válasz egy szóra (igen vagy nem) vagy bólintásra korlátozódjon. Beszéljen tisztán, de ne emelje fel a hangját, mert ez szükségtelenül irritál.
- Gestykuluj - az arckifejezésed, gesztusaid, mozdulataid helyettesíthetik a szavakat, pl. amikor megkérdezed, hogy a mentorált akar-e inni, mutasd meg egy mozdulattal.