Az életkorral összefüggő süketség a hallószerv működésének progresszív, korral járó károsodása. A hallószerv öregedési folyamata 40-50 körül kezdődik. életkor, és az időskori süketség előfordulása az életkorral egyre magasabb. Ez a betegség az idősek leggyakoribb betegségei között szerepel – a becslések szerint a 70 év feletti idősek több mint fele szenved szenilis süketségtől. Tudja meg, melyek a szenilis süketség első tünetei, hogyan állítja fel orvosa a diagnózist, és hogyan segíthet az életkorral összefüggő halláskárosodásban szenvedő betegeken.

Az életkorral összefüggő süketségelsősorban szenzorineurális halláskárosodás. A belső fül szerkezete, különösen a fülkagyló és a benne lévő Corti-szerv, a leginkább érzékenyek az öregedési folyamatokra. A konduktív halláskárosodás azonban együtt járhat az életkorral összefüggő halláskárosodással – idősebb betegeknél mindkét típusú halláskárosodás gyakran egyidejűleg jelentkezik.

A hallószerv felépítése. Szenilis süketség háttere

fül-szerkezet-és-funkciók-fül-külső-belső-és-közép-struktúra-aa-bWJh-LZTc-FHKF.html "target=" _ blank "rel=" follow ">Az emberi hallószerv 3 részből áll – ezek a következők:

  • külső fül
  • középfül
  • belső fül

Mindegyiknek külön funkciója van a környezet hangjainak vételében és felismerésében.

A külső fül, amely a fülkagylóból és a külső hallójáratból áll, "megfogja" a körülötte lévő összes hangot, összegyűjti és a középfülbe küldi. Ezen a ponton az akusztikus hullám rezgésbe hozza a dobhártyát, ami viszont mozgatja a miniatűr csontcsontok láncát – a kalapácsot, az üllőt és a kengyelt.

A következő szakasz a mechanikai rezgések átvitele a belső fül struktúráira, amelyek folyadékkal vannak feltöltve. A belső fül legfontosabb eleme a fülkagyló, amely a tulajdonképpeni hallószervet (ún. Corti szervet) tartalmazza. A belső fülben lévő folyadék rezgései stimulálják a hallósejteket, amelyek azután a hallóidegen keresztül az agy hallóközpontjába továbbító ingert generálnak, ahol végül a hangérzetek érzékelhetők.

A hallószerv felépítése és működése állandóa halláskárosodás két alapvető típusának megkülönböztetésének alapja: a vezetőképes és a szenzorineurális.

Vezetőképes halláskárosodás , ahogy a neve is sugallja, a hanghullámok vezetésének zavarával jár. Okozhatja a külső fül patológiái (például túlzott mennyiségű fülzsír a külső hallójáratban), valamint a középfül (például a csontlánc rendellenességei).

Szenzorineurális halláscsökkenésa hangingerek útjának további szakaszaihoz kapcsolódik. A hangok észlelésének zavara a csiga, a hallóideg vagy a kérgi hallóközpont szakaszában fordulhat elő az agy halántéklebenyében.

Életkorral összefüggő süketség – okok és kockázati tényezők

A szenilis süketség problémájának magas elterjedtsége ellenére ennek a betegségnek a pontos etiológiai tényezői még mindig ismeretlenek. A hallószerv károsodása, amely az életkorral előrehalad, valószínűleg különféle genetikai és szisztémás tényezők következménye. Idős korban a szőrsejtek érzékenyebbek a szabad gyökök káros hatásaira, a gyulladásos tényezőkre és a helyi vérkeringési zavarokra.

A szenilis süketség valószínűleg olyan szív- és érrendszeri betegségekhez kapcsolódik, mint például:

  • magas vérnyomás
  • érelmeszesedés
  • cukorbetegség

Az idősek hallásromlását további tényezők is befolyásolják, amelyek kissé eltérő mechanizmusokban a hallószerv károsodásához vezetnek. Ide tartozik például a krónikus zajexpozíció és bizonyos gyógyszercsoportok használata. Azokat a gyógyszereket, amelyek károsíthatják a belső fület, ototoxikus gyógyszereknek nevezik. Ezek a következők:

  • néhány antibiotikum (az aminoglikozidok csoportjából)
  • diuretikumok (pl. furoszemid)
  • acetilszalicilsav

A szenilis süketség tünetei és lefolyása

Az életkorral összefüggő süketség leggyakrabban szimmetrikus, kétoldali szenzorineurális halláscsökkenésben nyilvánul meg, különösen a magas hangtartományban

A szenilis süketség első tünete a hallott mondatok megértésének nehézsége – a betegek "elmosódott", homályos szavak benyomását keltik, mondatok ismétlését és minden szó pontos hangsúlyozását kérik.

Az idősebbeknek különös problémájuk van a gyorsan kimondott mondatok és összetett kifejezések megértésével, amelyekhez nem szoktak hozzá.

Kezdetben a halláskárosodás szelektív, és főleg a magas hangokat érinti. Ezt a típusú halláskárosodást például az jellemzi, hogy a női hangot rosszabbul hallják, mint a férfi hangot.

A betegeknek nehézségei vannaktelefonon történő kommunikáció és beszéd tolmácsolása egyéb hangok (utcazaj vagy eszközök zaja) jelenlétében. A családtagok gyakran észreveszik, hogy az idősek egyre hangosabban kezdik hallgatni a rádiót és a televíziót.

A betegség előrehaladtával további hallási jelenségek - fülzúgás és csengés - jelenhetnek meg a fülben.

A cochlea szerkezetének károsodása annak túlzott reakciókészségét eredményezi, ami bizonyos hangokra való túlérzékenységben nyilvánul meg. A betegek ezután néhány gyakori zajt rendkívül hangosnak és kellemetlennek érzékelnek.

Életkorral összefüggő süketség – pszichológiai és szociális aspektus

A demográfiai változások és a társadalom fokozatos elöregedése miatt a szenilis süketség egyre több beteget érintő probléma. Az életkor előrehaladtával a halláskárosodásnak számos következménye van.

Az idősek elszigetelve érezhetik magukat a társadalomtól, és elkerülhetik a kapcsolatok kialakítását, mert nehezen tudják megérteni a környezet hangjait és szavakat. Ennek eredményeként a szenilis süketség kognitív károsodáshoz és depresszióhoz vezethet.

A betegek szociális működésének nehézségei elmélyítik fogyatékosságérzetüket és zavarják a napi tevékenységek végzését

Életkorfüggő süketség - diagnosztika

A szenilis süketség diagnózisát részletes kórelőzmény összegyűjtése és a hallószerv vizsgálatsorozata előzi meg. Céljuk a halláskárosodás egyéb, potenciálisan visszafordítható okainak kizárása.

Miközben a pácienssel beszél, az orvos kérdéseket tehet fel egyéb hallástünetekkel kapcsolatban – például fülfájás vagy szédülés. A belső fület károsító gyógyszerek fontos problémát jelentenek most és a múltban is.

A halláskárosodás típusának és mértékének diagnosztizálására használt alapvető teszt a tónusos audiometria. Az audiometriai vizsgálatot speciálisan hangszigetelt kabinban végzik. A páciens fejhallgatót visel, amelyen keresztül a vizsgáló változó hangerővel és frekvenciájú hangokat ad ki. A páciens feladata, hogy jelezze (egy speciális gomb segítségével) a hallott hangokat. Ennek alapján audiogramot készítenek, azaz egy grafikont, amely a hangok hallhatósági küszöbét, valamint a lég- és csontvezetési görbéket mutatja. Szenilis süketség esetén a vizsgálat szenzorineurális halláskárosodást mutat a hangok magas frekvenciájú tartományában

A szenilis süketség diagnosztizálásában végzett audiometriai teszt második típusa a verbális audiometria. A hangaudiometriához hasonlóan a tesztet néma üzemmódban hajtják végrekabin. A beteg fejhallgatót visel, amelyen ezúttal nem hangokat adnak, hanem konkrét szavakat. A válaszadó feladata ezek megismétlése. A teszt eredménye azt mutatja, hogy a páciens hány százalékban érti a szavakat bizonyos hangerőszinteken. A verbális audiometriás vizsgálat lehetővé teszi következtetések levonását a páciens kommunikációs képességére és szociális működésére vonatkozóan.

Ha orvosi javallatok vannak, a diagnosztika kiterjeszthető további vizsgálatokra a halláskárosodás egyéb okainak kimutatására. Az egyik ilyen a dobhártya és a középfül működését felmérő teszt, a tympanometria. A képalkotó vizsgálatok, mint például a fej MRI, hasznosak lehetnek a differenciáldiagnózisban. Ennek köszönhetően lehetővé válik a koponyaűri elváltozások észlelése, amelyek halláskárosodáshoz vezethetnek.

A hallószerv másik vizsgálata az ún auditív kiváltott potenciálok. Célja az impulzusok vezetése a hallópályán a hallóidegtől a halántéklebenyben található kérgi hallóközpontig.

A szenilis süketség diagnózisa tipikus tünetek, audiometriai vizsgálatok eredményei (kétoldali, szimmetrikus halláscsökkenés a magas frekvencia tartományban) és a halláskárosodás egyéb lehetséges okainak kizárása után történik.

Szenilis süketség megelőzése

Sajnos nincs olyan módszer, amely száz százalékban megakadályozná a hallószerv öregedését. A betegség megelőzésének minden bizonnyal fontos eleme az egészséges életmód és a szív- és érrendszeri betegségek (hipertónia, érelmeszesedés és cukorbetegség) megelőzése a kiegyensúlyozott étrenden és fizikai aktivitáson keresztül

Érdemes megelőzni az egyéb halláskárosodásokat is, amelyek hatása időskori süketséggel halmozódhat. Kerülje a tartós zajterhelést, és minimalizálja a hallószerveket károsító gyógyszerek használatát.

Szenilis süketség kezelése

A hajsejtek öregedés okozta károsodása progresszív és visszafordíthatatlan folyamat. Sajnos nincs olyan módszer, amellyel a hallószerv regenerálódhatna. Eddig egyetlen gyógyszert sem hagytak jóvá a szenilis süketség kezelésére, bár sok farmakológiai hatóanyag kutatása folyik.

A piacon azonban számos lehetőség van hallókészülékekre. Ezek olyan hallókészülékek, amelyek beprogramozhatók bizonyos frekvenciákon (a halláskárosodás által leginkább érintettek) való hallás javítására.

Egyes esetekben nagyon előrehaladott, mély halláskárosodás esetén lehetséges protézis alkalmazásahallószervek segítségével az ún cochleáris implantátum

A szerzőrőlKrzysztof BialaziteA krakkói Collegium Medicum orvostanhallgatója, aki lassan belép az orvosi munka állandó kihívásainak világába. Különösen érdekli a nőgyógyászat és a szülészet, a gyermekgyógyászat és az életmódgyógyászat. Az idegen nyelvek, az utazás és a hegyi túrázás szerelmese.

Olvasson további cikkeket a szerzőtől

Kategória:

Geriátria