ELLENŐRZETT TARTALOMSzerző: lek. Patryk Jasielski
Borderline érzelmileg instabil személyiség az egyik leggyakoribb személyiségzavar. Hangulati ingadozások, heves dührohamok, instabil és gyakran viharos interperszonális kapcsolatok jellemzik. A fellépő tünetek a rendellenesség altípusától függően változnak. Melyek a néma borderline személyiségzavar leggyakoribb tünetei?
Azok, akiknekhatárvonalnagyon ingerlékenyek. A belső üresség érzése uralja őket, ezért igyekeznek magukkal tartani az embereket, hogy ne maradjanak elhagyatottak és elutasítottak. Ennek a rendellenességnek a tünetei azonban altípusától függően változhatnak. A tudósok a határvonal négy fő típusát különböztették meg:
- impulzív,
- ingerlékeny,
- önpusztító
- és csendes.
Mindegyiküket kissé eltérő, gyakran nehezen megkülönböztethető vagy észrevehető tünetek jellemzik. Ebben a cikkben a következő altípusok közül az utóbbit, azaz a csendes altípust tárgyaljuk. Leírjuk a leggyakoribb és legjellemzőbb tüneteket.
Csendes határvonal - 10 tünet:
1. A harag elfojtása / annak tagadása, hogy dühös vagy
A borderline személyiségzavarban szenvedők gyakran élnek át szélsőséges érzelmeket, beleértve a haragot is. A harmadik felek ezt meglehetősen könnyen láthatják, mert nem rejtik el ezeket az érzelmeket.
A csendes altípusban azonban a szemlélő nem veszi észre, hogy az ilyen személy haragot érez. Ez annak köszönhető, hogy emberek jelenlétében erősen kell fékezni. A csendes borderline zavarban szenvedő emberek nem mutatják, hogy dühösek.
Még ha valaki észreveszi is, hogy történik valami, azonnal letagadja, mondván, hogy minden rendben
2. Gyors, mások számára észrevehetetlen hangulatváltozások
A borderline személyiségzavarban szenvedők általában instabilnak érzik magukat a hangulatukban. Egy pillanatban örömet éreznek, és hamarosan szomorúságba és beletörődésbe csap át.
A megfigyelők számára ez egy igazi "vidám mulatság". A csendes altípusba tartozó embereknél ez a hangulatingadozás is előfordul. Azonban,mint a haragnál, alig mutatják meg, mit éreznek pillanatnyilag.
Mások számára közömbösnek, elidegenedettnek tűnhetnek, bár ugyanakkor belül valóban sok szélsőséges érzelmet éreznek.
3. Önmagad hibáztatása, ha konfliktus keletkezik
A néma határvonal altípussal rendelkező emberek között gyakran előfordulnak olyan viselkedések, amelyek célja a kialakult konfliktus gyors enyhítése. Ez azért van így, mert ezek az emberek hajlamosak magukat hibáztatni a félreértésért.
Meg vannak győződve arról, hogy szavaik vagy viselkedésük okozta a veszekedést. Még ha ez nem is igaz, nagyon nehéz meggyőzni őket az ellenkezőjéről. Mintha egy automatától származnának, úgy gondolják magukat, mint a feszültség provokátorait, és mielőbb enyhíteni akarják őket.
4. Krónikus bűntudat és szégyenérzet, üresség érzése
A bűntudat és a szégyen érzése gyakran kíséri a csendes határvon altól szenvedőket. Meg vannak győződve arról, hogy minden, amit kudarcot vallottak vagy nem sikerült megoldaniuk, az elhanyagoltságuk vagy képességeik hiánya az eredménye. Nem tudják kritikusan nézni a kudarcaikat – csak egyszerre hibáztatják magukat.
Együttműködés esetén is személyes hibájukként kezelik a sikertelenséget. Szégyellik magukat és az életüket. A belső üresség érzése is kíséri őket. Ez a magány érzése, a beteljesületlenség, az élet kényszere.
Az ilyen emberek nehezen kezelik az űrt. Ennek érzése a depresszió és az öngyilkossági kísérletek nagyobb kockázatával is összefüggésbe hozható.
5. Derealizáltnak és személytelennek érzem magam
További gyakori tünetek a derealizáció és a deperszonalizáció érzése. Az első tünet az a benyomás, hogy a körülöttünk lévő világ nem létezik, kitalált, mesterséges. Ami egy ilyen embert körülvesz, álmodozásnak tűnik. Felmerülhet az időérzék hiányának benyomása, valamint a következetesség, a valósághoz való igazodás. A csendes határvonallal rendelkező személy meg van győződve arról, hogy nem illeszkedik az őt körülvevő világhoz.
A második tünet, a deperszonalizáció az önészlelés zavarát jelenti. Az ilyen betegségben szenvedő személynek az a benyomása, hogy kívülről figyelem a testemet és az elmémet. Elkülönül egymástól. Érzik, hogy álomban vagyunk, és ezzel együtt élünk a saját testünktől vagy elménktől. Az önélményeket mesterségesnek és valószerűtlennek tekintik.
6. Nincs távolság, mindent személyesen fogadunk
A csendes határvonalú emberek nagyon érzékenyek lehetnek önmagukra. Még egy ártatlan vicc is a személyük elleni támadásnak tekinthető. Hiányzik belőlük az önbizalom, ezért vegyen minden megjegyzést személyesen.
Őkbizalmatlanok, a segíteni akarást kritikaként és nevetségességi kísérletként kezelik. Nem határolódnak el egymástól, így tévedés vagy tévedés esetén nehéz az egészet tréfává tenni.
7. Szociális szorongás, elszigeteltségre való hajlam
A néma határvonal gyakran együtt jár a szorongás érzésével a szociális helyzetekben. Az ilyen embereknek nagy problémáik vannak az új barátok megszerzésével. Az emberek egy csoportjával való beszélgetés, értékelés és kritika megbénítja őket.
A szorongás a szociális szorongásos zavarhoz hasonlóan bizonyos helyzetekben megjelenhet, például közös étkezés közben, játék közben, munkahelyen vagy iskolában. Az elszigetelődésre való hajlam miatt a csendes határvon altól szenvedők nehezen tudnak kialakult kapcsolatokat fenntartani, tartós barátságokat vagy kapcsolatokat kialakítani. Másokkal való kapcsolatuk gyakran múlékony és nem túl kötelező érvényű.
8. Kapcsolatépítési nehézségek, félelem az elutasítástól és a magánytól
A társadalmi szorongás és elszigeteltség mellett a csendes határvonalat egymásnak ellentmondó trendek kísérik. Egyrészt az ilyen rendellenességben szenvedők erős félelmet tapasztalnak a magánytól. Kapcsolatba akarnak lépni az emberekkel, hogy ne maradjanak magukra.
Másrészt óriási félelmet éreznek attól, hogy az emberek elutasítják őket. Félnek teljes mértékben bekapcsolódni a kapcsolatokba, hogy ne sérüljenek meg. Mindez a fent leírt elszigeteltséghez és a valódi, egészséges interperszonális kapcsolatok kiépítésének nagy nehézségeihez vezet.
9. Meggyőződés, hogy terhet jelent másoknak, és megpróbál a kedvében járni, akár saját költségén is
A csendes borderline személyiségzavarra is jellemző az alacsony önbecsülés és az ebből fakadó mások megterhelésének érzése. Az ezzel a problémával küzdők nehezen tudnak segítséget vagy szívességet kérni másoktól. Nem érzik magukat elég jól ahhoz, hogy ilyen segítséget kapjanak. Inkább önállóan oldanak meg egy adott problémát, semmint segítséget kérnek valakitől.
Másrészt az emberekkel való kapcsolattartás erős igénye miatt gyakran igyekeznek a kedvükben járni. Lemondhatnak saját terveikről és szabadidejükről, csak azért, hogy elnyerjék valakinek a szimpátiáját, pl. segítsen egy feladatban.
Mindez oda vezet, hogy feladják saját terveiket és ambícióikat, hogy egy időre elnyerjék valakinek a figyelmét és a barátság benyomását
10. Öngyilkossági gondolatok / önkárosítás
A csendes borderline altípusú embereknek, akárcsak a személyiségzavar más altípusaiban, vannak öngyilkossági gondolatok. Gyakran öngyilkossággal fenyegetőzhetnek, hogy felkeltsék a környezet figyelmét és érdeklődését. Néha azonban, amikor nem tudnak megbirkózni az üresség érzésével és a problémákkaléletüket, elvehetik a saját életüket. Önmagukat is megcsonkíthatják, hogy felkeltsék a körülöttük lévők figyelmét, vagy csökkentsék a belső feszültség és üresség érzését.
A csendes borderline személyiségzavarban szenvedők gyakran egészségesnek tűnhetnek, a rendellenesség nélkül. Ügyesen tudják elrejteni problémáikat, belső feszültségeiket. Nagyon segítőkész és kissé tartózkodó embereknek tűnhetnek. Gyakran nem tudják, miért okoz nehézséget a kapcsolatok kialakítása, és nyomasztó űrt éreznek.
Ha valakit a környezetből gyanítanak ilyen típusú személyiségzavarra, érdemes vele beszélni, és pszichológiai segítséghez - pszichiáterhez vagy pszichológushoz - utalni. A megfelelően végzett terápia csökkentheti az észlelt tüneteket és javíthatja a társadalom mindennapi működését.