ELLENŐRZETT TARTALOMSzerző: lek. Katarzyna Banaszczyk

A Sandifer-szindrómát először 1964-ben Kinsbourne írta le, aki három olyan szindrómáról számolt be, akiknél a szindróma hiatusérv volt. A sérv műtéti kezelése megoldotta a szindróma tüneteit. Mi a Sandifer-szindróma és hogyan nyilvánul meg? Milyen betegség entitásokhoz kapcsolódik?

Sandifer-szindrómainkább tünet, mint olyan betegség, amelynek etiológiája és így előfordulásának okai nem teljesen tisztázottak. A Sandifer-szindróma jellemzően csecsemőket (azaz 1 év alatti gyermekeket) és valamivel idősebb, kisgyermekeket érint. Ez a baba zavaró, jellegzetes, torticollisra emlékeztető mozdulataiban nyilvánul meg (a baba fejének balra vagy jobbra fordítása). Néha ezeknek a mozgásoknak a rohamait összekeverik epilepsziás rohamokkal. Sőt, meglehetősen jellemző a gerinc ívbe hajlítása, ezt a helyzetet az orvostudomány opisthotonusként ismeri. Ezek a tünetek általában a baba táplálása után jelentkeznek. A Sandifer-szindróma leggyakrabban 2,5 és 3,3 év közötti gyermekeknél fordul elő.

A Sandifer-szindróma okai

Amint az a tudományos irodalomból kiderül, a Sandifer-szindróma a nyelőcső savas gyomortartalom általi irritációjával jár. Ez azt jelenti, hogy általában olyan betegséggel foglalkozunk, mint a gastrooesophagealis reflux betegség (GERD). Ez a betegség a gyomorban lévő savnak a nyelőcsőbe történő kóros kiürüléséből ered. A GERD tünetei gyermekeknél a következők:

  • bronchospasticus állapotok,
  • fogzománc sérülése,
  • gége sípoló légzés,
  • fül-orr-gégészeti problémák,
  • torokfájás

A Sandifer-szindróma másik lehetséges oka a hiatus sérv, egy veleszületett anatómiai rendellenesség, amelyben a megszakadás túl nagy, és a gyomor behatol a mellkasba. Ennek a rendellenességnek a következménye a gyomortartalom visszaáramlása a nyelőcsőbe, ami irritációt és hajlító mozgások megjelenését okozza (azaz Sandifer-szindróma).

Sandifer-szindróma - reflexmechanizmus

A tudósok még mindig vitatkoznak azon, hogy mi a mechanizmusa a hajlító mozgások megjelenésének Sandifer-szindrómás gyermekeknél. Az egyik elmélet szerint a fej meg van döntve és meg van csavarvaa nyelőcső gyorsabb kitisztulását okozza az irritáló, savas gyomortartalomtól, ami megszünteti a kellemetlen tünetek időtartamát

Olyan, mint egy védekező mechanizmus a visszahúzódó tartalom ellen, irritálja a nyelőcső nyálkahártyáját, amely nem alkalmazkodik a gyomor savas tartalmához (melyről tudjuk, hogy sósavat tartalmaz)

Egy másik, újabb hipotézis a vagus ideg szerepét jelzi a leírt mozgások generálásában. Orvosi források szerint a savas gyomortartalom irritálhatja a vagus idegvégződéseit, ami a sternoclavicularis és a trapezius izomzat összehúzódását idézi elő, ami felelős a gyermek e szindrómára jellemző mozgásaiért. Ezeket a mozgásokat a gyermek szemgolyóinak felfelé fordulása is kísérheti, ami szintén a leírt vagus ideg aktivitásának köszönhető

Milyen tünetek kísérhetik a Sandifer-szindrómát?

Ezt a szindrómát egyéb tünetek is kísérhetik, amelyek a nyelőcső nyálkahártyájának irritációjából és egyebekből erednek. Főleg a következőket tartalmazzák:

  • heves felhőszakadás, hányás,
  • baba idegessége etetés közben, sírás, idegesség,
  • étkezés megtagadása, ami kóros súlygyarapodáshoz és ezáltal - fejlődési korlátozáshoz vezet,
  • visszatérő felső légúti fertőzések,
  • megmagyarázhatatlan köhögés és rekedtség

Sandifer-szindróma diagnózisa

Ha Sandifer-szindrómára gyanakszik, érdemes olyan vizsgálatokat végezni, amelyek megerősítik vagy kizárják a nyelőcső reflux jelenlétét. Gyermekeknél gyakran végzett diagnosztikai teszt a 24 órás pH-metriás teszt. Ehhez speciális szondát kell behelyezni a nyelőcsőbe, amely lehetővé teszi a nyelőcső pH-jának (vagy savasságának) mérését.

Ez lehetővé teszi annak meghatározását, hogy a gyomorból származó savas élelmiszerek bejutnak-e a nyelőcsőbe, és ami fontos, hány ilyen epizód van egy nap, és meddig tartanak. A vizsgálat lefolytatásának napján a szülőknek fel kell írniuk, hogy a gyermek mikor kap enni, milyen ételt eszik, valamint a gyermek panaszainak időtartamát és típusát.

Sandifer-szindróma kezelése

A Sandifer-szindróma kezelése a hozzá vezető állapotok, azaz a gastrooesophagealis reflux betegség, és néha a hiatus hernia kezeléséből áll.

A gastro-oesophagealis reflux betegség kezelésében a következő ajánlások szerepelnek:

  • refluxproblémákkal küzdő csecsemőknek szánt tápszerek használatával - AR rövidítéssel vannak jelölve - ezek koncentrált tápszerek,
  • magas maradék- és zsírszegény étrend - ez a helyzetidősebb gyerekek,
  • bizonyos táplálkozási szabályok betartása: kis adagok étkezése, kerüljük a lefekvés előtti és edzés előtti étkezést,
  • protonpumpa-gátlók alkalmazása – ezek az első vonalbeli gyógyszerek a savas reflux betegség kezelésében. Ezek a gyógyszerek a gyomornyálkahártya sejtjeiben egy enzim aktivitásának gátlásával hatnak, aminek köszönhetően csökken a sósav szekréciója, és ennek következtében megszűnnek a betegség tünetei.

Ha a Sandifer-szindróma oka egy hiatus hernia, általában műtétre van szükség, bár a döntést végső soron az orvos hozza meg.

Sandifer-szindróma – ne becsülje alá a tüneteket!

A Sandifer-szindróma diagnosztizálása és tüneteinek összekapcsolása olyan állapotokkal, mint a nyelőcső reflux és a hiatus hernia nem könnyű. Sok esetben a tünetek természetéből adódóan a gyermek először gyermekneurológushoz vagy fül-orr-gégészhez fordul.

Érdemes tisztában lenni egy ilyen betegség entitás létezésével, és amikor az ebben a cikkben leírt tüneteket tapasztalja, gondoljon a nyelőcső refluxra.

Ha gyermekeinknél bármilyen zavaró tünet jelentkezik az etetés során, mindenképpen érdemes konzultálni a gyermekorvossal, és nem szabad alábecsülni ezeket a tüneteket

Kategória:

Gyermekegészségügy