A klasszikus úszási stílusok a kúszó, a mellúszás, a hátúszás és a pillangóúszás. Mindegyikhez a technika jó elsajátítása szükséges, ezért a legjobb, ha tapaszt alt oktató felügyelete mellett tanulja meg őket. Az önálló tanulás hozhat eredményeket, de ugyanilyen gyakran fenntartja azokat a rossz szokásokat, amelyek hosszú távon károsítják a gerincet, nem pedig megerősítik azt. Ilyen például a rendezői béka, ami a klasszikus stílus rossz változata. Fedezze fel az 5 legnépszerűbb úszási stílust.

A klasszikusúszási stílusok közüla legegyszerűbb módja annak, hogy megtanuljunk háton úszni. A gyógytornászok által leggyakrabban javasolt változat a gerinc hibáinak és túlterheléseinek kezelésére is.

A kúszás egy kicsit bonyolultabb, ugyanakkor két megkérdőjelezhetetlen előnye is van: a leggyorsabb és szinte minden izomcsoportot érint. A klasszikus és a pillangóstílusok több technikai tudást igényelnek, ezért jobb, ha nem kezdesz velük, ha még csak most szoktál a vízhez.

Vannak olyan stílusok is, amelyek nem minősülnek klasszikusnak – beleértve rendezői béka és egy kutya. Könnyen megtanulhatók, de nem alkalmasak nagy távolságok gyaloglására.

Ismerje meg az egyes úszásstílusok jellemzőit, és válassza ki az Önnek legmegfelelőbbet.

1. Úszási stílusok: kúszás

A kúszás a leggyorsabb az összes úszási stílus közül. Kúszás közben a sziluett a legáramvonalasabb formát ölti, aminek köszönhetően mozgás közben nem kell többletenergiát pazarolnunk, hogy ellenálljunk a víznek.

Sajnos ezt a stílust nem könnyű elsajátítani - nagyon alapos technika elsajátítást igényel, amiben a legfontosabb a karok munkája és a lapos testhelyzet. A kezdő úszók számára nagy nehézséget jelent, ha a kezüket megfelelő szögben merítik a vízbe. Az úszás sebességét meghatározza az a mód, ahogyan a kar behatol a víz felszínébe, majd kiemelkedik onnan (összehasonlításképpen - a lábmunka csak a kapott sebesség 30%-áért felelős, a maradék 70% csak a kezeken múlik).

A testmozgások és a légzés szinkronizálása sem egyszerű feladat, főleg, hogy a stílus megköveteli, hogy a fejét részben elrejtse a víz alatt. A kevésbé tapaszt alt úszóknál a környezettel való szemkontaktus hiánya izomfeszülést okozhat, és ennek következtében az egyensúly megtartásának nehézségei. EbbőlEzért a kúszás elsajátítása előtt érdemes megtanulni búvárkodni – így fejlesztjük tájékozódási érzékünket, és hozzászokunk a víz alatti léthez

2. Úszási stílusok: Klasszikus (béka stílus)

A Żabka a legnépszerűbb úszási stílus az amatőrök körében. Sajnos a medencékben leggyakrabban látható úszásmódnak nem sok köze van ennek a stílusnak a klasszikus változatához.

Klasszikus stílusú úszásban felemelkedünk és a víz alá rejtjük a fejünket, és ne tartsuk folyamatosan felfelé billentve. A kézmozdulatok sem olyan lendületesek – felemelkedéskor a könyököket a testhez közelítjük, hanem csak a vállmagasságig, ami megkönnyíti a vízfelszín fölé ugrálást, hogy levegőhöz jusson.

Újabb mozdulat – a karok gyors kinyújtása az egész testet ismét alámeríti. A lábak munkája is elég specifikus - a térdeket nem nyújtjuk oldalra, amennyire csak lehetséges, hanem csak finoman hátralépünk, a lábfejet a fenék felé húzva kissé felfelé, kevésbé oldalra irányítva.

A béka a megfelelő stílus azoknak, akik az egész test izmait szeretnék úszással erősíteni, de csak azzal a feltétellel, hogy megfelelő úszás fedett békával, nem terheli a nyaki és ágyéki gerincet. A Żabka nagyon jól fejleszti a mellkas izmait, és kisebb mértékben a hát izmait is bevonja.

Fontos

Kerüld a rendező békáját

A rendezőbéka (más néven városnéző vagy megfigyelő béka) a klasszikus béka rossz változata, amelyben a fej folyamatosan a vízfelszín felett van.

Az ilyen módon történő gyakori úszás egyszerű módja a nyakcsigolyák megterhelésének, és ennek következtében a gerinc ezen részének degenerációjának, aminek súlyos következményei lehetnek (nyakfájás, migrén, kézzsibbadás, szédülés). A rendezői béka nincs jó hatással az ágyéki gerincre, ezért a hát alsó része természetellenesen görbül és állandó feszültségben marad.

A rendezői béka helyett érdemesebb a hátúszást választani - könnyen megtanulható, egyben a legegészségesebb a gerinc számára

3. Úszási stílusok: Hátúszás

A hátúszásban történő úszás terheli a legkevésbé a hátat, és egyben jó gyakorlat a gerinc teljes izomfűzőjének erősítésére. Emiatt ez a technika a hátfájásban szenvedőknek ajánlott. Az úszó személy arccal felfelé fekszik a vízben, ami megkönnyíti a légzést. A fő hajtóerő a karok - az úszó felváltva integeti őket, jobb és bal kezét a feje fölött a víz felszínén. Vízbe lépéskor a kar a könyökízületben maximálisan kiegyenesedjen, víz alatt pedig kb.90-110 kifelé. A lábak is felváltva működnek - felfelé haladva az egyik láb enyhén behajlik, míg a másik lefelé irányuló mozgást végezve maximálisan felegyenesedik (még a hiperextenzió is javasolt). A láb feszes, a fej pedig lapos a vízben, így a test hidrodinamikus formát kölcsönöz.

Ha hátúszásban úszik, ne felejtse el a csípőjét felfelé tolni (ekkor a lábmunka hatékonyabb lesz). A törzsnek kissé csavarodnia kell, amikor a kezét a vízbe helyezi – például a jobb kar alámerítésekor tanácsos kissé jobbra forgatni a testet.

Lásd még: Aqua fitness - előnyei, hatásai és gyakorlati példák

4. Úszási stílusok: pillangó stílus

A pillangóstílus, más néven delfin, tökéletes technikát, nagy erőt és koordinációt igényel. Emiatt az amatőrök nagyon ritkán használják, de haladó úszók számára vonzó kihívás. Más, az emberiség által több száz éve ismert stílusokhoz képest a pillangót viszonylag nemrég, 1935-ben fedezték fel. Ezt Volney Wilson fizikus tette, aki a halak mozgásának elemzése alapján feltalált egy delfint. Három évvel később ezzel a stílussal megnyerte az olimpiai kvalifikációt (a pillangó a kúszás után a leggyorsabb úszóstílus), de az akkor még ismeretlen technika miatt kizárták. Csak 1956-ban vált a pillangóstílusú verseny a nyári olimpia hivatalos versenyévé.

A delfin tanulása a test "hullámzó" mozgásának elsajátításával kezdődik – ez abból áll, hogy a fej, a mellkas, a csípő és a lábak külön mozognak fel és le (pl. ha a fej le van hajtva, a mozgás megy). fel) csípő), de együtt olyan harmonikus mozgást hoznak létre, amely az egész testet előreviszi. Csak ezt követően javul a karok és lábak munkája, valamint a megfelelő légzés képessége. A pillangóstílus tökéletes elsajátítása nem lehetséges tapaszt alt oktató irányítása nélkül. Maga a tanulás több szakaszban zajlik - lehetetlen, mint a kúszásnál, két-három edzés során egy pillangót tanítani. Ezért ez a stílus a tapaszt alt, ambiciózus úszóknak van fenntartva.

5. Úszási stílusok: kutyus

Az úgynevezett kutyus a legegyszerűbb úszásmód, különösen népszerű az úszni tanuló gyerekek körében. Ugyanakkor ez a legrégebbi úszástechnika, amelyet az emberiség ismer – vélhetően már az ókorban is ismerték ezt a vízi mozgásmódot. Őseink valószínűleg az úszó állatok megfigyeléséből tanulták.

A kutyus technika könnyen megtanulható és nagyrészt intuitív. Az úszó a vízen fekszik kalitkávalmellkasát lefelé, és karjait kis körökben fel-le mozgatja. A lábak függőleges ollómozgással váltakoznak. Bár a kutyus stílus nem túl praktikus és meglehetősen lassú, előnye a folyékonysága, és nem kell a végtagokat a víz felszíne fölé kitolni. Emiatt a katonaságban gyakran használják csendes úszásmódként, ideális besurranáshoz.

Hasznos lesz számodra

Szabad és változó stílus

A szabadfogás és a lebegés nem bizonyos úszási technikák elnevezése, hanem sportúszóversenyeken használt kifejezések

Freestyleazt a versenyszámot jelöli, amelyben a versenyző bármilyen stílusban úszhat, kivéve a mell, a hát és a pillangó stílust. A gyakorlatban a verseny résztvevői leggyakrabban a kúszást választják a leggyorsabb stílusnak. Elméletileg azonban bármilyen úszástechnika lehet, amelyben a versenyző nem jár a fenéken, nem merül 15 méternél nagyobb távolságra, nem használ olyan kiegészítő eszközöket, amelyek segítenek növelni a sebességet, az állóképességet stb.

A váltakozó stílusegy olyan verseny kifejezése, amelyben a versenyzők felváltva úsznak pillangóban, hátúszásban, mellúszásban és szabadfogásban (ez a sorrend az egyéni versenyekre vonatkozik, de némileg eltérő versenyekre). váltóversenyek). A cross-style versenyek 100, 200 és 400 m-es távokon zajlanak.

Az úszás hatása a gerincre - kutatás

A finnek 2002-ben egy 46 fős csoportot kérdeztek meg1- szabadidős úszók. 3 csoportba osztották őket (13 év; 25-25; 70 + -6 év). Mindegyik csoportban a mellkasi kyphosis és az ágyéki lordosis paramétereit három pozícióban vizsgáltuk - békaúszás, hátúszás és állás közben. Fontos: úszás közben a maximális és minimális beállítási momentumok mérése a teljes mozgásciklus alatt történik.

Íme a kutatásuk eredményei:

  • ágyéki lordózis: a legnagyobb növekedési paraméterek álló helyzetben, míg a jóval kisebb növekvő hajlítási paraméterek háttal, majd a békával történő úszás során jelentkeztek
  • mellkasi kyphosis - a kyphosis legnagyobb csökkenése békával, majd háttal úszás közben következett be, és a legnagyobb értéket az állásban tapaszt altuk.

Finn kutatások szerint tehát az állás sokkal jobban „árt” a gerinc görbületében, mint a békával és a háttal való úszás.

Két dologra érdemes különös figyelmet fordítani: mindenekelőtt - a kutatócsoport szabadidős, nem versenyúszókból állt. Talán teljesen mások lennének a játékosok adatai. Másodszor - a tanulmány nem tárgy alta a nyaki szegmens beállítását úszáshelyzetben.

A szegmens helyzetenyaki úszás nyitott békával (irányító béka) - a helyzet természetellenesen kényszeríti a nyaki szakaszt kiegyenesedésre, összenyomja a felső nyaki szegmenst és struktúrákat ezen a területen. Azonban ha fedett békával úszunk (általunk javasolt), ezt a problémát kiküszöböli a belégzés közbeni eltérő testhelyzet.

Kategória:

Gyakorlatok ABC