- Chondrocalcinosis: okai
- Álköszvény: tünetek és lefolyás
- Chondrocalcinosis: diagnózis
- Pseudodna: kezelés
A chondrocalcinosis (pszeudodéma) egy tág fogalom, amelyet az ízületekben képalkotó vagy szövettani vizsgálattal kimutatott kalciumsó-lerakódások leírására használnak. Ez a diagnózis nem feltétlenül kapcsolódik a klinikai tünetek jelenlétéhez, és bármilyen típusú kalciumlerakódásra vonatkozhat. Mik a pszeudogout okai és tünetei? Hogyan kezelik a chondrocalcinosisot?
Chondrocalcinosis( pszeudo-köszvény , pszeudodna, latinchondrocalcinosisudcalout , angol pchondrocalcinosis ) egy reumás betegség, amelyben az ízületekben kalcium-só-lerakódásokat észlelnek. Néha azonban ezt a kifejezést általában a kalcium-pirofoszfát kristályok által okozott betegségek, azaz a CPPD (kalcium-pirofoszfát-dihidrát betegség) leírására használják.
A pirofoszfát a kalciumsó legelterjedtebb fajtája, amely a tószerkezetekben válik ki. A röntgenfelvételeken észlelt chondrocalcinosisot ritkán hidroxiapatit vagy dikalcium-foszfát kristályok okozhatják.
A CPPD egy metabolikus arthropathia, amelyet a kalcium-pirofoszfát kristályok ízületi porcokban és más környező szövetekben történő lerakódása okoz. A szinoviában és az ízületi folyadékban felhalmozódó lerakódások gyulladást okozhatnak, ami zavaró tüneteket, következésképpen akár az érintett ízület pusztulását is okozza. A CPPD általában 50 év feletti betegeknél fordul elő, és előfordulása az életkorral növekszik. Annak ellenére, hogy a tünetekkel járó formák pontos százalékos aránya nem ismert, érdemes megjegyezni, hogy az ízületi meszesedés (chondrocalcinosis) radiológiai markerei gyakran megfigyelhetők, az emberek 50%-ánál. 85 év. A CPPD valamivel gyakoribb nőknél.
Chondrocalcinosis: okai
A kalcium-pirofoszfát kristályok lerakódásának pontos oka továbbra is ismeretlen. A CPPD lehet elsődleges és familiáris, autoszomális domináns öröklődéssel. Ez a forma ritka. Gyakrabban foglalkozunk másodlagos karakterekkel. A CPPD olyan betegségeket és állapotokat kísérhet, mint például:
- pajzsmirigy túlműködés vagy alulműködés
- hyperparathyreosis
- hemokromatózis
- Wilson-kór
- hypomagnesaemia
- hipofoszfatémia
- krónikus szteroidterápia
A sok ízületet érintő általános lefolyáson kívül egy lokális folyamattal is foglalkozhatunk többek között: ízületi instabilitás, meniszkusz eltávolítás és amiloid lerakódások
Álköszvény: tünetek és lefolyás
A CPPD többféleképpen is elvégezhető. A kalcium-pirofoszfát kristályok lerakódása általában tünetmentes. A betegség egyetlen indikátora a radiológiai vizsgálat során kimutatott izolált chondrocalcinosis.
Az esetek körülbelül 25%-a olyan akut ízületi gyulladással jár, amely klinikailag hasonlít a köszvényes rohamhoz. Emiatt ennek az állapotnak a heveny formáját gyakran "pszeudogoutnak" nevezik. A fő tünetek a hirtelen fellépő fájdalom, duzzanat és bőrpír az ízület körül. Paroxizmálisak, de a köszvénytől eltérően lassabban növekednek, és a fájdalom általában kevésbé intenzív. A "pszeudo-rohamok" általában egy ízületet érintenek. Leggyakrabban a térdízület érintett.
Az esetek 5%-ában a kalcium-pirofoszfát lerakódás krónikus ízületi gyulladásként jelentkezhet, ami zavaróan hasonlít a rheumatoid arthritishez (RA). Az ízületek szimmetrikusan érintettek (általában az interphalangealis és a metacarpophalangealis ízületek), és a betegek reggelente duzzanatról és merevségről panaszkodnak.
A CPPD esetek közel fele osteoarthritishez kapcsolódik, ami az ízületi porc progresszív degenerációjából ered. A leggyakoribb degeneratív elváltozások a térdízületet érintik. A perifériás ízületek mellett az ágyéki gerinc is érintett lehet, ami fájdalmat és mozgáskorlátozottságot eredményezhet, ami klinikailag hasonló lehet a spondylitis ankylopoetikához (AS).
Chondrocalcinosis: diagnózis
A legobjektívebb és legegyértelműbb vizsgálat, amely megerősítheti a CPPD akut formáját, az ízületi folyadék vizsgálata. Ha a közvetlen mintában kristályokat találunk, a vizsgálat következő eleme a folyadék üledék megfigyelése polarizált fény segítségével. A CPPD-re jellemző a gyémánt alakú kristályok jelenléte, amelyeket gyenge pozitív kettős törés jellemez. Létezhetnek szabad formában, vagy "tápláléksejtek" - makrofágok vagy granulociták - fagocitózva (abszorbeálva). Érdemes megjegyezni, hogy az álköszvényes roham során összegyűjtött folyadék általában a gyulladásos folyadék fizikai jellemzőivel rendelkezik - zavaros ("tejszerű") és enyhén véres is lehet.
Jelenleg egyre gyakrabban kerül előtérbe az ultrahang vizsgálat (USG) szerepe, amely a hagyományos röntgenfelvételekkel ellentétbentökéletesen illusztrálja a lágyszöveteket.
A képalkotó vizsgálatok, különösen az alapvető röntgenfelvételek, a diagnosztika nagyon fontos elemei. Kiemelheti a fent említett chondrocalcinosis jellemzőit, vagyis a kalcium lerakódások (jelen esetben kalcium-pirofoszfát - CPP) jelenlétét a porcokban, valamint az inakban, szalagokban, ízületi tokokban és meniszkuszokban. A meszesedések lineárisak vagy pontszerűek.
A radiológiai vizsgálat során a CPPD-t gyakran kísérő osteoarthritisre jellemző sajátosságokat is megfigyelhetünk. Ilyen jellemzők például az ízületi rés beszűkülése vagy a csontsarkantyúk jelenléte, az ún. osteophyták. Ez lehetővé teszi a betegség krónikus formájának előrehaladásának nyomon követését.
Pseudodna: kezelés
Jelenleg nem áll rendelkezésre olyan hatékony terápia, amely megakadályozná a kalcium-pirofoszfát kristályok képződését. A kezelés általában tüneti és a klinikai formától függ. Tünetmentes, kezelést nem igényel, de jelenléte egy másik betegség másodlagos megnyilvánulása lehet, így kiterjesztett diagnosztikát tesz szükségessé.
Az akut ízületi gyulladás, azaz pszeudoköszvényes roham kezelésében többek között a következőket alkalmazzák: gyulladásos ízületi folyadék leszívása és glükokortikoszteroidok intraartikuláris injekciója. Az orális kezelés főként NSAID-okból (nem szteroid gyulladáscsökkentőkből) áll. Súlyosabb esetekben alternatíva lehet a kolhicin (köszvényes rohamok esetén), de alkalmazásának szigorú orvosi felügyelet mellett kell történnie. Alacsony dózisú kolhicin hatékonynak bizonyulhat a gyakori rohamok megelőzésében.
A krónikus ízületi gyulladás a gyulladáscsökkentő kezelés indikációja – NSAID-ok és GCS (glukokortikoszteroidok) alacsony dózisban. Súlyosabb esetekben betegségmódosító gyógyszerekkel, például metotrexáttal próbálják kezelni, amelyet általában az RA kezelésére használnak.
A CPPD-vel kapcsolatos osteoarthritis, az elsődleges betegséghez hasonlóan progresszív és visszafordíthatatlan betegség. A fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő kezelés mellett érdemes hangsúlyozni a gyógytorna fontos szerepét. A kinezioterápia vagy fizikoterápia alkalmazásával végzett szilárd rehabilitáció segíthet csökkenteni az ízületi betegségeket, lelassítani a betegség progresszióját és javítani az általános működést.