Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!

ELLENŐRZETT TARTALOMSzerző: Sara Janowska, MA gyógyszerész

A reziduális betegség azt a helyzetet írja le a szervezetben, amikor az onkológiai kezelés után nyomnyi daganatos sejt marad vissza. A szokásos diagnosztikai módszerekkel nem mutathatók ki. A reziduális betegség jelenléte nem okoz tüneteket a betegben, de fontos a daganatos betegség kiújulásának kockázata szempontjából. A leukémia onkológiai kezelését követően remisszióban lévő betegek kezelésében a legnagyobb jelentőségű a reziduális betegség diagnózisa

Residual diseasegyakranMRDrövidítéssel szerepel, amely az angol Minimális Residual Disease kifejezésből származik. Olyan rákban, különösen leukémiában szenvedő betegeknél fordul elő, akik kezelésben részesültek vagy kezelés alatt állnak. Az MRD-ben szenvedő betegek szervezetében kis mennyiségű betegség sejt található.

A reziduális betegség jelenlétét a daganatos sejtek 10-3-nál nagyobb százalékos aránya jelzi. Tekintettel arra, hogy standard módszerekkel nem mutathatók ki, a hagyományos értékelés általában a daganatos betegség teljes remisszióját mutatja. Az MRD felismerése és megfelelő diagnosztizálása fontos, mivel ez a leukémia kiújulásának vezető oka.

Maradék betegség - diagnózis

A maradék betegség nem mutatható ki olyan vizsgálatok során, mint a vérkép és a csontvelővizsgálat. A vizsgálat során a beteg nem észlel semmilyen betegségre utaló tünetet. Az MRD csak nagyon érzékeny diagnosztikai módszerekkel mutatható ki. Ide tartoznak a modern, a molekuláris biológia vívmányait felhasználó tesztek, amelyek DNS, RNS vagy specifikus tumorfehérjék kimutatásán alapulnak. Ezek a módszerek áramlási citometriás vagy genetikai vizsgálati technikák. Ezek egyikére példa a fúziós géntranszkriptumok PCR-elemzése

A maradék betegség kimutatásához érzékeny diagnosztikai módszerre van szükség, amely 10 000 sejtenként 1 rákos sejtet képes regisztrálni. Például egy standard technika, amely mikroszkópos kiértékelés, érzékenysége 20 egészséges sejtenként 1 daganatsejt.

Az MRD-vel kapcsolatos kutatások többsége a leukémiára és a limfómára összpontosít. A tudósok remélik, hogy a felfedezések megmaradnakmás rákos megbetegedések kezelésére is használják.

Maradékbetegség - a diagnosztika szerepe a leukémia terápiájában

A leukémia onkológiai kezelését követően remisszióban lévő betegek kezelésében a reziduális betegség diagnózisa a legnagyobb jelentőségű. Felsorolhatjuk a betegség azon típusait, amelyekben az MRD kimutatása különösen fontos:

  • felnőttkori krónikus mieloid leukémia
  • akut limfoblasztos leukémia gyermekeknél, amely a leggyakoribb gyermekkori rák

A rák, különösen a leukémia kezelésében az MRD diagnózisa több okból is fontos:

  • Határozza meg, hogy a kezelés megszüntette-e az összes rákos sejtet. Ha ezek nyomai maradnak, fennáll a betegség kiújulásának veszélye
  • A rák kiújulásának korai felismerése
  • Támogatás a leghatékonyabb kezelési módszer kiválasztásában
  • A vizsgálati eredmények lehetővé teszik a különböző kezelési módszerek hatékonyságának összehasonlítását
  • A rendszeres vizsgálatok elvégzése lehetővé teszi a páciens remissziós állapotának nyomon követését

A leukémiák a vérrák. Ezek a betegségek elsősorban a csontvelőt érintik, ahol sejtjei termelődnek.

A standard diagnosztikai módszereknél a csontvelő-mintákat mikroszkóppal figyelik meg. A leukémiás sejtek normál éretlen vérsejteknek tűnnek, kivéve, hogy a normálisnál sokkal több van.

Az egészséges csontvelő általában 1-2%-ban éretlen sejteket tartalmaz. Leukémiában ennek 40-90%-át teszik ki. Ebben az esetben a betegség mikroszkópos értékelése meglehetősen egyszerű. MRD-ben a beteg sejtek száma elhanyagolható. Ugyanakkor mikroszkóp alatt megjelenésükben nem különböznek az egészséges, éretlen sejtektől. Ezért a standard diagnosztikai módszerek nem hatékonyak a maradék betegség kimutatásában.

A rákterápia elpusztítja a legtöbb leukémiás sejtet. A legtöbb esetben a leukémiás sejtek nyomokban (körülbelül 0,001%) túlélik a kezelést. Néhányuk hónapokig vagy évekig megmaradhat a csontvelőben. A rákos sejteket DNS-tesztekkel vagy immunológiai vizsgálatokkal lehet azonosítani. Mikroszkóp alatt nézve azonban nem különböztethetők meg az egészségesektől.

Azok a tesztek, amelyek minimális maradékbetegséget tárnak fel, segíthetik a célzott kezelést és megakadályozhatják a leukémia kiújulását. Még a kezelés után megmaradt egyetlen daganatsejt is végzetes visszaeséshez vezethet.

Szőrös sejtes leukémia: okok, tünetek, kezelés

Limfocitás leukémia (CLL) – Okok, tünetek és kezelés

Akutmieloid leukémia (AML) - okok, tünetek és kezelés

Maradék betegség - az MRD diagnosztika jelentősége

Az MRD szint elsősorban a rák kiújulásának kockázatának felmérésére szolgál.

A reziduális betegség diagnosztizálása a betegek visszatérő leukémia korai tüneteinek megfigyelésében is fontos. Ehhez rendszeres vér- vagy csontvelő-mintavétel szükséges.

A molekuláris teszteknek köszönhetően már nagyon korai stádiumban, még a betegség tüneteinek kiújulása előtt kimutatható a rákos sejtek szintjének emelkedése a páciens szervezetében. Ez több okból is nagyon előnyös:

  • Az a beteg, akinél korai stádiumban diagnosztizálják a visszaesést, jobb lesz az onkológiai kezelés során. Ennek köszönhetően a terápia kevésbé lesz megerőltető.
  • A daganat kiújulásának korai stádiumában kevesebb leukémiás sejt található a páciens szervezetében, amelyet a kezelés során el kell távolítani
  • A sejtek általában érzékenyebbek a kezelésre a tünetek visszatérése előtti időszakban. A kezelés során ellenállóbbá válhatnak a gyógyszerekkel szemben.

Maradékbetegség felmérése és az onkológiai kezelés egyénre szabása

A reziduális betegségek diagnosztikájának fejlesztése reményt ad a rákkezelés individualizálására. Manapság az adott típusú betegségben szenvedő betegek többsége ugyanazt a kezelést kapja. A leukémia olyan betegség, amely nagy változatosságot mutat. Ennek megfelelően a különböző betegek eltérő terápiás utat igényelnek a rák leküzdéséhez. Ezt a megközelítést a kezelés individualizálásának nevezik.

Az MRD szint mérése segít a klinikusoknak eldönteni, hogy melyik kezelés a legelőnyösebb egy adott beteg számára. A reziduális betegség felmérése segít meghatározni a betegeknél a kiújulás egyéni kockázatát. Ennek eredményeként a szakember jobban meg tudja választani a megfelelő erősségű kezelést a visszaesések megelőzésére, miközben a lehető legkevésbé terheli a páciens testét.

Az MRD-vel kapcsolatos információk nélkül az orvosok csak ugyanazt a kezelést tudják biztosítani minden rákos beteg számára. Az ilyen terápia egyes betegek számára túl kíméletes, mások számára túlságosan megterhelő. Ezért az onkológia kialakulása szempontjából rendkívül fontos a rizikófaktorok egyéni azonosítása

Maradék betegség – az MRD értékelésénél használt tesztek

  • DNS-vizsgálatok

A diagnosztikai módszerek egyike a leukémia-specifikus DNS-szekvenciák kimutatása a páciens véréből vagy csontvelőjéből vett mintákban. Erre a célra polimeráz láncreakciókat alkalmaznak. Ez egy nagyon érzékeny technika.Ez a molekuláris biológia egyik alapvető módszere.

  • RNS tesztek

A reziduális betegség értékelésére a leukémiára specifikus RNS-szekvencia kimutatásán alapuló teszteket is alkalmaznak. Erre a célra a reverz RNS-transzkripció módszerét, majd a polimeráz láncreakciót alkalmazzuk. Az RNS-alapú teszteket általában akkor alkalmazzák, ha egy DNS-teszt hatástalan egy adott típusú tumormutációra. Ez a módszer azonban időigényesebb és bonyolultabb.

  • Immunoassay

A reziduális betegség felmérésére használt immunoassay specifikus fehérjéket használ, amelyek a sejtek felszínén találhatók. A leukémiás sejtek gyakran ezek egészen szokatlan és egyedi kombinációit mutatják. Ezeket a fehérjéket fluoreszcens festékkel jelölt antitestekkel lehet megfesteni. Ezt követően áramlási citometriával észlelik őket.

Az immunassay kimutatási határa általában körülbelül 1:10 000 sejt. A módszer nem hatékony olyan leukémiák esetében, amelyeknek nincs azonosított és stabil fenotípusa, azaz a sejtek külső jellemzői.

Maradék betegség - kezelés

A fennmaradó betegségek kezelése fontos, mivel ez a visszaesés fő forrása. Az MRD megszüntetése érdekében a betegség tüneteinek remissziója során további kezelést alkalmaznak. Ez magában foglalja a nagy dózisú citosztatikumok alkalmazásával végzett terápiát. A kezelés lefolyása és a teljes gyógyulás szempontjából fontos a gyógyszer megfelelő dózisának kiválasztása és a beteg szövődmények elleni védelme

A terápia optimális módja az MRD kiküszöbölése vagy legalábbis csökkentése A maradék betegség kezelése olyan módszereket foglalhat magában, mint például:

  • Hagyományos rákkezelés (kemoterápia) nagy dózisú gyógyszerekkel
  • Őssejt-transzplantáció, például csontvelő-transzplantáció. Az ilyen eljárás növeli a szervezet ellenálló képességét az intenzív kemoterápiával szemben. Az átültetett csontvelő segíthet a rákos sejtek nyomokban történő eltávolításában is a páciens testében.
  • Immunterápia.
  • A beteg monitorozása a daganatos betegség kiújulásának korai tüneteire
  • Neoplasztikus sejtek elleni monoklonális antitestekkel végzett terápia
  • Rák elleni védőoltások

A maradványbetegség-diagnosztika jelentősége a modern rákterápiában

MRD értékelési tesztek még nem rutin tesztek. Hozzáférésük nagyon korlátozott, csak bizonyos laboratóriumokban készíthetők.

Jelenleg a legtöbb végzikA maradványbetegség értékelési vizsgálatait tudományos klinikai vizsgálatok során végzik. Ezeket a vizsgálatokat a legtöbb diagnosztikai laboratóriumban nem végzik el, mert bonyolultak, drágák és időigényesek.

Az MRD értékelő tesztekkel kapcsolatos másik probléma az a kis számú szakorvos, aki képes elemezni az eredményeiket. A legtöbb klinikai vizsgálatot milliószor végezték el az orvostudomány történetében.

Ilyen vizsgálatok közé tartozik például a vérkép. Ennek eredményeként az egészségügyi személyzet magabiztosan tudja értelmezni az eredményeket, a szakemberek generációi által összegyűjtött széles körű ismeretek alapján.

Az MRD-tesztek egy új diagnosztikai módszer. A tudósok és az orvosok még mindig olyan kiterjedt tudásbázist építenek, amelyre szükség van a vizsgálatok eredményeinek pontos értékeléséhez.

A szerzőrőlSara Janowska, MA gyógyszerészA Lublini Orvostudományi Egyetemen és a Białystoki Biotechnológiai Intézetben interdiszciplináris doktori tanulmányokat folytató PhD hallgató a Lublini Orvostudományi Egyetemen és a Biotechnológiai Intézetben. Mesterdiplomát szerzett a gyógyszerbotanika szakterületén húsz mohafajból nyert kivonatok antioxidáns tulajdonságairól. Jelenleg kutatómunkája során új rákellenes anyagok szintézisével, tulajdonságaik rákos sejtvonalakon történő vizsgálatával foglalkozik. Két évig gyógyszerészmesterként dolgozott egy nyitott gyógyszertárban.

Olvasson további cikkeket a szerzőtől

Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!

Kategória:

Onkológia