A kognitív zavarok közé tartoznak a memória- és figyelemproblémák, valamint a gondolkodási folyamatokhoz kapcsolódó rendellenes érzések vagy patológiák. Tekintettel arra, hogy sok pszichiátriai tünet a kognitív zavarok közé sorolható, alapvetően ezek képezik a pszichopatológia alapját.

Kognitív diszfunkcióksokkal megnehezíthetik a tapasztaló páciens életét. A problémák gyakorlatilag minden hétköznapi helyzetre vonatkozhatnak, mind a szakmai működéshez (nehézségek adódhatnak pl. memória- és koncentrációs zavarok), mind a családi működéshez (itt pl. a páciens hiedelmei, amelyekben már akkor is biztos , nem egyeztethető össze a valósággal, amikor rokonai megtagadják). Kognitív károsodás sok tényező miatt előfordulhat gyermeknél és idősnél is.

A kognitív folyamatoklehetővé teszik az emberek számára, hogy megismerjék a környezetet és kommunikáljanak vele. Az ismeretek megszerzéséhez és megszilárdításához kapcsolódóan is szerves részét képezik. Az alapvető emberi kognitív folyamatok a következők:

  • memória,
  • jegyzet,
  • érzékszerveken keresztül érzékelni a világot,
  • gondolkodás.

A kognitív funkciók zavartakszámos különböző helyzet következtében, amelyekre példák:

  • pszichiátriai problémák (pl. depresszió, bipoláris zavar vagy téveszmés szindrómák, de traumatikus esemény is),
  • idegrendszeri betegségek (mint például szélütés, Alzheimer-kór és más demencia szindrómák),
  • fejsérülés,
  • központi idegrendszer daganatai,
  • krónikus szomatikus betegségek súlyos exacerbációi,
  • pszichoaktív anyagok (pl. kábítószer vagy alkohol) használata,
  • elvonási szindrómák (a beteg által függő gyógyszerek abbahagyásával kapcsolatos – ez vonatkozhat például az alkoholtól, de a gyógyszerektől való elvonásra is)

Kognitív károsodás: memória

A memóriazavarok két csoportra oszthatók: mennyiségi és minőségi memóriazavarok

Megkülönbözteti a mennyiségi memóriazavarokat (dysmnézia)magad:

  • hipermnézia (kivételesen jó memória),
  • hipomnézia (csökkent memóriakapacitás),
  • amnézia (elfogyott a memória).

A memóriával kapcsolatos kognitív zavarok második kategóriája a minőségi zavarok (paramnézia). Ez a problémacsoport a következőket tartalmazza:

  • memóriaillúziók (torz emlékek a múltban ténylegesen megtörtént eseményekről),
  • kriptomnézia (olyan emlékek, amelyek létezéséről a páciens nem tud – a kriptomnézia következtében ún. tudattalan plágiumot követhetnek el),
  • konfabulációk (hamis emlékek, amelyek általában kitöltik a páciens bizonyos emlékezethiányait).

Kognitív károsodás: megjegyzés

A figyelem zavara koncentrációzavar formájában jelentkezhet, amikor nehéz egy tevékenységre összpontosítani. A figyelem túlzott eltolódása (hébe-hóba más dologra fókuszálás) és annak elégtelen eltolódása is (a fókuszforrás megváltoztatása nehéz a páciens számára).

További probléma a figyelem túlzott elterelése, amikor még egy jelentéktelennek tűnő esemény (pl. egy elrepülő rovar) is teljesen elvonja a páciens figyelmét arról a tevékenységről, amelyre korábban összpontosított.

Kognitív diszfunkció: észlelés

Az észlelési zavarok közé tartoznak az illúziók, a hallucinációk és a pszichoszenzoros zavarok.

Az illúziók (más néven illúziók)az érzékszerveket érő ingerekből származó helytelen észlelések. Itt hangsúlyozni kell, hogy nem minden illúzió kapcsolódik a patológiához. Az illúzióra példa lehet az a benyomás, hogy egy idegen van az ablakon kívül, miközben közönséges faágak vannak mögötte. Kóros tévedésről van szó, amikor a beteg – annak ellenére, hogy logikusan bemutatja neki, hogy téved – még mindig meg van győződve megfigyelései igazságáról.

Ahallucinációk (hallucinációk)különböznek a téveszméktől. Kialakulásuk nincs összefüggésben a beteget érő ingerekkel. A hallucinációk és az illúziók hasonlósága azonban a páciens meggyõzõdését jelenti az átélt élmények valódiságáról. Azok az emberek, akik hallucinációkat tapasztalnak, nem hajlamosak arra, hogy megpróbálják meggyőzni magukat arról, hogy tapasztalataik nem valósak. A hallucinációk bármelyik érzékszervre hatással lehetnek, ezért a hallucinációkat megkülönböztetik:

  • hallás (különféle hangok vagy hangok hallása),
  • vizuális (pl. pókot lát a falon),
  • szaglás (nem létező szagok érzete),
  • íz (az ízérzés az ízinger hiánya ellenére),
  • érzékszervi (pl. érzésférgek jelenléte a testen).

Vannak ún a hallucinációk állítólagos formája (ál-hallucinációnak is nevezik). Ebben az esetben a kóros érzések a páciens testében vagy valamilyen meghatározatlan térben találhatók.

Az észlelési zavarok közé sorolt ​​másik probléma apszichoszenzoros zavarok(parahalucinációk). Genezisük hasonló a hallucinációkhoz - ezek az érzések külső inger részvétele nélkül keletkeznek, de megkülönböztető jellemzőjük, hogy a betegek tudatában vannak valótlanságuknak. A pszichoszenzoros zavarok közé tartozik többek között a tárgyak méretének helytelen észlelése (ha túl kicsinek érzékelik őket, mikropsziáknak nevezik őket, míg a páciens számára szokatlanul nagynak tűnnek - makropsziáknak nevezik).

A pszichoszenzoros zavarok során a valótlan élmények más érzékszerveket is érinthetnek: szaglás, hallás, ízlelés vagy szaglás

Az észlelési zavarok egyes osztályozása két további jelenséget is tartalmaz:deperszonalizációésderealizációA deperszonalizáció olyan állapot, amelyben a személy elszakadt a személytől. önmagát – lefolyása során a páciensnek az a benyomása, hogy valójában oldalra áll, és csak megfigyelője testiségének. Derealizáció esetén viszont a környező világ változásainak érzése – a páciens számára a világ furcsának, furcsának és valószerűtlennek tűnik.

Kognitív diszfunkció: gondolkodás

A gondolkodási zavarokat a gondolkodás menetének, tartalmának és logikájának zavaraira osztják. A kifejezés eleve összefügg a gondolkodási folyamatokkal, ezért a gondolkodási zavarok meglétére elsősorban azok a problémák utalnak, amelyek beszéd közben észrevehetők

1. gondolkodási zavarok esetén a következőket különböztetjük meg:

  • mutizmus (a beszéd teljes abbahagyása, ami a gondolatok hiányával járhat),
  • alógia (a gondolkodás szegénysége),
  • versenyző gondolatok és a kapcsolódó szavak,
  • gondolkodás felgyorsítása,
  • lassítja a gondolkodásodat,
  • a gondolkodás leállítása (egy szál hirtelen elvesztése, amelyre a páciens korábban gondolt),
  • gondolkodás elterelése (az egyes gondolati szálak közötti kapcsolatok elvesztése, aminek következtében a beteg beszéd közben szervezetlenül mozog egyik témáról a másikra),
  • aprólékosság (a gondolkodási folyamatok során apró dolgokkal kapcsolatban még mindig új, plusz gondolatok merülnek fel, ami miatt a beteg nyilatkozata tele van felesleges részletekkel),
  • kitartás (egy kifejezés többszöri megismétlése),
  • igék (ismételve a szavakat, hogyhasonlítanak egymáshoz),
  • echolalia (mások szavainak öntudatlan, indokolatlan ismétlése),
  • gondolkodás inkoherenciája (a gondolatok közötti koherencia teljes hiánya)

2. A gondolkodási folyamatokhoz kapcsolódó másik kognitív károsodás agondolati tartalom zavara . Köztük vannak téveszmék (helytelen hiedelmek), amelyek igazságában a betegek annyira biztosak, hogy lehetetlen meggyőzni őket arról, hogy tévednek. A téveszmék tárgya változhat, de a leggyakoribbak a téveszmék:

  • üldöztetés (a beteg azt hiszi, hogy követik és kihallgatják),
  • utalva (ksledzki) - a beteg úgy gondolja, hogy őt különösen érdekli a környezet,
  • féltékenység,
  • hatás (a beteg úgy gondolja, hogy viselkedését harmadik felek kívülről irányítják, pl. a bőr alá beültetett chipen keresztül),
  • erotikus,
  • gondolatok küldése vagy fogadása,
  • leleplezés (a páciens meg van győződve arról, hogy gondolatait az ő részvétele nélkül közöljük harmadik felekkel),
  • szomatikus (a beteg valamilyen súlyos vagy halálos betegség tüneteit érzi),
  • nagyszerű (a beteg ember jól ismert, gazdag és befolyásos személynek vallja magát)

A gondolkodás tartalmi zavarain belül vannak túlértékelt eszmék (gondolatok) és rögeszmék is. Túlértékelt gondolatokról akkor beszélünk, ha a pácienst valamilyen bizarr vagy rendkívül abszurd ötlet vezérli az életében – általában ennek rendeli alá viselkedését és életét. A túlértékelt gondolatok középpontjában például valamilyen szokatlan találmány létrehozása áll. Az különbözteti meg őket a téveszméktől, hogy a páciens képes azt feltételezni, hogy hiedelmei nem felelnek meg a valóságnak.

A rögeszmék tolakodóak (gyakran nemkívánatosak a páciens számára), állandóan visszatérő gondolatok. A kényszerek leggyakrabban higiénés tevékenységekre összpontosulnak, gyakran kényszerekkel kísérve (olyan tevékenységek, amelyek elvégzésére a beteg kényszert érez).

3. A gondolkodási zavarok harmadik csoportjaa gondolkodási folyamatok logikájának zavarai . Ezek a következők:

  • logikátlan gondolkodás (gondolkodás közben a páciens saját ok-okozati összefüggéseit rajzolja meg, és olyan szokatlan összefüggéseket vesz észre, amelyek összeegyeztethetetlennek tűnnek az általánosan elfogadott logikával),
  • mágikus gondolkodás (irracionális, rendkívül nehezen érthető mentális összefüggésekhez kapcsolódik),
  • ambivalencia (teljesen ellentmondó gondolatok megjelenése),
  • dereisztikus gondolkodás (elszakadva a valóságtól)
A szerzőrőlÍj. Tomasz NęckiAz Orvostudományi Egyetem orvosi karán végzettPoznan. A lengyel tenger csodálója (leginkább fejhallgatóval a fülében sétál a partján), macskák és könyvek. A betegekkel való munka során arra összpontosít, hogy mindig meghallgassa őket, és annyi időt töltsön, amennyire szükségük van.

Olvasson további cikkeket a szerzőtől

Kategória:

Pszichiátria