A fogcsikorgatás vagy impregnálás egy olyan fogszuvasodás kezelési technika, amely megtámadja a tejfogakat. Mikor szükséges a fogak lelapolása? Hogy van és biztonságos? Milyen mellékhatásai vannak a fogkápráztatásnak? Mi a foglebegtetés hatékonysága?
Lapizizálás,vagy impregnálás a fogszuvasodás kezelési technikája. Elsődleges fogak lelapolását alkalmazzák. Az első tejfogak 5-6 hónapos kora körül jelennek meg a kisgyermek szájában. Körülbelül 3 éves korig minden tejfog látható a szájüregben. Kezdettől fogva megfelelően gondoskodni kell róluk. Felnőttek körében terjed egy mítosz, hogy a tejfogakat nem kell kezelni, mert úgyis kiesnek. Ez nem igaz. A tejfogakat megfelelően ápolni és szükség esetén megfelelően kezelni kell. A tejfogazat részt vesz a maxilla és a mandibula megfelelő fejlődésében. A tejfogak helyet biztosítanak állandó utódaik számára. Gyakran előfordul, hogy a tejfog idő előtti elvesztése rossz szorulás kialakulását vagy felerősödését okozza, aminek következtében a jövőben fogszabályozásra lesz szükség.
Mi az a lelapolás?
Az üreg impregnálása a szuvas fogszövetek kémiai vegyületekkel való telítéséből áll. Az impregnáláshoz leggyakrabban két vegyületet, ezüst-nitrátot vagy cink-kloridot használnak. Közülük az elsőt, hatékonysága miatt, gyakrabban használják.
Lapisetítés, ha szükséges, nagyon korán is elvégezhető
A lefedéshez használt vegyszereknek két hatása van. Egyrészt baktériumölőek, másrészt mineralizációt okoznak, ezáltal erősítik a felpuhult fogszöveteket. A lefedés indikációja a kiterjedt lapos szuvas elváltozás, amelybe nem lehet tömést helyezni, vagyis a köznyelvben "töméseket" neveznek. Ilyen üregek többek között a "palackszuvasodásban" fordulnak elő, amely gyakran előfordul a kicsiknél. Ezt a fajta fogszuvasodást gyors lefutás jellemzi, amely rövid időn belül a fogkoronák teljes tönkretételét okozza. A metszőfogak különösen veszélyeztetettek. Egy másik helyzet, amely előidézheti a csapkodási eljárást, az a gyermek, aki nem együttműködik és türelmetlen. Ilyen helyzetben könnyebb rávenni a gyermeket egy fájdalommentes, gyors eljárásra, amely lelassítja a szuvas folyamat előrehaladását a tömésig.
A beavatkozás után nagyon fontos a szájhigiénia javítása és az étkezési szokások megváltoztatása. A lelapolási eljárás célja a szuvas folyamat dinamikájának csökkentése, nem gyógyítja meg a fogakat és nem állítja helyre az elveszett fogszöveteket, ezért lehetőség szerint a szuvas üregeket megfelelő fogászati anyagokkal kell kitölteni.
Összegzés lépésről lépésre
A szuvas elváltozások impregnálása fájdalommentes, biztonságos és gyors eljárás. Ez abból áll, hogy két oldatot egymás után dörzsölnek be a szuvasan megváltozott szövetekbe. A leggyakrabban használt oldat az ezüst-nitrát, amelyet például Lugol-féle folyadékkal lehet kicsapni
A kezelés a fog alapos mechanikai tisztításával kezdődik a lepedéktől és a fog szárításával. A nyálkahártyát el kell különíteni az impregnáló oldattal való véletlen érintkezéstől. Ezután az első oldatot alaposan bedörzsöljük a szuvas lézió felületébe, majd a második oldatot (az ún. precipitátort). A beavatkozás után a kis páciens körülbelül egy óráig ne egyen vagy igyon semmit.
A lapozási ciklus három látogatásból áll, heti időközönként. Minden egyes látogatáskor feltérképezzük az összes fogat, amely ezt igényli. A lefedő kezelés nem tartós, kb. 3 hónap, majd hat hónappal az első impregnálás után meg kell ismételni.A tejfogak lehúzásaaz Országos Egészségpénztár által finanszírozott szolgáltatások részeként végrehajtható eljárás
A lapozás előnyei és hátrányai
Kezdjük az impregnálás előnyeivel. Kétségtelenül a lapis előnyére válik, hogy gyors és fájdalommentes eljárásról van szó. Még a leginkább nem együttműködő gyerekeket is ráveszik a fogak "festésére". A kémiai vegyületek hatásának köszönhetően a fogszuvasodás folyamata gátolt, a fogak életben maradhatnak. Természetesen nem szabad elfelejteni, hogy amikor a gyermek bizalmat kap az orvosban, és egy kicsit magabiztosabbnak érzi magát a fogorvosi rendelőben, akkorregisztrált fogattömni kell (ha a körülmények lehetővé teszik). Tehát a lelapolás segít megőrizni a tejfogakat, hogy a lehető legtovább megtartsák a helyet a maradandó fogaknak.
A lelapolás hátránya, hogy a leggyakrabban használt és a leghatékonyabb impregnálószer (ezüst-nitrát) a fogak elszíneződését sötétfeketére, sötétbarnára változtatja. Természetesen az elszíneződés csak a fogszuvasodás által érintett helyeket érinti. Az egészséges fogak színe változatlan marad. Léteznek olyan készítmények is, amelyek nem színezik el a fogakat, és az alkalmazásukkal történő kezelés ún színtelen átlapolás.A színtelen lelapolásra szánt készítmények valamivel kevésbé hatékonyak a fogszuvasodás gátlásában.
A lelapolás másik hátulütője az a tény, hogy nem gyógyítja a fogszuvasodást. Ez egy olyan eljárás, amelynek célja a szuvas üreg kialakulásának lassítása vagy gátlása, hogy a tejfogak a lehető legtovább a szájban maradjanak, megtartva a maradandó fogak helyét. A lapizizálás nem állítja helyre az elveszett szöveteket és a fogműködést, ezért lehetőség szerint a fogszuvasodás kezelésének a fogszuvasodás előkészítéséből és megfelelő fogászati anyagokkal történő töméséből kell állnia.