A Mitománia azokról az emberekről szól, akik hazudnak… minden ok nélkül. Tudjon meg többet erről a problémáról, hogyan befolyásolja az ebben szenvedők életét, és tanulja meg, hogyan küzdhet le a mitománia ellen!

Mitomaniaa pszichológia nyelvezetében elég régóta használt kifejezés. Ennek a problémának az első leírása 1891-ben jelent meg, szerzője Anton Delbrüeck volt, és innen ered a másik névmitománia , azazDelbrüeck csapat . A jelenség leírására használt további kifejezések a kóros hazugságok és a fantasztikus pszeudológia.

Eddig nem végeztek olyan kimerítő kutatást, amely biztosabb következtetéseket vonhatna le a mitománia gyakoriságára vonatkozóan a populációban. Vannak azonban olyan publikációk, amelyek szerint a kóros hazudozás akár az emberek 1%-ának is problémát jelenthet. A mitománia becsült gyakorisága mindkét nemben hasonló. Bármilyen életkorú ember szenvedhet mitomániában, de eddig azt figyelték meg, hogy különösen hajlamos lehet serdülőkorban (körülbelül 16 éves korban) kezdeni.

Mitománia: mi ez?

Mitomani létrehozza saját alternatíváját, amely sokban különbözik a valós valóságtól. Nem minden sokat hazudozó emberről mondható el, hogy mitomániás. A mitomániára jellemző, hogy az ember hazudik… mert igen. A „tipikus” hazugság általában valamilyen külső indítékhoz kapcsolódik – például egy gyerek azt hazudja az anyjának, hogy az utolsó vizsgát nagyon jó eredménnyel teljesítette, hogy ne kapjon büntetést a sikertelen tesztért. A kóros hazugságok pedig belső indítékokhoz kapcsolódnak, ráadásul a mitomániában szenvedő férfi konkrét cél nélkül is kimondhat a valósággal ellentétes tartalmat.

A mitomániával küszködő emberek hazugságaikkal rendszerint feldíszítik magukat, jobb embereknek mutatva magukat, mint amilyenek valójában. A kóros hazugságok vonatkozhatnak például arra, hogy a mitomániás rendkívül jó szakmai pozícióval rendelkezik, vagy hogy magas rangú emberek barátja.

Fentebb szó esett arról, hogy a kórosan hazudozó emberek hősként is bemutathatják magukat - ellenkező helyzet is lehetséges, amikor áldozatként mutatják meg magukat mások előtt. Talán mitomanaz alapvetően igaz információkat is hazugsággá alakítva, például azzal, hogy influenzában szenved (és annak teljes tudatában), tájékoztathat másokat arról, hogy valami egészen más és életveszélyes betegségben szenved.

A mitománia jellegzetes vonása a probléma krónikus jellege is – a mitománok jellemzően sok-sok évig kórosan fekszenek. Figyelemre méltó az is, hogy a Delbrück-szindrómás emberek történetei nagyon felkapott karaktert ölthetnek, néha nehéz lehet hinni bennük, de a tartalom inkább nem teljesen lehetetlen jelenségekről szól.

Mitománia: okok

Jelenleg sem az orvosok, sem a pszichológusok nem tudják egyértelműen megmondani, hogy mik a mitománia okai. A kóros hazudozásra való hajlam azonban különféle mentális problémákkal jár, mint például személyiségzavarok – mitomániával találkozhatnak többek között A borderline személyiségzavarban vagy nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő embereknél léteznek olyan elméletek is, amelyek szerint a serdülőkor lefolyása befolyásolja a mitománia kialakulásának kockázatát. Az ilyen hipotézisek szerint azok az emberek, akik különféle gyermekkori problémákkal szembesültek – mint például szüleik alkoholizmusa vagy gondozóik bántalmazása – felnőtt életükben hajlamosabbak kórosan hazudni.

Vannak olyan elméletek, amelyek szerint a központi idegrendszer különböző betegségei a mitománia lehetséges okai lehetnek

Az eddig elvégzett tudományos kutatás során sikerült feltárni, hogy még a Delbrück-szindrómával diagnosztizált emberek közel felénél is előfordult néhány neurológiai betegség, mint például az epilepszia vagy az idegrendszer fertőző betegségei.

Mitománia: tünetek

Valójában még egy tapaszt alt pszichológus számára is sok problémát okozhat a mitománia felismerése. Ez összefügg például azzal, hogy a kóros hazudozást meg kell különböztetni más zavaroktól, amelyek esetenként a valósággal nem összeegyeztethető tartalom megszólalásával függnek össze a betegek részéről. Itt például a pszichotikus rendellenességekről beszélünk, mint például a téveszmék vagy a skizofrénia.

Néha meglehetősen nehéz megkülönböztetni, hogy a páciens által elmondott tartalom kóros hazugság vagy téveszme. E két hasonló probléma megkülönböztetésében segíthet, hogy téveszmék esetén még a környezet legjózanabb érvei sem tudják megváltoztatni a véleményét, miszerint a páciens meggyőződése nincs összhangban a valósággal. A kóros hazudozók képesekeközben ne legyen tudatában annak, hogy hazudnak, de vannak olyan helyzetek is, amikor a falnak hátrálva - bár általában vonakodva - képesek beismerni, hogy valóban hazudtak.

Mitománia: Hogyan befolyásolják a kóros hazugságok egy mitomán életét?

Egy dolog elmondható a mitomanokról: biztos, hogy nincs könnyű életük. Lehetséges, hogy a körülöttük lévők (néha még sokáig) nem veszik észre, hogy újra és újra szembesülnek a hazugsággal, de az igazság végül kiderül. Végső soron a mítoszok felbonthatják a kapcsolatokat – alapvetően senki sem szereti, ha állandóan hazudnak neki, és a legszeretetesebb partner is végre elhagyhatja a mítoszférfit. A mitomániában szenvedők szakmai életük során is problémákat tapasztalhatnak – egy főnök, akinek van egy nagyon jó, de még mindig kórosan hazudozó alkalmazottja, végül úgy dönthet, hogy felmondja őt. Van valami módszer a kóros hazugság gyógyítására?

Hogyan lehet leküzdeni a mitomániát?

A mitománia kezelése pszichoterápián alapul – nincsenek olyan gyógyszerkészítmények, amelyek megakadályozhatnák a beteg kóros hazudozását. A mythomania pszichoterápiájának számos elsődleges célja van. Először is, a betegnek rá kell jönnie, hogy ismételten hazudik, és – alapvetően ok nélkül – hazudik. A terápia során az is nagyon fontos, hogy a betegben motiváció alakuljon ki a mitomániától való megszabadulásra - azokban az emberekben, akik elköteleződés nélkül állnak a terápiához, vagy akik úgy gondolják, hogy a pszichoterápia egyáltalán nem szükséges számukra, a terápiás siker elérése nagyon nehéz, ill. néha lehetetlen.

A mitománia kezelésében fontos szerepet játszik az olyan lehetséges tényezők felkutatása, amelyek hozzájárulhatnak annak előfordulásához - például gyermek- vagy serdülőkorban kezdődő érzelmi konfliktusok. A kórosan hazug emberek pszichoterápiája során fontos a betegek viselkedését módosító viselkedési tréning is. A párkapcsolatban maradó mitománok esetében előnyös lehet - mind a kórosan hazudozó, mind a párja számára - a párok számára nyújtott terápiás foglalkozások igénybevétele.

Források:

1. Rakesh Pal Sharma et al., Case Report: Pseudologia Fantastica, Delhi Psychiatry Journal vol. 10. No. 1; on-line hozzáférés: http://medind.nic.in/daa/t07/i1/daat07i1p78.pdf

2. Charles C. Dike, Pathological Lying: Symptom or Disease, Psychiatric Times; on-line hozzáférés: http://www.psychiatrictimes.com/articles/pathological-lying-symptom-vagy-betegség

A szerzőrőlÍj. Tomasz NęckiA Poznańi Orvostudományi Egyetemen szerzett orvosi diplomát. A lengyel tenger csodálója (leginkább fejhallgatóval a fülében sétál a partján), macskák és könyvek. A betegekkel való munka során arra összpontosít, hogy mindig meghallgassa őket, és annyi időt töltsön, amennyire szükségük van.

Kategória:

Pszichiátria