A többgenerációs kötelék fenntartása manapság gyakran lehetetlen. Hogyan tanítsuk meg a gyerekeket az idős kor tiszteletére, és ne csak karácsonykor emlékezzenek a nagyszülőkre és a nagynénikre? Ki foglalja el a legfontosabb helyet a húsvéti asztalnál?
Húsvétcsaládi ünnep. A tágabb családban ilyenkor különböző kérdések merülnek fel. Ki foglalja el a legfontosabb helyet a húsvéti asztalnál? Természetesen a család legidősebb tagjaié. Nekik kell – életkorukból adódóan – az asztalfőn ülniük. Sajnos olyan időket élünk, amikor az öregség tisztelete eltűnőben van.
Tanuljuk meg tisztelni az öregséget
Ez egy hatalmas társadalmi és kulturális probléma, amelyre most kezdünk ráébredni. Egy többgenerációs, egy fedél alatt élő család felbomlása azt jelentette, hogy az öregség lassan kezdett eltűnni az életünkből. Valamikor a gyerekek napi szinten érintkeztek nagymamájukkal és nagyapjukkal. Figyelték, hogyan változott megjelenésük, viselkedésük az évek során, hogyan lettek kevésbé fittek, egyre több segítségre van szükségük a többi családtagtól. Türelmet és együttérzést tanultak a betegek, a gyengék és a betegek iránt. Az öregség a szomszéd szobában lakott, nem egy másik utcában, egy másik városban. Részese volt a családi életnek, és tiszteletet érdemelt. A nagymamát kézcsókolták, kiszolgálták, figyelmesen meghallgatták a mondandóját. És ha már nem is volt döntő hangja a család számára fontos kérdések megoldásában, akkor is tisztelték, kikérték a tanácsait, véleményét
Beszélj a nagyszüleiddel
Ma külön élünk kis családokban. Nagyszülőkkel, nagynénikkel és nagybácsikkal nem érintkezünk minden nap. Időnként meglátogatjuk őket, segítünk, amikor szükségük van rá, meghívjuk őket karácsonyra. De sokszor egy kicsit szükségszerű rosszként kezeljük őket, nem embernek, hanem problémának tekintjük őket. Hiányzik a türelmünk és az időnk egy csendes beszélgetésre, meghallgatva minden sajnálkozást és fájdalmat. Csak az idősek háztartási ügyeit intézzük és rohanunk a bajunkba. Nem vesszük észre, hogy a bevásárlásban és a takarításban való segítségnyújtáson kívül éhesek a családjukkal való kapcsolatra. Emlékezni akarnak fiatalságukra, és senki sem hallgat rájuk. Azt akarják megtudni, mit csinálnak az unokáik, mi a szenvedélyük, milyen problémáik vannak, de senki nem fog velük beszélni.beszélünk …
Talán 20-30 év múlva az idősek előkerülnek az árnyékból, mert többen lesznek, mint fiatalok (2060-ban az EU minden harmadik lakosa 65 éves vagy idősebb lesz), de ne várni rá. Idősödő szüleink, rokonaink, szomszédaink ma szívből jövő figyelmünket igénylik. És gyermekeinknek tudniuk kell, hogy az öregség tiszteletet érdemel.
havi "Zdrowie"