Az adenozin egy endogén, azaz purin nukleozid, amely a szervezetben képződik. Számos biokémiai folyamatot érint, és a szervezet számos rendszerére hat, többek között a sejtek felszínén elhelyezkedő jellegzetes adenozinreceptoraihoz kapcsolódva.

Intézkedések és javallatok az adenozin használatára

Az adenozin érintett:

  • az energiaszállításban ATP-n és ADP-n keresztül,
  • a genetikai információ továbbításában, mint az RNS és a DNS építőköve
  • és az idegimpulzusok átvitelének szabályozásában, mint a központi idegrendszert gátló neurotranszmitterben

Az adenozin adenozin receptorhoz való kötődése hatással van:

  • fájdalomérzet szabályozása,
  • az agyon keresztüli véráramlás szabályozása,
  • alvás és légzésfunkciók,
  • immunszuppresszív és immunstimuláló hatással lehet az immunrendszerre.

Az adenozin blokkolja a kalciumcsatornákat, ami befolyásolja antiaritmiás és értágító tulajdonságait, és negatív dromotrop hatást fejt ki az atrioventrikuláris csomópontra (csökkenti a vezetési sebességet a szívizomban).

Az adenozin használatára vonatkozó javallatok:

  • tüneti paroxizmális supraventrikuláris tachycardia,
  • visszatérő csomóponti tachycardia,
  • Ismétlődő atrioventrikuláris tachycardia,
  • Wolff-Parkinson-White szindróma,
  • Szupraventrikuláris tachycardia differenciáldiagnózisa széles vagy keskeny QRS-komplexusokkal

Az adenozin nem hatékony a pitvarlebegés, a pitvarfibrilláció vagy a kamrai tachycardia kezelésében.

Adenozin adagolás

Az adenozin injekciós oldatként csak kórházi körülmények között, intenzív orvosi felügyelet mellett, állandó EKG-ellenőrzés mellett használható. Az adagolás intravénás injekcióval történik, közvetlenül a vénába vagy vénás katéteren keresztül.

A kezdő adag felnőtteknél 3 mg, 1-2 perc elteltével hatástalanság esetén az adag 6 mg, a maximális adag további 1-2 perc hatás nélkül 12 mg.

Gyermekeknél a kezdő adag 0,1 mg/ttkg (maximum 6 mg), és az adag minden alkalommal 0,1 mg/ttkg-mal növelhető(12 mg-ig).

Túladagolás esetén aminofillin vagy teofillin adása válhat szükségessé

Használati ellenjavallatok és interakciók

Az ellenjavallatokat két csoportra oszthatjuk:

  • abszolút
  • és relatív.

Az elsők:

  • 2. és 3. fokú atrioventricularis blokk,
  • beteg sinus szindróma,
  • pitvarfibrilláció,
  • pitvarrebegés,
  • obstruktív tüdőbetegség (pl. bronchiális asztma),
  • kiterjesztett QT intervallum,
  • WPW csapat (delta hullám EKG-ban).

Különösen óvatosnak kell lennie relatív ellenjavallatok esetén is (amelyek további szakorvosi konzultációt igényelnek), mint például:

  • dekompenzált szívelégtelenség,
  • instabil angina,
  • alvási apnoe,
  • súlyos magas vérnyomás,
  • jobb-bal vérszivárgás.

Az adenozin nem alkalmazható terhes és szoptatós betegeknél .

Az adenozin nem adható dipiridamolt szedő betegeknek. β-blokkolókat és β-szimpatomimetikumokat szedő betegeknél is fennáll a kölcsönhatás lehetősége.

Az olyan anyagok, mint a koffein, teofillin vagy más xantinok gyengítik az adenozin hatását. Nem szabad elfelejteni, hogy ezek jelen lehetnek a beteg étrendjében (kávé, tea, csokoládé, kóla).

Adenozin mellékhatások

Az adenozin alkalmazása a mellékhatások kockázatával jár. A mellékhatások időtartama általában nem haladja meg az 1 percet az adenozin rövid felezési ideje miatt. Megkülönböztetjük őket:

  • arckipirulás,
  • légszomj,
  • hörgőgörcs,
  • hiperventiláció,
  • mellkasi fájdalmak,
  • hányinger,
  • szédülés,
  • izzad,
  • kábulat,
  • bradycardia,
  • Asystolia,
  • nyomásesés.

Kategória:

Egészség