Az ampicillin a béta-laktám antibiotikumok csoportjába tartozik. Felépítését és hatását tekintve a félszintetikus penicillinek közé sorolják, kiterjesztett hatástartománnyal. Milyen esetekben alkalmazható az ampicillin? Milyen mellékhatásai lehetnek a használatának?

Intézkedések és javallatok az ampicillin használatára

A béta-laktám antibiotikumok általános hatásmechanizmusa azon alapul, hogy molekulájukban egy béta-laktám gyűrű található. A baktériumok szerkezetében egy penicillinkötő fehérje (PBP) található, amely a béta-laktám gyűrűhöz kötődik, blokkolja a bakteriális citoplazmatikus membrán transzpeptidázok aktivitását és gátolja a peptidoglikán szintézisét, amely szükséges a bakteriális sejtfal megfelelő szerkezetének szintéziséhez. . A baktériumsejtfal bioszintézisének gátlásával a baktériumok elpusztulnak.

Az ampicillin hatásterülete a következőket tartalmazza:

  • benzilpenicillinre érzékeny baktériumok,
  • Salmonella spp.,
  • Shigella spp.,
  • Escherichia coli,
  • Haemophilus influenzae,
  • Bordetella pertussis (Haemophilus pertussis),
  • Proteus mirabilis.

Az ampicillin szájon át és intravénásan is alkalmazható, és az alkalmazására vonatkozó javallatok közé tartozik az alábbi állapotok kezelése:

  • akut orrmelléküreg- és középfülgyulladás,
  • streptococcus pharyngitis,
  • közösségben szerzett tüdőgyulladás,
  • COPD exacerbáció,
  • enterococcusok által okozott húgyúti fertőzés,
  • H. pylori felszámolása,
  • endocarditis,
  • agyhártyagyulladás.

Bakteriális rezisztencia mechanizmusok

A baktériumok különféle rezisztencia mechanizmusokat fejlesztettek ki a béta-laktám csoportból származó antibiotikumokkal szemben. Meg tudjuk különböztetni:

  • PBP receptor rezisztencia(a PBP szerkezetének változása, új strukturált PBP szintézise, ​​PBP nélkül)
  • G (-) baktériumokszállítási ellenállással rendelkezhetnektermészetes (nincs lehetőség átjutni a külső membránon pl. részecskeméret alapján) vagy szerzett (az első érintkezés után - P. aeruginosa)
  • Enzimatikus rezisztencia- béta-laktamázok termelése:
    • G + baktérium → béta-laktamázok szekréciója a sejten kívül
    • G-baktérium → csapdába esettperiplazmatikus tér, ne menjen át a külső membránon. Lehetnek konstitutívan kódolva (állandó szint, függetlenül az antibiotikum jelenlététől – természetes immunitás) vagy indukáltak (a szintézis béta-laktám jelenlétében megy végbe, az indukció a vegyület típusától függ, és átmeneti vagy állandó
    • A penicillinázok és cefalosporinázok széles spektrumú béta-laktamázok
  • Efflux- aktív antibiotikum-eltávolítás pumpás rendszereken keresztül

Az enzimrezisztencia gátolható béta-laktamáz gátlókkal, például:

  • klavulánsav,
  • sulbaktam
  • vagy tazobaktam.

Az aminopenicillinek általában klavulánsavval kombinálva fordulnak elő.

Ampicillin adagolás

Az ampicillin adagolása függ a fertőzést okozó mikroorganizmus típusától, a mikroorganizmus ampicillinnel szembeni érzékenységétől, a fertőzés súlyosságától és helyétől

Az aminopenicillin adag mennyisége az adagolás módjától, valamint a beteg életkorától és súlyától is függ.

Óvintézkedések és ellenjavallatok az ampicillin használatához

Legyen különösen óvatos a következő esetekben:

  • veseelégtelenség (kreatinin-clearance szabályozása és esetleg dóziscsökkentés szükséges),
  • túlérzékenységi és anafilaxiás reakciók penicillin gyógyszerekre,
  • fertőző mononukleózis gyanúja,
  • terhesség és szoptatás (csak akkor használja, ha az orvos feltétlenül szükségesnek tartja)

Az ampicillin hosszan tartó vagy indokolatlan alkalmazása nem javasolt az ezzel az antibiotikummal szembeni fokozott bakteriális rezisztencia és az érzéketlen törzsek kialakulása miatt.

Az orális antikoagulánsokat szedő betegeknek különös figyelmet kell fordítaniuk a protrombin időre az ampicillin alkalmazásakor, mivel előfordulhat, hogy az antikoaguláns adagját módosítani kell.

Az ampicillint és a probenecidet nem szabad egyidejűleg alkalmazni, a metotrexát esetében pedig ügyelni kell a toxicitás kockázatának növelésére

Az ampicillin mellékhatásai

Az ampicillin használatával kapcsolatos leggyakoribb mellékhatások a következők:

  • a bőr és a nyálkahártyák candidiasisa,
  • hányinger,
  • hányás,
  • szédülés,
  • fejfájás,
  • hasmenés,
  • vér- és nyirokrendszeri rendellenességek.

Kategória:

Egészség