Elméletileg a hallucinációk (hallucinációk) előfordulása okként kezelhető a pszichiáter felkeresésére, azonban a látszattal ellentétben ezek a rendellenességek néha nem csak mentális zavarokkal járnak. A hallucinációkat agydaganat és májelégtelenség is okozhatja. Az okok diagnosztizálása azért fontos, mert a kezelésük teszi lehetővé a kóros érzések, azaz a hallucinációk fellépését.
Hallucinációk(más néven hallucinációk) egy kognitív károsodáshoz tartozó tünet. A hallucinációk olyan érzékszervi élmények, amelyek valamilyen kiváltó inger hatása nélkül keletkeznek (pl. egy olyan tárgy képének megtekintése, amely valójában nincs ott).
A páciens meg van győződve arról, hogy az érzések valódiak – lehetetlen meggyőzni arról, hogy a látott dolgok valójában nem léteznek. Az érzékszervekkel kapcsolatos helytelen érzések teljesen egészséges emberekben is előfordulhatnak (pl. elalvás előtt és alvásból való ébredéskor), de sok különböző betegséggel is összefüggésbe hozhatók.
Hallucinációk: tünetek és típusok
A hallucinációkat aszerint osztályozzák, hogy milyen érzékszervekhez kapcsolódnak. Emiatt a következőket különböztetjük meg:
- vizuális hallucinációk(beleértve az egyszerű érzések, például villanások, de összetett alakzatok – emberek, állatok vagy nem létező tárgyak sziluettjei) látását is),
- hallási hallucinációk(mindenféle pukkanás, kattanás vagy hang vagy akár zene hallása),
- íz hallucinációk(érzés - minden inger nélkül - némi íz, általában kellemetlen),
- szomatikus hallucinációk(abból a tényből áll, hogy a páciens tapintási ingereket érez, pl. úgy érzi, hogy néhány rovar mozog fölötte),
- szaglási hallucinációk(a páciens olyan szagot érez, ami mások számára nem létezik, mint az ízlelés hallucinációinál, általában kellemetlen a beteg számára, pl. égető szag).
A hallucinációk nemcsak tartalmilag, hanem a páciens által átélt élmények körét tekintve is megosztottak. Ezért kiemelkedik:
- egyszerű hallucinációk , amelyek egy adott érzékszervre vonatkoznak,
- összetett hallucinációkamelybenkét vagy több érzékszervi kóros érzések jelennek meg (pl. a vizuális hallucinációkat hallási hallucinációk kísérik).
A hallucinációk fent említett típusait valamilyen patológia fennállására utaló tünetként kezelik, azonban a hallucinációknak van egy formája, amely fiziológiai jelenségként is előfordulhat. Ebben az esetbenhipnopompikus hallucinációkróléshipnagóg hallucinációkrólbeszélünk. Az előbbiek az alvásból való felébredéskor jelennek meg, míg az utóbbiak az elalvást kísérhetik. Ezek a problémák általában vizuális és hallási hallucinációk formájában jelentkeznek.
Hallucinációk: okai
Hallucinációk olyan betegségek során jelentkezhetnek, mint:
- skizofrénia,
- pszichotikus rendellenességek,
- Alzheimer-kór és a demencia egyéb formái,
- Parkinson-kór,
- a központi idegrendszer daganatos megbetegedései (ez vonatkozik mind az elsődleges agydaganatokra, mind a test ezen területének metasztázisaira),
- epilepsziás rohamok,
- migrénes epizódok,
- delírium tremens,
- Charles Bonnet szindróma,
- pszichoaktív szerek - alkohol, kábítószer vagy legális alkoholfogyasztás
- magas láz,
- jelentős vese- vagy májműködési zavar,
- agyhártyagyulladás,
- alacsony vércukorszint (hipoglikémia),
- elektrolit zavarok (pl. hyponatraemia, azaz túl alacsony nátriumkoncentráció a vérben),
- érzékszervi depriváció.
Hallucinációk: kezelés
Magukat a hallucinációt nem kezelik – a terápiának azonban ki kell terjednie a megjelenésüket kiváltó betegségre vagy rendellenességre. Mielőtt azonban ez megtörténne, a beteget megfelelően diagnosztizálni kell. Tartalmazhat többek között képalkotó vizsgálatok (pl. számítógépes tomográfia) vagy EEG-vizsgálatok elvégzése.
A diagnózis után megkezdhető a hallucinációk okozati kezelése. A kezelési rend ebben az esetben az adott beteg problémájától függ: agydaganatos betegeknél a terápia a proliferációs folyamat megszüntetésére irányul, míg a demenciában szenvedőknél gyógyszeres terápiát valósítanak meg. Ha kiderül, hogy a hallucinációk skizofréniával kapcsolatosak, akkor a betegnek antipszichotikus gyógyszereket írnak fel.
A hallucinációkat semmiképpen sem szabad alábecsülni – a probléma okainak elemzésekor meglehetősen könnyű észrevenni, hogy mégéletveszélyes állapotok.
A szerzőrőlÍj. Tomasz NęckiA Poznańi Orvostudományi Egyetemen szerzett orvosi diplomát. A lengyel tenger csodálója (leginkább fejhallgatóval a fülében sétál a partján), macskák és könyvek. A betegekkel való munka során arra összpontosít, hogy mindig meghallgassa őket, és annyi időt töltsön, amennyire szükségük van.A szerző további cikkei