Február a szerelem hónapja, de sok ember számára a korábbi kapcsolatokon való gondolkodás időszaka. Magdalena Sekowska pszichoterapeutával, a SWPS Egyetemi Klinika Család - Pár - Osztályának igazgatójával beszélgettünk arról, hogy milyen helyzetekben érdemes megfontolni a párkapcsolatba való újrakezdést, hogyan hatnak az ilyen gondolatok a jelenlegi kapcsolatra, és kinek a véleményét kell vezérelnie, amikor döntés meghozatala.
Patrycja Pupiec: Normálisak a gondolatai, hogy visszatérjenek a volt partneréhez? Végül is valamiért úgy döntöttünk, hogy elválnak útjaink.
Magdalena Sękowska:A korábbi kapcsolatainkkal kapcsolatos megfontolások és elemzések normálisak. Feltételezem, hogy a kapcsolat vége után körülbelül három évig felbukkannak a volt párom emlékei. Néha megpróbálunk kapcsolódni a kapcsolat egy-egy aspektusához, néha elszalasztunk valamit, amit ebben a kapcsolatban felismertünk. Volt párunk azért jelenhet meg álmainkban, mert ez a kapcsolatzárási folyamat, vagy akár a kapcsolat utáni gyászolás tovább folytatódhat, és ezzel együtt megjelenhetnek az ezzel kapcsolatos gondolatok is.
Ezeknek a megfontolásoknak nem kell semmit sem jelenteniük, előfordulhatnak olyan emlékek, amelyek aktiválódnak vagy kapcsolódnak egy adott helyzethez, amelyek arra késztetnek bennünket, hogy visszatérjünk ehhez az élményhez és a hozzá kapcsolódó légkörhöz, gyakran önmagunkhoz is vissza akarunk térni abból az időszakból. Előfordulhat, hogy vágyakozunk a régi kapcsolat után, mert a jelenlegi kapcsolatunk nem felel meg az elvárásainknak, vagy kiderül, hogy a kapcsolat vége után is egyedül vagyunk, és semmi új nem történt az életünkben.
Mire gondoljon, mielőtt úgy dönt, hogy újra kapcsolatba lép azzal a személlyel, akivel szakított?
Először is érdemes átgondolni, hogy milyen típusú kapcsolatról volt szó, mire épült ez a bizonyos kapcsolat, milyen igényre épült. Talán olyan kapcsolat volt, amiben a párom biztonságérzetet adott, támasz volt számomra, barátom. Érdemes elgondolkodni azon, hogy mit adott nekem ez a kapcsolat, és nem szabad elfelejteni, hogy miért szakítottunk, vagyis átgondolni, miért buktunk.
Gyakran gondoljuk, hogy olyan embert keresünk, akivel kapcsolatot akarunk építeni, igennagyon keresünk olyan pótszereplőket, pl.: gondozókat, akiket családi életünk során még nem tapaszt altunk teljesen. Természetesen ezek a folyamatok öntudatlanok, így egy kicsit összehasonlítható a helyzet madár öléből való megfigyelésével, vagyis próbáld meg távolról szemlélni ezt a kapcsolatot.
Egy olyan helyzetben, amikor ki akarunk békülni volt párunkkal, érdemes hallgatni szeretteinkre, vagy érdemesebb önmagadra hallgatni? Vagy talán a harmadik fél nézőpontja a kulcs?
Ez egyéni ügy. Ha jó az önreflexiónk, ismerjük önmagunkat, képesek vagyunk tárgyilagosan szemlélni magunkat és távolságtartóak vagyunk, arra tudunk alapozni, amit akarunk és akarunk. Ha bízunk önmagunkban és saját ítéleteinkben, képesek vagyunk rá egyedül is, mert a problémáról beszélni, például egy anyával, barátunkkal annyira veszélyes, hogy hozzánk hasonló embereket választunk az életünkben. Ez egyfajta csapda, mert hasonló a világképünk, hasonló az élet- és embertérképünk, így kiderülhet, hogy pont ilyen emberekben találjuk meg azt a megerősítést, amit keresünk.
Ilyen helyzetekben mindig azt tanácsolom, hogy menjen el szakorvosi konzultációra - pszichológushoz, pszichoterapeutához vagy coachhoz, aki segít más szemszögből nézni a dolgot, ami valamilyen oknál fogva nem volt elérhető számunkra. Egy ilyen független ember minden bizonnyal tud olyan kérdéseket feltenni, amiket mi nem teszünk fel magunknak, ezért érdemes szembesülni, ellenőrizni és persze döntéseket hozni.
Az emberek gyakran a magány vagy a viasz hiánya miatt jönnek össze újra. Valószínűleg nem ezek a megfelelő okok a megoldás megfontolására, ugye?
Ezek az említett okok az ún partneren kívüli okok, amelyek arra késztetnek bennünket, hogy újra belépjünk a kapcsolatba. Ez egy nehéz kérdés, amelyre nem lehet egyértelműen válaszolni. Mindenképpen érdemes egy kicsit kedvezőbben gondolkodni a visszatérésről, ha úgy döntöttünk, hogy megtorlás formájában szakítunk, vagy megtartjuk büszkeségünket.
Gyakran megesik, hogy hirtelen úgy döntünk, hogy szakítunk, és egy idő után rájövünk, hogy szeretjük ezt a személyt, és ő a legfontosabb számunkra. Mindig érdemes elgondolkodni és hivatkozni arra, hogy aktuális-e az érzésünk, hogy érzem-e a kapcsolatot az adott személlyel, vagy a partner visszatér az eszembe. Előfordul, hogy a szerelem kitart és megszakítjuk a kapcsolatot, de úgy érezzük, tettünk valamit önmagunk ellen, ezért úgy gondolom, hogy ezekre a szempontokra különösen érdemes hivatkozni.
És egy olyan helyzetben, amikor új kapcsolatban élünk, és gondolataink visszatérnek az előző partnerhez? Hogyan befolyásolhatják a visszatérés gondolatai jelenlegi kapcsolatát?
Mindaddig, amíg utal a volt partnere teljesenegy új kapcsolat létrehozásának normális fázisa, gyakran egy új kapcsolatban, visszagondolunk az előzőre, mert csalódottak vagyunk, beteljesületlenség ér bennünket, így bizonyos értelemben támpontot keresünk. Szerintünk jobb vagy érdekesebb volt azzal a partnerrel, de sajnos az ilyen összehasonlítások mindig hátrányosan működnek. Összehasonlítás - értékelünk, értékelünk, értelmet adunk
Előfordulhat, hogy teljesen öntudatlanul hozzuk magunkat olyan érzelmi állapotba, amikor elhanyagoljuk, vagy akár leértékeljük jelenlegi partnerünket, mert visszatérünk egy sajátos képhez. Emlékeznünk kell arra, hogy szakítás után csak a férfi képét hordozzuk magunkban, a valóságot nem. Ilyenkor könnyű frissíteni a portréját pszichénkben, de lehet, hogy elrejti azt, amit a jelenlegi kapcsolatból meríthetünk.
Ezért arra biztatlak, hogy távolodj el egymástól, sőt légy kritikus. Ez az előző partner utáni vágy azt jelentheti, hogy valami történik a kapcsolatunkban, ezért vegyük inkább jelzésnek, hogy mi történik itt és most, és ne próbáljuk meg meghatározó tényezőként viszonyítani, hogy vissza kell vonulnunk korábbi kapcsolatunkba.
Hogyan tegyük meg ezt az első lépést, ha vissza akarunk menni, de szakításkor rosszul viselkedtünk?
Úgy gondolom, hogy az autentikus viselkedés mindig erősen befolyásolja az interperszonális kapcsolatokat. Ezzel a személlyel érdemes kapcsolatot keresni - tud írni és találkozót kérni. Azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy ez a személy életének egészen más pontján járhat, és nem feltétlenül ért egyet velünk ebben a kérdésben. Pusztán a kapcsolatteremtéshez kell némi bátorság, megtisztulásra is használható
Néha kiderülhet, hogy a másik is valamiféle elvárásban van, elégedetlen, és ha beszélgetünk, akkor legalább olyan érzésünk lesz, hogy olyasmit csináltunk, ami hiteles volt, és amiben mindig sok volt fejlesztő erő mindenki számára .
Hogyan viselkedjünk, ha minden erőfeszítésünk ellenére a másik fél nem akar visszatérni?
Nem jó kapcsolatot építeni az invázióra, a határok átlépésére. Ha ez a „nem” kategorikus, az egy jelzés számunkra, hogy valaki védekezik valami ellen. Lehet, hogy ez a személy a jövőben meggondolja magát, ezért megkérhetjük, hogy tájékoztasson minket, ha bármi változik. Néha ezt a vonakodást egy nehéz helyzet elleni védekezés, néha egy trauma vagy ebben a kapcsolatban történt események diktálja.
Pusztán a beszélgetés, a névadás, önmagunk felfedezése rengeteg lehetőséget ad, néha eljut odáig is, hogy a visszautasításom tagadja azt, ami az előző kapcsolathoz kötődött, de együtt lehetnénk, ha építkeznénkteljesen új jelentés.
A szakítások gyakran lehetőséget adnak arra, hogy jobb emberré válj, fejlődj. A volt partnerhez való visszatérés az ellenkezőjével jár együtt. Milyen helyzetben jelent ez visszalépést számunkra?
Ez nem mindig van így. Ha következtetéseket vonunk le, különbséget teszünk az előző partnerünkkel kialakított minták között, változást hozhatunk. A változás egy kiút abból, ami megismételhető, ami nem hozta meg a kívánt hatást, így mindenképpen fejlődési lépés lehet, hiszen tudatosan próbálunk kapcsolatot építeni. Az egymáshoz való visszatérés azzal is összefügghet, hogy egy pár úgy dönt, hogy szakemberhez és pszichoterápiához fordul.
Természetesen sok pár könnyebben összejön, ha van egy harmadik fél, aki segít nekik. Gyakran ez a helyzet, amikor felmerül az árulás élménye. Eleinte sokan azt hiszik, hogy vége, nem lehet semmit felépíteni, de a terápiás munka nagyon sokszor lehetővé teszi a beilleszkedést. Ennek köszönhetően sokszor teljesen más minőségi kapcsolatot lehet felépíteni, hiszen minden kapcsolati jellegű szituáció fejlesztő lehet számunkra
Sokan jönnek össze és szakítanak – többször is. Ez normális, vagy beszélhetünk ebben az esetben mérgező kapcsolatról?
Ilyen helyzetben nyilvánvaló, hogy az ilyen párt taszítja és vonzza valami, tehát egyfajta ismétlődő ciklusban vannak. Ha ez a helyzet, akkor érdemes szembesülni vele, és pszichoterápiás konzultációt igénybe venni, hogy megnézzük, valójában milyen mintázatba lépnek be ezek az emberek. A párpszichoterápia nem a partnerek személyiségjegyeinek megváltoztatásáról szól, hanem az együttlétük során fellépő minták megváltoztatásáról. Az ilyen állandó hozamok arra utalnak, hogy a pár még mindig ugyanabban a mechanizmusban van, és ennek túllépése más formát, dinamikát igényel, de ez nem mindig jelenti azt, hogy a kapcsolat toxikus.
Mindig érdemes átgondolni, hogy milyen kapcsolatokba lépünk, és az egyes kapcsolatokat némi önreflexióval nézni. Gondoljuk át, mit csináltunk jól, és mit érdemes elkerülnünk. Ha ezekre a történetekre reflektálunk partnereink felé, saját tudásunk forrásaként használhatjuk őket, amelyből meríthetünk előrehaladva. Érdemes kihasználni, főleg ha praktikusról van szó.
Olvasson más cikkeket asorozatból ezért:
- kapcsolatban. A szerelem teljesen felszívódik, tehát hogyan hat az egészségünkre?
- kapcsolatban. Szociológus a kapcsolatokra nehezedő nyomásról: Ma nehezebb dolgunk van a szerelemben, mint a szüleinknek és a nagyszüleinknek