Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!

A bulimia az evészavar egyik fajtája, amelynek nem kell első pillantásra láthatónak lennie – a látszattal ellentétben a legtöbb ember, aki ezzel a problémával küzd, egészséges testsúlyú. Másrészt a bulimia súlyos, néha akár életveszélyes következményekkel is járhat – mik tehát a bulimia tünetei, honnan tudhatod, hogy kedvesednél előfordulhat-e ez a probléma, és milyen kezelést alkalmaznak a bulimia nervosa kezelésére?

A bulimia(más néven bulimia nervosa) az anorexia mellett az egyik leghíresebb étkezési zavar. Az első teljes leírás - Gerald Russell tollából - 1979-ben készült, igaz, az ezzel kapcsolatos szabálytalanságokról már korábban szó esett. Maga a bulimia szó a görög nyelvből származik, és a bous és a limos szavak összevonásából jött létre - ezek a szavak rendre bikát és éhséget jelentenek, ezért a rendellenességet néha "bikaéhségnek" is nevezték.

A bulimia pontos előfordulását nehéz számszerűsíteni, de a becslések szerint a fiatal nők körülbelül 1%-a világszerte bármikor szenvedhet tőle. A női nemet szándékosan említettük itt, mert főként képviselői küzdenek bulimiával – a nőknél akár kilencszer gyakrabban találkozhatunk ezzel a problémával, mint a férfiakkal. Az anorexia nervosa-hoz hasonlóan a bulimia nervosa is elsősorban fiataloknál fordul elő, jellemzően 16-35 éves korban (a betegség általában valamivel idősebb korban jelentkezik, mint az anorexia nervosa esetében).

Bulimia: okok

Más étkezési zavarokhoz hasonlóan a bulimia nervosa esetében is meglehetősen nehéz megkülönböztetni egy konkrét tényezőt, amely az előfordulásáért felelős. Általában a bulimia okai biológiai és pszichoszociális tényezők.

Számos különböző tudományos tanulmány létezik, amelyek eredményei azt mutatják, hogy a genetikai tényezők fontos szerepet játszanak a bulimia nervosa etiológiájában. Abban az esetben, ha egy közeli hozzátartozója éppen bulimia nervosában vagy más típusú étkezési zavarban szenved, jelentősen megnő annak a kockázata, hogy a probléma a családtagokat érinti.

Ezenkívül megemlítik, hogy kapcsolatban állhatnak a bulimiávalbizonyos neurotranszmitterek abnormális szintje a központi idegrendszerben (elsősorban szerotonin). Mindazonáltal további kutatások is folynak a bulimia okainak további felkutatására – némelyikük az étkezési zavarok és az agyi eredetű neurotróf faktor (BDNF) agyi szintje közötti összefüggésre összpontosít.

Különféle pszichoszociális tényezők fontosak a bulimia nervosa kialakulásában. Ha a szülők túlzottan összpontosítanak a gyermek súlyára, az hozzájárulhat ehhez a problémához. Az evészavarok előfordulásával is összefügghet az a tény, hogy a média gyakran propagálja a soványság köré összpontosuló szépségmodellt. Itt érdemes megemlíteni azt is, hogy bizonyos esetekben a bulimia nervosa olyan embereknél fordul elő, akik gyermek- vagy serdülőkorukban túlsúlyosak vagy elhízottak voltak.

Néha megtörténik, hogy az egyik étkezési zavar a másikba fordul át – például olyan embereknél, akik korábban anorexiával küszködtek. Az egyik probléma megjelenésétől a másik megjelenéséig eltelt idő változó lehet - van, aki hónapok, másoknak évek, legalábbis itt hangsúlyozni kell, hogy nem minden anorexiával kezelt embernél alakul ki később a bulimia. . Azt is érdemes megemlíteni, hogy az anorexia a jövőben jellemzően bulimia nervosa-ba fordul át – a fordított összefüggés ritkán fordul elő.

Bulimia: tünetek

A bulimia egyik legnagyobb problémája, hogy az idő nagy részében nem látja a megnyilvánulásait – legalábbis egy ideig. Minden látszat ellenére az ebben a betegségben szenvedőknek nem kell helytelen testsúlyúaknak lenniük – leggyakrabban ennek éppen az ellenkezője, és a bulimiás betegek testsúlya megfelelő.

A bulimia lényege a féktelen túlevés rohamai, melyeket később kísérnek a nagy mennyiségű étkezés hatásainak csökkentésére irányuló kísérletek – a probléma során erős félelem lép fel a súlygyarapodástól. Egyéb problémák, amelyek a bulimia nervosa tünetei:

  • minden figyelmét az étkezésre összpontosítva (beleértve a kalória folyamatos számolását is),
  • falás utáni magatartás a súlygyarapodás kockázatának csökkentésére: hányás, hashajtók vagy étvágycsökkentők, valamint vízhajtók és pajzsmirigyhormonok használata; egyes bulimia nervosában szenvedő betegek erőteljes testmozgást végeznek, míg mások böjtölnek, ami általában faláskával végződik.

Itt megérihangsúlyozzák, hogy a falási rohamokat valóban nagyon nehéz megállítani – ezek során a beteg a napi szükségletének többszörös energiaértékű termékeket fogyaszthat, emellett esetenként olyan termékkombinációkat is fogyaszt, amelyek a rohamon kívül biztosan nem enné meg. A bulimiás személy tisztában van ezzel, ezért a roham után különféle intézkedéseket tesz, hogy megakadályozza a súlygyarapodást.

Bulimia: következmények

A bulimia nervosára jellemző, hogy a betegek nagy mennyiségű ételt fogyasztanak titokban, távol másoktól. Emiatt előfordulhat, hogy még a problémával érintett személy háztartása sem tudja, mivel küzd a kedvese.

Másrészt a bulimia nagyon veszélyes, mert még az ismétlődő hányás is veszélyes rendellenességekhez vezethet a beteg szervezetében.

A bulimia nervosa lehetséges szomatikus szövődményei a következők:

  • krónikus gastrooesophagealis reflux betegség,
  • hipokalémia,
  • kiszáradás,
  • nyelőcsőgyulladás,
  • fogkárosodás (a bulimiás emberek demineralizálhatják a zománcot, emellett fokozott a fogszuvasodás kockázata),
  • hipotenzió,
  • szívritmuszavar,
  • gyomorfekély,
  • nyálmirigyek duzzanata,
  • termékenységi zavarok,
  • székletürítési zavarok (például székrekedés vagy hasmenés)

Bulimia: elismerés

Ha azt nézzük, hogy a bulimia szövődményei mennyire eltérőek és súlyosak lehetnek, mindenképpen fontos felismerni és mielőbb elkezdeni a kezelést. A problémát - az ICD-10 szerint - akkor diagnosztizálják, ha a beteg:

  • állandó érdeklődés az evés iránt, falásfalatozással kombinálva,
  • intézkedések megtétele a súlygyarapodás megelőzésére, mint például a fent említett hányás vagy hashajtók használata,
  • morbid félelem az elhízástól.

A bulimia diagnózisát pszichiáter állítja fel, de először meg kell látogatnia őt, vagy meg kell győznie egy bulimiás személyt, hogy forduljon szakemberhez. A következő problémák vezethetnek a bulimia nervosa gyanújához:

  • a szeretett személy elkülönítése étkezés közben (főleg, ha korábban a család többi tagjával együtt evett),
  • különféle élelmiszer- vagy hashajtó csomagok megtalálása különböző szokatlan helyeken (a hányás maradványait is megtalálhatjuk pl. ruhaszekrényekben, edényekben vagy … állati almos dobozokban),
  • jelentős, indokolatlan fáradtságot vagy levertséget, valamint bőre vagy haja állapotának romlását észleli,
  • szokatlan, kis hegeket észlelve az ujjak háti felületén (ún. Russell-tünet – olyan embereknél fordul elő, akik gyakran hányást váltanak ki a metszőfogakkal való ismételt érintkezés miatti bőrkárosodás miatt)

Bulimia: párhuzamos problémák

Itt érdemes megjegyezni, hogy a bulimia gyakran nem az egyetlen mentális zavar, amellyel a pácienst terhelik. A probléma sajnos elég gyakran együtt él más egyénekkel. A bulimia nervosával leggyakrabban együtt élők között vannak depressziós rendellenességek, szorongásos zavarok és személyiségzavarok.

Ezenkívül a bulimia nervosa-ban szenvedő betegeknél fokozott a kábítószerrel való visszaélés és a függőség kockázata.

Bulimia: kezelés

A terápiás interakciók játsszák a legnagyobb szerepet a bulimia nervosa kezelésében. Különféle területekre fókuszálnak, céljuk többek között a páciens önbecsülésének megváltoztatása (amely jellemzően nagyon alacsony), valamint a nem megfelelő étkezési szokások helyesekké alakítása. A bulimia nervosa esetén az egyik leginkább ajánlott terápia a kognitív-viselkedési terápia, fiatalabb betegeknél a családterápia is fontos

Néha – különösen, ha más mentális zavarok tünetei is együtt járnak bulimiával – gyógyszeres kezelést is alkalmaznak. Ebben az esetben jellemzően a szerotonin újrafelvétel-gátlók csoportjába tartozó gyógyszereket használnak, különösen a fluoxetint.

Itt érdemes megemlíteni, hogy általában nem csak a beteg, hanem közvetlen környezete is részt vesz a teljes kezelési folyamatban. Az ilyen szükségesség magában foglalhatja többek között az a tény, hogy a zaklatással küszködők gyakran meg vannak győződve arról, hogy egyáltalán nincs bajuk – egyáltalán nehéz elkezdeni a pszichoterápiát, és akkor általában sok támogatásra van szükségük, hogy bent maradjanak.

Bulimia: prognózis

Fontos kérdés - különösen a betegek családja számára -, hogy szeretteik képesek lesznek-e teljesen felépülni. A bulimia prognózisa boldog és jobb, mint az anorexia esetében.

A terápia megkezdése után 10 év után a betegek legfeljebb felénél teljes gyógyulás figyelhető meg, másoknál nem javulhat teljesen, míg egyeseknél a bulimia tünetei - különösen együttműködés hiányában - fennmaradhatnak nagyon sokáig, és néha sajnos akár egy életen át is.

  • TÁPLÁLKOZÁSI ZAVAROK: anorexia, bulimia, orthorexiamentális betegségek
  • Eszik este? Lehet, hogy NES-ben vagy SRED-ben szenved
  • KÉNYSZERŰ ÉTEL, vagy amikor az étel uralkodik rajtunk

Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!

Kategória:

Pszichiátria