Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!
Szorongás – honnan származik? Kiderült, hogy a szorongásra a szüleink tanítanak bennünket – az egészségünkért és biztonságunkért való félelem miatt, amikor még nem tudunk mi magunk gondoskodni róla. Tudjon meg többet a szorongás forrásairól, és derítse ki, mi a különbség a szorongás és a félelem között.
Szorongás: honnan jön?
A félelemsok pszichológus szerint a születéskor beágyazódik az emberbe. Ezért az úgynevezett születési sérülés a felelős. Képzelje el ezt a rémálomszerű helyzetet: testünk minden irányba meg van hajlítva, és a fejünk összenyomódik, miközben átnyomja a szülőcsatornát, amíg a koponya csontjai el nem mozdulnak.
Aztán valami durva csiszolópapírba csomagolunk, amihez soha nem nyúltunk. Az egész test ég, és vagy rettenetesen hideg van, vagy borzasztóan meleg. A fülünket olyan zaj bombázza, amilyet még soha nem hallottunk, és nem tudunk kiszabadulni belőle. Szemünket elvakítja a szúrós, erős fény, amely még akkor is fájdalmat okoz, ha lecsukjuk a szemhéjunkat.
Végül úgy érezzük, mintha az eddig minden oldalról összeszorított testünk darabokra hullana. Ez fáj. A kínzás folyamatosan folyik, éjjel-nappal. A pszichológusok ezeket az élményeket születési traumának nevezik, és az őket kísérő erős kellemetlen érzelmek a szorongás kiváltó okává válnak.
Mondhatnánk, hogy az első érzés, amit egy baba érez, amikor világra jön, a félelem és a félelem. A gyermekek születésével járó traumák csökkentése érdekében a vízben szülést találták ki, és a születés után a babát szorosan pelenkába csomagolják, hogy összenyomják, akárcsak az anyaméhben.
Szorongás és félelem
A szorongás nem fenyegető helyzetből fakad, tehát annak következménye, ami a fejünkben zajlik, ezért ha megértjük félelmeinket, megérthetjük önmagunkat, korlátainkat. És akkor ott van a fejlődés lehetősége és az élettel teli érzés is.
Itt viszont felvetődik egy érdekes kérdés: ha a félelem nem a veszélyből fakad, hanem a lelkünk mélyéről árad, akkor ez az érzés miért is szolgál? A félelemnek adaptív funkciója van – ha nem féltünk volna a veszélyektől, nem éltük volna túl! De félelem? Egyszerűen felülkerekedik rajtunk! Ha valaki fél a nyilvános beszédtől vagy a zárt szobáktól, az csak megnehezíti az életét.
Amikor ránézek egy pók képére, és félek, félelmet tapasztalok. Végül is semmi sem fenyeget, és mégis félek. Ezkülönbséget tesz a félelem és a félelem között - félelmet akkor élek át, ha valami igazán fenyeget - pl. gyorsan közeledő autót látok. A félelem viszont egy képzeletbeli fenyegetés eredménye, amely nem motivált a valóságban.
Szorongás és szülők
Egy és három éves kor között ez az ősi "félelem a széteséstől" új formát ölt: a szülőtől való elszakadástól, a magánytól való félelemmé válik. Ennek oka az evolúciós háttér: a történelem előtti időkben a már önállóan mozgó kisgyerek nagyon könnyű préda volt. A szüleiktől való távolság szinte biztos halálnak tette ki őket. Ezért az evolúció olyan félelmet "oltott" a gyermekbe, amely a gyám közelében tartotta, mintha pórázon lennének.
Ez a félelem a gyerekekben nyüszítéssel nyilvánul meg, amikor a szülő, különösen az anya elköltözik. A gyerek azt akarja, hogy a szülő minden játékában részt vegyen, sír, ha például a nagynénjével, óvodájával hagyják, még játszhat is, hogy a szülők vele legyenek. Néha jobb vitatkozni egy szülővel, mint egyedül ülni egy szobában. A magánytól való félelem származéka a sötétségtől való félelem, az elalvás és a vágy, hogy a szülők ágyában aludjanak.
Szorongás: milyen hatásai vannak?
Ha a személyiségfejlődés visszamarad, a magánytól való félelem egész életen át megmaradhat a személyiségben. Ekkor félünk a függetlenségtől, a magánytól és a függetlenségtől. A fejlődés azonban többnyire jól halad, és hamarosan megjelenik a félelem új formája - a szerelem elvesztésétől való félelem.
A gyermek már nem fél attól, hogy elveszíti a kapcsolatát a gondozóval, kezd félni attól, hogy elveszíti a "jó kapcsolatot". Ez óriási előrelépés az érzelmi életedben. A gyermek elkezd törődni az elfogadással, a jóváhagyással és a szeretettel, jó kapcsolatokat akar fenntartani másokkal, és nem - mint a korábbi szakaszban - semmilyen kapcsolatot.
Ha ez a félelem uralja az életünket, akkor a legtöbb dolog, amit fogunk tenni – dolgozni, gyereket vállalni, pénzt keresni, társadalmi tevékenységeket folytatni, kapcsolatokat folytatni stb. – ezen az alapvető vágyon fog alapulni: hogy elfogadjuk mások.
"Zdrowie" havi