Az antidepresszánsokat olyan depressziós rendellenességek kezelésére használják, mint például a krónikus depressziós hangulat, csökkent motiváció, apátia, álmatlanság, amelyek néha szorongásos tünetekkel járnak. A modern antidepresszánsok viszonylag biztonságosak, és nem okoznak annyi mellékhatást, mint a régi generációs gyógyszerek. Mindazonáltal mindig szigorúan az orvos által előírt módon kell bevennie, és gondosan figyelnie kell a szervezet reakcióit az Ön által szedett gyógyszerre.

Antidepresszánsok( antidepresszánsok ) a pszichotróp gyógyszerek széles skálája, amelyeket mentális és depressziós rendellenességek kezelésére használnak. Ezek a rendellenességek olyan betegségek során nyilvánulhatnak meg, mint: depresszió, bipoláris zavar, szociális fóbia, agorafóbia, pánikbetegség, generalizált szorongásos zavar, rögeszmés-kényszeres zavar, álmatlanság

Az antidepresszánsok csak receptre kaphatók, azokat háziorvos vagy pszichiáter írja fel, miután a betegnél jellegzetes affektív tüneteket diagnosztizáltak, amelyek legalább két hétig tartanak (depressziós epizód)

Ezek a tünetek a következők: szomorúság, depresszió, csökkent motiváció, pesszimizmus, alacsony önértékelés, öngyilkossági gondolatok, amelyek néha mániás epizódokkal járnak, pszichózis, szorongásos rohamok

Győződjön meg arról, hogy neked is megvan-e. Az ilyen változások az ajkakon súlyos betegségre utalhatnak! Elváltozások a szájban (pattanások, csomók, hólyagok). 8 leggyakoribb ok [FOTÓK]

Az antidepresszánsok hatásai

Az antidepresszánsok befolyásolják a neurokémiai átvitelt az agyban. Ez a gyógyszer idegsejt-receptorokra gyakorolt ​​hatására történik, amelyek többé-kevésbé érzékenyek lesznek olyan anyagok felvételére, mint a szerotonin, noradrenalin, dopamin. Ők az ún neurotranszmitterek, amelyek koncentrációja a szervezetben döntő hatással van közérzetünkre

A depressziós rendellenességek leggyakoribb oka a szerotonin és a noradrenalin hiánya. Az antidepresszánsok kompenzálják ezeknek az anyagoknak a kedvezőtlen koncentrációját, ami rövid időn belül (kb. 2 hét múlva) jelentősen javítja a hangulatot

A beteg visszanyeri az élni akarást, több energiája van a cselekvéshez, pozitívan tekint a jövőbe, és jobban alszik. A mániás vagy pszichotikus epizódban szenvedők visszanyerik egyensúlyukatmentális és belső béke, szorongásos zavarok eltűnnek.

Ahhoz, hogy a kezelés hatékony legyen, az antidepresszáns kezelésnek legalább 6-12 hónapig kell tartania. A pontos időtartamot csak a beteggel állandó kapcsolatban lévő orvos tudja meghatározni. A terápia hirtelen megszakítása a pszichiáter ajánlásai ellenére szinte mindig gyors visszaesést eredményez.

Az antidepresszáns gyógyszerek típusai

Az antidepresszánsok kémiai szerkezetükből adódóan két fő csoportra oszthatók:

  • triciklikus antidepresszánsok (TLPD)- ezek közé tartoznak az 1950-es években felfedezett gyógyszerekelső generációs gyógyszerek , manapság ritkábban használatosak. Nem szelektív típus, ami azt jelenti, hogy nemcsak a szerotonin és a noradrenalin, hanem más neurotranszmitterek koncentrációját is befolyásolják. Nagyon hatékonyak, ugyanakkor a szervezet a legrosszabbul tolerálhatóak, és számos mellékhatással járnak (hozzájárulhatnak a zöldhályog, szívbetegség, prosztata megnagyobbodás kialakulásához). Ez a csoport a következőket tartalmazza:
    • A noradrenalin (NA) és a szerotonin (5-HT) triciklikus doneuronális újrafelvétel-gátlói: impiramin, amitriptilin, dezipramin, nortriptilin, klomipramin, doxepin
    • monoamin-oxidáz inhibitorok (MAO): izoniazid, iproniazid, nialamid, fenelzin, tranilcipromin
    • egyéb, szokatlan: mianszerin, trazodon, viloxazin
  • kétgyűrűs, négygyűrűs és egyéb gyógyszerek- ezekmásodik generációsgyógyszerek, a legmodernebb típusú antidepresszánsok. Hozzájuk tartozik:
    • nem receptor noradrenalin és szerotonin újrafelvétel gátlók (SNRI-k): venlafaxin, milnacipran
    • szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlók (SSRI-k): citalopram, fluoxetin, fluvoxamin, paroxetin, szertralin
    • szelektív noradrenalin újrafelvétel-gátlók (NRI-k): maprotilin, reboxetin
    • szelektív MAO-A gátlók: moklobemid
    • szokatlan gyógyszerek: trimipramin, mirtazapin, tianeptin

Triciklikus antidepresszánsok (TLPD) - jellemzők

A TLPD-k az első generációs gyógyszerek, amelyeket az 1960-as években vezettek be az orvostudományba. Alkalmazásuk elsősorban endogén depressziók, valamint bizonyos betegségek és rendellenességek, amelyek nem kapcsolódnak a depresszióhoz, vagy annak másodlagos hatásai (pánikrohamok, kényszeres-kényszeres állapotok). szindrómák, pszichogén fájdalom).

Triciklikus antidepresszánsok (TLPD) – mellékhatások

A TLPD-k viszonylag sok mellékhatást okoznak. Szinte minden készítmény kolinolitikus hatással rendelkezik, amely magában foglalja:

  • a szájnyálkahártya kiszáradása,
  • szállászavarok,
  • tachycardia,
  • glaukóma,
  • vizelési zavarok (megnagyobbodott prosztata férfiaknál),
  • delírium.

A TCA-k használatával kapcsolatos komolyabb szövődmények nagyon ritkák. Oka elsősorban az ellenjavallatok és a gyógyszerek szedésére vonatkozó szabályok be nem tartása.

Ezek lehetnek:

  • hirtelen fellépő súlyos szorongás,
  • szorongás,
  • pszichomotoros izgatottság,
  • pszichotikus tünetek súlyosbodása skizofrénia során,
  • mánia,
  • rohamok,
  • izomremegés.

A triciklikus gyógyszerek keringési rendszerre gyakorolt ​​hatása is fontos. Alkalmanként a TLPD-k vérnyomásesést, megnövekedett pulzusszámot, ritkábban szívritmuszavarokat és a szívizom kontraktilitásának csökkenését okozhatják.

Ezért az ilyen típusú antidepresszánsok nem alkalmazhatók olyan betegeknél, akiknek a keringési rendszer működésével kapcsolatos problémák vannak, különösen a szívritmuszavarban szenvedőknél.

Szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlók (SSRI-k) – jellemzők

Az SSRI-k ma a legszélesebb körben használt második generációs antidepresszánsok közé tartoznak. Sok éves kutatás és klinikai megfigyelések kimutatták, hogy az SSRI-k általában jobban tolerálhatók, biztonságosabbak és szűkebb az ellenjavallatok a klasszikus antidepresszánsokhoz képest.

Hatékonyságuk hasonló a triciklikus gyógyszerekéhez. Egyes pszichiáterek körében azonban az a vélemény, hogy az SSRI szerek jobban megfelelnek enyhe és közepesen súlyos depresszió esetén, míg súlyos melankolikus depresszió esetén további pszichotikus tünetekkel kombinálva a TLPD-s kezelés javasolt.

Az SSRI-k alkalmazásának javallata a különböző depressziós rendellenességek kezelése. Elsősorban a visszatérő rendellenességek, a bipoláris zavart kísérő depresszió, valamint az időskori depresszió kezelésében hatékonyak.

A TLPD-kezelés hatástalansága esetén is alkalmazzák (a tanulmányok javulást mutattak azon betegek közel felénél, akiket korábban nem hatékonyan kezeltek régi generációs antidepresszánsokkal). Ezenkívül az SSRI-ket gyakran alkalmazzák kényszerbetegségek (rögeszmés-kényszeres zavarok) és érzelmi zavarok (szociális fóbia, pánikbetegség, poszttraumás stressz-szindróma, bulimia) kezelésére.

Az SSRI-k kezelésének ellenjavallata kevés, ide tartozik a szoptatás, a Parkinson-kór, az epilepszia, valamint a máj- és veseelégtelenség. Óvatosan kell eljárni a cukorbetegeknél, a rendszer működési zavarainálkeringés, glaukóma, prosztata megnagyobbodás

Az antidepresszánsok mellékhatásai

Sok beteg félelmével ellentétben az antidepresszánsok használatának előnyei szinte mindig meghaladják használatuk negatív következményeit. A feltétel az, hogy az orvos megfelelően válassza ki a szert, aki többek között figyelembe veszi a a betegség előrehaladását, természetét (depressziós epizód, krónikus depresszió, atipikus depresszió mániás epizódokkal stb.), valamint figyelembe kell venni a beteg egyéni jellemzőit (temperamentuma, betegségei, egyéb gyógyszerek)

A mellékhatások különösen fájdalmasak lehetnek, ha a gyógyszert nem megfelelően választották ki, vagy az adagolás nem megfelelő. Ezután a leggyakrabban megfigyelt mellékhatások a következők:

  • aluszékonyság (ez a tünet különösen gyakori a kezelés kezdetén)
  • fáradtság érzés
  • csökkent étvágy
  • hasfájás, hányinger
  • szexuális diszfunkció
  • súlygyarapodás
  • szájszárazság
  • fokozott izzadás
  • izomremegés
  • székrekedés
  • vizelési nehézség
  • bőrkiütés

A második generációs gyógyszerek esetében a becslések szerint a betegek körülbelül 40%-ánál jelentkeznek mellékhatások. Kutatások szerint körülbelül 10%-uknál akadályt jelenthetnek a terápia folytatásában.

Ha bármilyen mellékhatást észlel, ne azonnal hagyja abba a gyógyszer szedését. Ha a tünetek nem zavaróak, érdemes várni néhány vagy tucat napot – ezek sokszor maguktól megszűnnek, vagy a beteg közérzetének általános javulásával jelentősen csökkennek. Ha nagy kényelmetlenséget tapasztalunk, forduljunk orvoshoz, aki módosítja a gyógyszer adagját, vagy másra cseréli.

Antidepresszánsok és alkohol

Az antidepresszánsok alkohollal való kombinálása nagyon veszélyes, mivel mindkét anyag negatív hatásait fokozza. A kölcsönhatás következtében megnőhet az alkohol toxicitása, aminek a szervezetre gyakorolt ​​hatása megsokszorozódik (tünetei között szerepel többek között a koncentrációs zavar, a motoros hiperaktivitás, az agresszív viselkedésre való hajlam, a gondolkodási folyamatok lelassulása).

Ezzel szemben a pszichotróp szer hatása felerősödik - ennek következtében álmosság, szorongás, feszültség, szorongás, tudatzavarok, hallucinációk, memóriazavarok jelentkezhetnek

Az antidepresszánsok függőséget okoznak?

Általánosan úgy gondolják, hogy az antidepresszánsok mentálisan és fizikailag függőséget okozhatnak. Ahogy a pszichiáterek hangsúlyozzák, ez nem igaz. A betegek gyakran összekeverik a függőséget az elvonási tünetekkel (elvonási szindróma). Ezek a tünetek akkor jelentkeznek, amikor a beteg hirtelen, konzultáció nélkülhagyja abba a gyógyszer szedését, vagy csökkentse jelentősen az adagot.

Ennek mellékhatása a neurotranszmitterek szintjének hirtelen felborulása az agyban, ami súlyos hangulati ingadozásokhoz vezet. A beteg a következő tüneteket tapasztalja:

  • a közérzet hirtelen romlása vagy (ritkábban) mániás, eufórikus állapotok
  • szorongás, ingerlékenység, sírás
  • hasi fájdalom, hányinger, hányás, hasmenés
  • alvászavarok pszichomotoros rendellenességek (túlzott ingerlékenység vagy mozgási lassúság, izomremegés, látásromlás)
  • izomfájdalmak, a bőr bizsergése vagy zsibbadása
  • fényérzékenység
  • jobban izzad.

Az adagok fokozatos csökkentése orvosi felügyelet mellett csökkenti az elvonási tünetek kockázatát

A legsúlyosabb mellékhatásokat azoknál a betegeknél figyelték meg, akik korábban paroxetint, szertralint és fluvoxamint szedtek. Ritka esetekben az elvonási szindróma a depresszió visszatérését okozhatja, és a kezelést újra kell kezdeni.

  • A depresszió kezelése. Hogyan kezeljük a depressziót?
  • Honnan származik a depresszió (affektív zavar)?
  • Diagnózis: DEPRESSZIÓ - hol és hogyan kezeljük a depressziót
  • Visszatérő depresszió – tünetek és kezelés
  • Álarcos depresszió – hogyan lehet felismerni? Az álarcos depresszió tünetei és kezelése
  • Endogén depresszió - gyakori okok, tünetek és kezelés
  • Dysthymia (krónikus depresszió) - okok, tünetek, kezelés
  • Neurotikus depresszió és depresszív neurózis – ugyanaz a betegség?
Megéri tudni

Az antidepresszánsok szedése növeli az öngyilkosság kockázatát?

Egyes tudósok szerint az antidepresszánsok használata növelheti az agresszív viselkedés kockázatát, beleértve az öngyilkos magatartást is, súlyos depresszióban szenvedőknél. Ez a kockázat az epizód elején, a gyógyszeradag módosításakor és körülbelül 2-3 héttel a kezelés megkezdése után növekszik, amikor a beteg állapota továbbra is változatlan, továbbra is nyomott hangulat mellett javul

Ez a tizenévesekre is vonatkozik. A kutatások azt mutatják, hogy az antidepresszánsok kiskorúak általi használata kétszeresére növeli az öngyilkosság kockázatát, és növeli az agressziót a gyermekek körében.

Hangsúlyozni kell azonban, hogy ezeket a következtetéseket a résztvevők kis csoportjainak bevonásával végzett vizsgálatok eredményei alapján fogalmazták meg, ráadásul a következő években gyűjtött adatok megkérdőjelezik ezt az ajánlást

Kategória:

Egészség