Gerincszűkület akkor fordul elő, ha a gerinccsatorna túl szűkül, és a gerincvelő szerkezetei összenyomódnak. A gerinccsatorna szűkülete (szűkület, szorító érzés) olyan tüneteket ad, mint a fájdalom, amely a hát alsó és felső részén egyaránt előfordulhat – a fájdalom helye attól függ, hogy a gerinccsatorna melyik része szűkült be. A gerincszűkület sok más problémát okoz – mik ezek és mi a kezelés?

Gerinccsatorna szűkületakkor fordul elő, amikor a gerinccsatorna túl szűkül, és a gerincvelő szerkezetei összenyomódnak. A gerincvelő a gerinccsatornában található, amelyet a gerincet alkotó csigolyák korlátoznak. Megfelelő körülmények között a gerinccsatorna nagyon fontos szerepet játszik - védi a gerincvelő finom szöveteit. Egészséges embereknél a mag nem illeszkedik szorosan a gerinccsatorna struktúráihoz - vannak bizonyos szabad terek ezen a csatornán belül. Rendellenességek akkor fordulnak elő, ha ezek a szabad terek megszűnnek, és nyomás nehezedik a gerincvelőre – ezt az állapotot gerincszűkületnek (vagy gerinccsatorna-szindrómának) nevezik.

A gerincvelő szűkülete általában az 50 év feletti betegeket érinti. A statisztikák szerint 200 50 év feletti emberből körülbelül 1 szenved ettől. Férfiak és nők hasonló gyakorisággal szenvednek gerinccsatorna-szindrómában.

Gerincszűkület: okai

Gerincszűkületlehet veleszületett és szerzett is. Az első esetben a betegek egyszerűen túl keskeny gerinccsatornával születhetnek. Az azonban, hogy születéstől fogva van ilyen tulajdonság, nem jelenti azt, hogy a gerinccsatorna isthmusának tünetei már újszülötteknél is jelentkeznének – általában a patológia idővel súlyosbodik, és csak 30. életévük betöltése után kezdenek megjelenni a különféle betegségek.

A gerincszűkület sokkal gyakoribb okai a páciens élete során fellépő változások, mint például:

  • a gerinc degeneratív elváltozásai, amelyek pl. osteoarthritishez kapcsolódnak (hatásuk lehet például a csigolyákon belüli csontkinövések, az ún. osteophyták megjelenése, amelyek összenyomhatják a magszöveteketvezeték)
  • gerincsérülések
  • a gerinc csontjaiban és a gerinccsatorna lumenében kialakuló daganatok
  • Paget-kór
  • diszkopátia
  • gerincszalag hipertrófia
  • Spondylitis ankylopoetica
  • akromegália
  • gerincen belül végzett sebészeti beavatkozások (a gerincszűkület az ilyen műtétek szövődménye lehet)

Gerinccsatorna szűkület: tünetek

A gerinccsatorna isthmusának tünetei akkor jelennek meg, ha nyomás nehezedik a gerincvelő valamely részére. A betegség nem minden gerincszűkületben szenvedő betegnél azonos - a klinikai kép attól függ, hogy a gerincvelő melyik szakasza van összenyomva. A leggyakoribb szűkület az ágyéki és a nyaki gerincben. Sokkal ritkább, de lehetséges is a mellkasi gerincszűkület.

Gerincszűkület az ágyéki régióban

A gerinccsatorna isthmusának leggyakrabban előforduló formája során, azaz ahol a szűkület a gerinc ágyéki részét érinti, a következők figyelhetők meg:

  • hátfájás az ágyéki régióban
  • sugárzó, egy- vagy kétoldali alsó végtagfájdalom (a fájdalom először a fenékben jelentkezhet, majd a comb mentén a lábfejbe sugározhat – az isiász során fellépő betegségekre hasonlíthat)
  • érzékszervi zavarok az alsó végtagokban (a betegek pl. bizsergést tapasztalhatnak)
  • járási nehézségek (a fájdalmak általában mozgás közben jelentkeznek, de nyugalomban eltűnnek)

Alkalmanként az ágyéki gerincszűkületben szenvedő betegeknél a cauda equina szindróma tünetei (például lábgyengeség vagy vizelési zavarok) jelentkezhetnek. A gerinccsatorna isthmus ezen formájára jellemző, hogy a lefolyásában megjelenő tünetek általában megszűnnek vagy intenzitásuk csökken, miután a beteg hajlított testhelyzetet vesz fel (pl. hajlítás után).

Nyaki gerincszűkület

Ha a gerincszűkület a nyaki gerincet érinti, a betegeknél:

  • nyak-, hát- és nyakfájdalmak
  • szédülés és fejfájás
  • vállfájdalom
  • felső végtagok parézise
  • érzékszervi zavar

Gerincszűkület a nyaki mellkasi régióban

A betegség legritkább formájában, azaz a mellkasi gerinccsatorna szűkületében a betegek főlegminden hátfájás, amely például a bordákba sugárzik, és néha az alsó végtagok felé is.

Fontos

A gerinccsatorna isthmusának okai között a daganatos betegségeket sorolták fel. Ha ők a felelősek a gerinccsatorna szűkületéért, nagyon fontos a rákkezelés mielőbbi megkezdése – a terápia késleltetése jelentősen ronthatja a betegek prognózisát. Vannak olyan ún riasztó tünetek, amelyek előfordulása a gerincszűkület tüneteivel együtt sürgős diagnosztikát igényel a daganatos betegség lehetséges jelenlétére a betegben. Ezek közé tartozik többek között hirtelen megmagyarázhatatlan fogyás, krónikus láz és alacsony fokú láz, valamint erős éjszakai fájdalom.

Gerinccsatorna szűkület: diagnózis

A gerincszűkület gyanúja a beteg által tapaszt alt betegségek alapján tehető fel. Az orvos a fizikális vizsgálaton (orvosi interjú) mellett neurológiai vizsgálatot is végez, aminek köszönhetően feltételezhető, hogy a gerincvelő melyik szakasza szorul össze.

A gerinccsatorna-szindróma progresszív betegség, de fokozatosan, sok éven keresztül fejlődik

Annak a ténynek a megerősítése, hogy a beteg gerinccsatornája beszűkült, az erre az állapotra jellemző képalkotó vizsgálatok elváltozásainak megállapítása lehet. A gerincröntgen és a mágneses rezonancia képalkotás elsősorban a gerincszűkület diagnosztikájában használatos. A röntgenfelvétellel és annak korlátozott értékével azonban megállapítható például a gerinc degeneratív elváltozásainak megléte, de magát a gerincvelőt nem teszi lehetővé. A betegek MRI-n esnek át az idegszövet vizualizálására.

Gerinccsatorna szűkület: kezelés

A gerincszűkületben szenvedő betegek kezelésében konzervatív és sebészeti eljárásokat is alkalmaznak. Az első esetben a következők érvényesek:

  • fájdalomcsillapítók (főleg a nem szteroid gyulladáscsökkentők - NSAID-ok csoportjából)
  • gyógytorna
  • kineziterápia
  • glükokortikoid injekció
  • ún idegblokkok
  • akupunktúra

Gerinccsatorna szűkület: műtét

Sebészi kezelésre csak akkor kerül sor, ha a gerincszűkület súlyos fájdalmat okoz a betegben, amelyet gyógyszeres kezeléssel nem lehet enyhíteni, és ha a betegség a napi tevékenység jelentős korlátozását (pl. járási nehézségeket) eredményezi.Különféle sebészeti technikákat alkalmaznak - mind a csigolyatöredékek eltávolítását (ún. laminectomiával), mind a további csontstruktúrák (például osteophyták) reszekcióját. Néha a gerinccsatorna szerkezetét implantátumokkal stabilizálják.