Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!

Mik a labirintus betegségei? Az egyensúlyzavart okozó betegségek csoportjába többek között a ártalmatlan, de nagyon kellemetlen utazási betegség. Ebbe a csoportba tartoznak azonban a súlyos állapotok is, amelyek közvetlen életveszélyt jelentenek. Nézze meg, melyek a labirintus betegségei. Mi a diagnózisuk? Hogyan kezelik a labirintusos betegségeket?

Kezeletlenlabirintusbetegségek , a mozgási betegségtől eltekintve, részleges süketséghez vagy teljes hallásvesztéshez vezethet. Ezért olyan fontos a gyors diagnózis. Annál is inkább, hogy a labirintusbetegségektüneteinagyon hasonlóak egymáshoz, és csak a fül-orr-gégész vagy neurológus által elrendelt részletes vizsgálatok teszik lehetővé a végső diagnózis felállítását.

Labirintus betegségei: mozgási betegség

A mozgási betegség vagy a mozgási betegség nem a szó szoros értelmében vett betegség. Ez a test túlzott reakciója a mozgást jelző ingerek közötti nézeteltérésre, amelyet az agy a labirintusból, a szemekből és a mozgásszervekből érzékel.

Közlekedési eszközzel történő vezetés közben a szem a változó tájat figyelve információt küld az agynak a környezet változásáról, amit mozgásként értelmez. A labirintus - az egyensúly szerve - azonban nem észlel változást a test helyzetében. Tehát információt küld az agynak a mozgáshiányról. Az ingerek eltérése miatt az autonóm idegrendszer számos védekezési reakciót vált ki, mint például:

  • szédülés
  • hányinger
  • hányás

Ezért egy hosszú utazás előtt busszal, vonattal vagy repülővel érdemes bevenni egy tablettát a mozgási betegségre

ELLENŐRZÉS>>Gyógyszerek mozgási betegségre

Labirintus betegségei: Meniere-kór

A Meniere-kór vagy idiopátiás hidrocele a labirintusban a labirintus ritka betegsége, melynek oka az endolimfa felhalmozódása és nyomásnövekedése a labirintusban. A betegség hirtelen jelentkezik szédüléssel, hányingerrel, fülzúgással, a fülben elterelő érzéssel, progresszív hallásvesztéssel és nystagmussal.

Diagnosztika: audiometriai vizsgálatok (hallószervek), egyensúlyi rendszer vizsgálatok, számítógépes tomográfia, mágneses rezonancia képalkotás. Szemész és neurológus felkeresése is szükséges

Kezelés: Az orvos dönthet úgy, hogy beadjaantihisztaminok vagy kortikoszteroid/gentamicin injekció közvetlenül a dobüregbe. Ha a gyógyszeres kezelés hatástalan, az eljárást a vesztibuláris ideg elvágásával vagy labirinthectomiával (a vesztibuláris szerv teljes eltávolításával) végezzük.

Labirintus betegségei: a vestibulocochlearis ideg gyulladása

A vestibulocochlearis ideg gyulladása egy olyan betegség, amelyet valószínűleg vírusok (herpeszvírus gyanúja, valamint mumpsz, kanyaró és influenza, övsömör és bárányhimlő) okozhatnak.

A vesztibuláris ideg felelős a hallás és az egyensúlyérzék megfelelő működéséért. A fülkagylóból hallási információkat továbbít az agyba, valamint a félkör alakú csatornákból és a pollencsőből származó ingereket, amelyek az emberi test helyzetének megváltozása következtében keletkeznek.

A vesztibuláris rostok károsodása következtében a beteg halláskárosodásra (vagy teljes süketségre) és jellegzetes szédülésre panaszkodik, amelyet "környezet pörgéseként" szoktak leírni, ami egyensúlyhiányt és a lábak eltérését okozza. A kísérő tünetek a nystagmus, a hányinger és a hányás is.

Diagnosztika: otoszkópia (fül endoszkópia), audiometriai vizsgálatok, halántékcsont röntgen, fej komputertomográfiája (kétség esetén)

Az orvos felügyelete mellett zajló kezelés magában foglalja az antihisztaminok, szkopolamin, illetve ha a tünetek nagyon zavaróak, hányáscsillapító és nyugtatók alkalmazását is.

Labirintus betegségei: a sternocerebelláris szög daganatai

A leggyakoribb daganatok, amelyek károsítják a vestibulocochlearis ideget, és ezzel megzavarják a labirintus munkáját, a pontocerebelláris szögdaganatok.

Tüneteik, mint például szédülés, egyensúlyhiány, hányinger és hányás, lassan fokozódnak. A betegség előrehaladott stádiumában memóriazavarok, beszédproblémák, érzelmi instabilitás jelennek meg. Jellemző a megnövekedett koponyaűri nyomás jeleinek jelenléte

Az intracranialis daganatok leggyakoribb típusa (az esetek 80%-a) az akusztikus neuroma, a fennmaradó 20% egyéb típusú daganatok, amelyek az ideg megnyomásával hozzájárulhatnak annak károsodásához.

Diagnosztika: audiometriai vizsgálatok, egyensúlyi vizsgálatok, számítógépes tomográfia, mágneses rezonancia képalkotás és egyéb neurológus által rendelt vizsgálatok

A kezelés idegsebész felügyelete mellett történik. Sztereotaktikus sugárkezelésre is szükség van

Labirintus betegségei: labirintusgyulladás

A labirintitis olyan állapot, amelyben a belső fül gyulladt. Fülfájdalom, hallásproblémák, zavarokaz egyensúly és a fejfájás a betegség első tünetei. Később hányinger és hányás, különböző fokú fülzúgás és nystagmus jelentkezhet.

A belső fül gyulladása súlyos egészségügyi szövődmények kockázatát hordozza magában, mivel a gyulladást okozó baktériumok nemcsak a belső fül struktúráit pusztítják el, hanem fokozatosan megtelepednek a koponya szomszédos struktúráiban is.

Diagnosztika: otoszkópia (fül endoszkópia), audiometriai vizsgálatok, halántékcsont röntgen, fej komputertomográfiája (kétség esetén)

A kezelés kórházi környezetben történik. Az antibiotikumokat általában intravénásan adják be.

Labirintus betegségei: otosclerosis (otospongiosis)

Az otosclerosis a csontos labirintust érintő betegség, amelyben egy membrános labirintus található, amely az egyensúlyérzékért és a terepen való tájékozódásért felelős. A betegség során kóros kallusz alakul ki, amely immobilizálja a harmadik hallócsont tövét - a tapadókat

A tünetek általában 15 és 40 év közötti embereknél jelentkeznek. Ezek a következők: progresszív kétoldali halláskárosodás (a fül megelőző vagy egyidejű gyulladásos betegségei nélkül). Jellemző, hogy a beteg jobban hallja a beszédet zajban, mint csendben. Ezenkívül a betegek fülzúgást (általában alacsony frekvenciát) észlelnek, ami rosszabb hallás esetén erősebb, szédülés és egyensúlyzavarok.

Diagnózis: tekintettel arra, hogy az otosclerosis leggyakoribb okai örökletes tényezők, nagyon fontos a családi anamnézis, amely során az orvos megállapítja, hogy a halláskárosodás korán jelentkezett-e szülőknél, testvéreknél vagy más rokonoknál

Ezen kívül fül-orr-gégészeti vizsgálatot végeznek - otoszkópia (fül endoszkópia), audiometriai vizsgálatok (hallásvizsgálat), reed teszt, Weber teszt, Rinn teszt, Gellé teszt

Kezelés: A szokásos kezelés a műtét (stapedectomia vagy stapedotomia). A betegség kezdeti szakaszában az orvos dönthet úgy, hogy hallókészüléket vesz fel.

Segítsen a webhely fejlesztésében, megosztva a cikket a barátokkal!

Kategória:

ENT